Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-08-31 / 4. szám
42 SZEMÉSZET 1890. 4. sz, laris hypertrophia hiánya oly jel, mely a legnagyobb figyelmet érdemli. Sajnos azonban, hogy néha mégis jelen van chronicus hurut következtében s ekkor az ilyen conjunctiván kifejlődő follicularis gyuladás megkülönböztetése igen bajos. Ilyenkor legjobb pár napig függőben hagyni a diagnosist, minthogy a hurut következtében keletkezett hypertrophia megfelelő kezelésnek csakhamar enged. A későbbi lefolyás persze kideríti a valót, mert a follicularis huruthoz sem hegedős, sem pannus nem társul, hanem vagy minden complicatio nélkül, fennáll, vagy nyom nélkül gyógyul így elkülönítve a trachoma fogalmához nem tartozó más betegségeket, nem fog nehézségekbe ütközni magának a trachomának definiálása. A trachoma ugyanis a conjunctiva lymphoid-sejtek infiltratiója által feltételezett, mindenkor ragályozás által okozott megbetegedése, mely kezdetben csomóképződés, papillaris hypertrophia és genyes-nyákos váladék által jelentkezik, későbbi lefolyásáben a corneára is reá terjed, végezetül pedig hegedősre vezet. Jelentkezését illetőleg legczélszerűbb acut s chronicus alakot megkülönböztetni, előbbi utóbbiba is átmehet, de a chronicus már kezdettől fogva mint ilyen keletkezhetik. A papillaris s granulosus alak csak két változat, melyek összetartozását nemcsak az a mikroskop által kiderített körülmény igazolja, hogy tulajdonképen csak vegyes alak létezik, hanem az a tapasztalat is, hogy egyik alak a másikba átmehet s mindkettő lefolyása, ragályozó természete s complicatiói azonosak. Hogy a legsúlyosabb s leggyakoribb complicatio a pannus a cornea trachomájának tekinthető s nem pedig mechanicus súrolás eredménye, az ma már nem szenved kétséget s azoknak, kik a cornealis elváltozás székhelyét az epithel alá s a Bowmann-féle hártya fülé helyezték, könnyű volt a magyarázat, minthogy hangsúlyozták a cornea e részének conjunctivalis eredetét; nehezebb a magyarázat azoknak, kik Baehlmannal élükön azt állítják, hogy az elváltozás tulajdonképen a Bowmann-hártya alatt fekszik. Bármint legyen is a pannus specifikus volta kétségtelen. Mielőtt a trachoma elterjedésének rövid vázolására térnék át, még pár szóval a ragályosság kérdésére óhajtok kiterjeszkedni. Oly óriási sok tanúbizonyság szól a trachomának feltétlenül contagiosus volta mellett, hogy mindazok, kik még egy-két évtized előtt ugyancsak hangoztatták az alkati praedispositio szükségét, majdnem miud elhallgattak. Jól esik megemlékeznem, hogy hazánkban igen korán meggyőződtek erről, s hogy azok között, kik ennek kifejezést is adtak, van Grósz Frigyes és Albert is. Előbbi már 50 év előtt, utóbbi pedig egy 27 év előtt megjelent kis művében hangoztatta, hogy „a trachoma a kötőhártyának sajátlagos, specifikus megbetegedése, mely kizárólagosan ragályozás útján keletkezik s terjed“, pedig ez időben még ugyancsak eltértek a külföldi szemorvosok nézetei. Annál meglepőbb, hogy múlt év elején Vennemann a louvaini egyetem tanára egy statistikát közöl, melynek alapján azt igyekezik bebizonyítani, hogy a trachoma nem is szerfölött ragályos s keletkezéséhez szervezeti vagy localis praedispositio szükséges. Észleleté a következő: 100 trachomásnak családját figyelte meg s ezek között mindössze 28 családban jelentkezett hasonló baj és pedig 497 családtag közül csak 40-nél; 56 házas közül csak 7 házastárs kapta meg a bajt. Vájjon diagnostikus tévedésen, avagy talán kiválóan kedvező hygienikus viszonyokon alapul e kedvező statistika, azt nem tudom eldönteni, de hogy a mindennapi tapasztalattal homlokegyenest ellenkezik, az bizonyos. Annak megítélésére, hogy valamely községben, városban vagy megyében milyen mértékben uralkodik a trachoma, négy eszköz szolgál. Az első s legtökéletesebb az illető terület minden egyes lakosának megvizsgálása. Külföldön s nálunk is történt ilyen tömeges vizsgálat. így pl. Livlandban 1853—59-ben a lakosság l'13°/0-a szenvedett