Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-02-23 / 1. szám

----------i

—

T-r

8

SZEMÉSZET

1890. 1. sz.

S ha most ezek alapján százalékban akarjuk kifejezni a különböző eljárások eredményes vagy eredménytelen voltát, úgy azt találjuk, bogy a punctio retinae 65°/0-ban, a punctio sclerae 44%,-ban, az iridectomia 66°/n-ban, a pilocarpin-injectiók 59%-ban, a nyomókötés 13% ban marad eredmény nélkül. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez arány megfelel a valóságnak, minthogy az egyes észlelések között igen nagy különbség van. E mellett a legtöbb közlő megelégedett a javulás“ határozott kifejezésével s a látás-vizsgálat eredményét elhallgatta, mi nem csekély mértékben teszi aggályossá az egyik vagy másik meleg ajánlatot. Az eddig ismert közlésekből tehát egy eljárásról sem nyerhetünk biztos felvilágosítást. Ezek szerint nem lesz talán felesleges, ha az egyetemi szemkórházban 1874 óta alkalmazott eljárások eredményeit közlöm. — Az utolsó 15 év alatt kórházilag kezelt 6971 beteg közül 67 szenvedett ideghártya-leválásban. Nem számítom ide azokat, kiknél az ablatio a retinitis albuminurica kisérő tünete volt. Ezek részint sebészi, részint gyógyszeres kezelésben részesültek, a legtöbbnél pedig több eljárást is alkalmaztunk és pedig vagy egymásután vagy egyszerre.

Az egyes gyógymódok eredménye a következő:

A sebészi beavatkozások közül leggyakrabban a punctio sclerae nyert alkalmazást, melylyel huszonegyszer találkozunk, nem számítva külön, ha ugyanazon szemen rövid időközben ismételve lett. Ezek közül 14 eredménytelen maradt, 4 javulást idézett elő és pedig a következő arányban:

operálás előtt: tárgylátás nincs, utána %„

„ „ szem előtt olvas ujj álcát, „ 4 m.-ről

„ „ 7» m.-ről olvas ujjakat, „ 71S'

ói ói

n r /7 o íj /30)

bárom Ízben megromlott a látás és pedig:

operálás előtt: %o utána %0

„ „ % o „ kézmozgás

„ „ 3 m.-ről olv. ujj, „ 2 m.-ről o. ujj.

Majdnem ugyanilyen gyakran találkozunk az iridectomiával, összesen 18-szor. Nem segített hétszer, javulást eredményezett hatszor és pedig:

operálás előtt 1 m.-ről olv. ujj, utána %4 ?

» „ 7* ,, „ „ » 2 m.-ről

a «/

7? 77 u 77 77 77 77 /6 0

ti/ 6/

n V) /150 77 77 77 /3 G

ti/ ti/

77 77 / G 0 77 77 77 7? /86

6/ 6/

77 77 /86 7’ 77 77 77 '24*

Rosszabb lett a látás öt ízben és pedig:

operálás előtt 5/5ü, utána kézmozgás „ „ 77o, „ látás nincs

n n 7-0, r 17* m. olv. ujj

,, „ %0, „ 3 m.-ről olv. ujj

n n '/70? n /50-Sokkal ritkábban nyert alkalmazást a punctio retinae, minek oka főleg abban rejlik, hogy adataink 1874-től datálódnak, az időben pedig már ismeretes volt a csekély eredmény. S valóban a két ily módon kezelt esetek mindegyike gyógyulatlan maradt.

A gyógyszeres szerelések között már gyakori használatuk miatt is első helyen a pilocarpin-injectiók állanak. A 16 ily módon kezelt eset közül egy sem rosszabbodott, JO változatlan maradt, 6 pedig javult és pedig:

kezelés előtt %0, utána 5/60

„ „ 72 m.-ről olv. ujj, „ 1V2 m.-ről

n n 1 „ » ,? n 2 7 2 „

„ n 2 „ n „ „ 47a „

1/ 5/

« „ /3 ,) » « /no

„ „ kézmozgást lát, „ 17* m. 0. ujj

A higanybedörzsölések ilyen czélból öt ízben nyertek alkalmazást, háromszor eredménytelenül, egyszer 1 */2 m.-ről való ujjolvasást] 8/60"ra javított, egyszer pedig kezelés előtt jobb szemmel 1 m.-ről, bal szemmel 3 m.-ről olvasott ujjakat, utána pedig a jobb szemmel 3 m.-ről, a bal szemen pedig ü/24-dé emelkedett a látás.

Kilencz Ízben a punctio sclerae alkalmazása előtt s közvetlenül utána is pilocarpin injectiókat alkalmaztunk s az így kezelt esetek közül 6 változatlan maradt, 3 pedig javult és pedig:

kezelés előtt % m.-ről olv. ujj, utána 2 m.-ről

7 / ' ti/

‘1 n 10 0 V 130

„ „ kézmozgást lát, „ 3 m.-ről o. ujj.

Nyomókötést más szerelés nélkül csak 3 Ízben alkalmaztak, kétszer eredménytelenül, egyszer pedig 1J/2 méterről való ujjak olvasá sát %0-ra javította. Végül megemlítem, hogy két Ízben Schüler eljárását is megkíséreltük, de eredménytelenül.

A közölt adatokból kétségtelenül kiviláglik, hogy teljes gyógyulásra egy eljárás sem vezet, mi ellen semmikép sem bizonyít az irodalomban található néhány véglegesen gyógyult eset, minthogy Schweigger11 s Mooren nem egyszer láttak önként, minden szerelés nélkül gyógyult ablatiót. Helyesen hangsúlyozta tehát Meyer párisi szemorvos, hogy Galezowski, ki minden képzelhető eljárást alkalmazásba vett, 800 eset között csak 7 gyógyultat tud felmutatni, ennyi pedig spontán is előfordul. Itt tehát csak arról lehet szó, hogy melyik eljárás nyújt legtöbb kilátást a javulásra.

Tekintve, hogy a pilocarpin-injectiók alatt s közvetlenül utánuk egy Ízben sem találkoztunk rosszabbulással, első helyen e szerelés áll. Az esetek 33%-a mutat javulást. A másik gyógyszeres eljárás — a higany-bedörzsölések — még jobb arányt mutatnak, de ezektől csak ott várható eredmény, hol a luetikus eredet valószínű. A sebészi eljárások között a punctio retinae-t mellőzve, első sorban az iridectomia az, mely figyelmünket magára vonja. Igaz ugyan, hogy már a rosszabbulás rovata is jelentkezik, de ezzel szemben az esetek 33%-a határozott javulást mutat. Valószínű, hogy a látás javulását főleg az iivegtesti homályok feltisztulása okozza, mégis az is kétségtelen, hogy az ablatio retinae megszüntetését is eszközölheti, miről 2 eset tanúskodik, melyekben a levált retina visszafoglalta helyét.

A punctio sclerae már csak 20% javulást mutat, míg- a punctio s pilocarpin együttes alkalmazása ugyancsak 33%-ra emeli a javultak arányát.

8 ha már most azon kérdésre kellene felelnünk, hogy a szemkórház tapasztalatai alapján, melyik eljárást ajánljuk, a választ, azt hiszem, következőkép lehetne formulázni. A pilocarpin-injectiókat, tehát az ú. n. felszívó szerelést minden esetben meg kell kísérteni. Olyan sebészi eljárást, melynek elmulasztásával kárt okoznánk, ma még nem ismerünk, mely körülménynek főleg a vidéki gyakorló orvosokra nézve van igen nagy jelentősége. A szemorvos azonban tovább mehet. Minthogy az iridectomia s punctio sclerae a mai asepsis mellett veszélytelen eljárások, a minthogy az utolsó években nem is láttunk reactiót, ezeket is meg kell kisértenie. És pedig előbb az iridectomiát, később a punctiót, melyet nyomókötés kövessen. E sorrend theoretikus alapon is igazolható, a mennyiben addig, míg- a vérkeringési viszonyok nem javulnak, hiába ürítjük ki a savót, mert csakhamar újra meggyűlik. De ha az iridectomia kedvezőbb viszonyokat teremtett, inkább remélhetjük a siker állandósulását. De az empíria is e mellett szól, bár ma még nem áll elég adat rendelkezésemre, hogy ezt számokkal is Mustrálhassam A mi végül a nyomókötés alkalmazását illeti, ennek ajánlatára az bátorít, hogy ha egyáltalán adhat eredményt s ezen nincs okunk kételkedni, úgy az főleg a savó eltávolítása után következhetik be. Persze az ilyen nyomókötésnek methodikusnak kell lenni. A szem kisfokú kivörösödése még ne akadályozzon meg annak folytatásában, hanem legfeljebb csak csökkentsük a nyomást. A mint éré-