trachomában. Nálunk 1874-ben Feuer Nathaniel eszközölte a belügyministerium megbizásából Torontálmegye pancsovai, alibunari s antalfalvi járásainak átvizsgálását s a következő rendkivül tanulságos s becses adatokat szolgáltatta: 93.543 egyén közül 4228 szenvedett kifejezett trachomában, a lakosságnak tehát körülbelül 5 % -a, és pedig a szerb lakosság 9'55°/0-a, a magyarok 5'95-a s a németek 2'57°/0-a. Oly szám, mely legalább Európában ijjesztő nagy. Egyptom s Algierhoz viszonyítva persze csekély, itt ugyanis a lakosságnak körülbelül 50°/0-a szenved benne. Iskolás gyermekeknek, gyári munkásoknak megvizsgálását már gyakrabban eszközölték. így hogy csak nehány példát említsek, Nettleship (1875) London szegény-iskoláiban (pauperschools) 50—60°/0-ot talált; Hulshoff Holland egy intézetében 84%-ot, Förster a Breslauban 1877-ben uralkodott epidémia alkalmával 12,000 gyermek közt csak 0'23% valódi trachomát talált, a többi 18‘72% szembaj közönséges s follicularis hurut között oszlott meg. Hermann Sziléziában a tanulók között 0'30% valódi trachomát talált, a többi 18'2°/0 hurut s follicularis gyuladás volt. Colin 1877-ben 6000 látszólag egészséges gyermek közt falun 0 2°/0, városban 0'4°/0 trachomát constatált. Herpain (1878) Bruxellesben 2'8°/o'Ot diagnostált, Erzerumban azonban Beich (1878) már 30°/0-ot a leányok s 20%-ot a fiuk között Az ilyen a lakosság egy töredékére kiterjedő vizsgálatnál becsesebb adatokat nyújt a második eszköz, t. i. az ujonczozás alkalmával feljegyzett százalék. Hátránya az, hogy hiányzik az egyöntetűség s nem minden katonaorvosnak van egyenlő jártassága a kétesebb esetek felismerésében. Feuer legutóbb megjelent s a legnagyobb figyelmet érdemlő könyvében összeállítja katonai kerületek szerint, hogy a cs. és kir. közös hadseregben milyen százalék trachomást utasítottak vissza az 1883—87. évi ujonczok közül. Ez idő alatt az átlag 0'58%'f,h tesz. És pedig: Lemberg és Krakó . . . . 0-2—OÁ*'/, Budapest........................... . . 0 3—0-9 „ Temesvár........................... . . 0-3—0-5 „ Pozsony........................... . 01-0-2 „ Zágráb ................................ . . 10—19 „ Ez nem épen kedvezőtlen arány, ha számba vesszük, hogy Beich a Kaukázusban 9%-ot talált. Maga a közös hadsereg 1887-ben 0'69°/0 trachomást tartalmazott, míg Lewrentjeff egy orosz ezredben 26%-ot, Grigorjew pedig 51°/0-ot constatált. Igen becses eszköz az adatgyűjtésre egyes nagyobb szemkórházak betegforgalmának megfigyelése. A következő táblázat különböző országok viszonyairól is ad fogalmat, a mennyiben a szembetegek között előforduló trachomások százalékából egyszersmind arra is lehet következtetni, hogy milyen mértékben uralkodik azon vidéken a trachoma. Az észlelés helye Az észlelés ideje A szembetegek száma A trachomások száma A trachomások %-a Basel... ................. 1874 1600 2 012 Páris (Galezowski)... 1882 8651 16 0'18 Paris (Galezowski)... 1884 9522 <J5 0 68 Páris (Wecker)____ 1885 — — 2-00 Reichenberg (Beyer) 1883—88 15000 250 166 Prága (Reisinger) ... 1883—89 34824 1408 404 Oberfranken (Reuter) 1883 6914 466 6-70 Bécs (Arit)............... 1863-65 8451 682 8-00 Düsseldorf (Mooren) . 1857—82 100000 8258 825 Budapest (Schulek) .. 1887 5103 359 7-00 Budapest (Schulek).. 1888 5237 362 691 Budapest (Schulek) .. 1889 5734 546 9-50 Kolozsvár (Feuer) ... 1873/74 1034 122 11-80 Konstantinápoly (Miilingen).................. . 1874 — — 12 -(X) Bonn (Saemisch)........ 1863—65 7200 1151 15-90 Livland (Adelmann) . 1879 9150 2253 25 00 Jassy (Creniceanu) ... 1886-87 2176 1139 52 00 Ilyen úton nyert adatok adtak anyagot a trachoma geographiájának megállapítására. Chibret a 230 m.-nyi magas vidéket (a tenger felszíne felett) trachoma-mentesnek állította, Beisinger ezt 450 méterre emeli. E felfogást nagyban támogatja az, hogy Svájcz, Tirol s általában a hegyes vidékeken ritka, de ha arra gondolunk, hogy a Kaukázusban mily gyakori, azt kell hinnünk, hogy a contagium elől nincs elzárva
