Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-08-31 / 4. szám
40 SZEMESZET 1890. 4. sz más rovatba tartozó betegségeket is sorolnak. Hogy egyik mód sem helyes, azt felesleges hangsúlyoznom. A múlt idők szomorú tapasztalataihoz, melyek arról győztek meg, hogy az epidémia, melyet még csirájában el lehetett volna fojtani, félreismerés által óriási elterjedést nyert, a maiak is méltán társulnak, a midőn az állam messzemenő intézkedéseit nem koronázza a remélt siker. Ha tudjuk, hogy mily fogalomzavar uralkodott régente, s uralkodik fájdalom részben még ma is, nincs mit csodálkoznunk ezen. Ez első közlésem czélja mindenek előtt hozzájárulni a trachoma fogalmának tisztázásához, azután vázolni jelenlegi elterjedését, egy más alkalommal pedig igyekezni fogok a trachoma hygienéjére valamint gyógykezelésére kiterjeszkedni. Ha igaz is, hogy a trachoma ős időktől fogva honos Európában, mit a görög s római írók pontos leírásai kétségtelenné tesznek (Hypokrates, Galenus), mégis bizonyos, hogy a baj nagyobb elterjedést az Aegyptomban állomásozott franczia s angol haderő visszatérése által nyert. Azon ellenvetést, hogy a franczia hadsereg nagy részét nem inliciálták a beteg katonák, míg a szövetséges s ellenséges nemzetek hadseregében igen nagy mérveket öltött az epidémia, már Adams (1820) megdöntötte, ki párisi utazása alatt arról győződött meg, hogy a franczia orvosok nagy része a legkifejezettebb eseteket sem ismerte fel. Tudjuk különben, hogy Larrey, ki az aegyptomi hadjáratban részt vett s alkalma volt a betegséget forrásánál tanulmányozni, azon téves nézetben volt, hogy a trachoma nem is ragályos. Angol orvosoké az érdem, hogy a ragályos és specificus természetet felismerték s ugyancsak angol orvos: Vetch (1807) volt az, ki első ízben hangsúlyozta a kóreredet egységes voltát, míg Bendz a granulatiókat, tehát a morphologikus jelentkezést tartotta specifikusnak. Ez utóbbitól származik a trachoma elnevezés, mely a számos synonimok között a legelterjedtebb, de talán a leghelyesebb is. A TQa/'vg görög szó ugyanis érdességet jelent s a többi közt kavicsos útra, kígyó bőrére is alkalmazták s valóban conjunctivalis egyenetlenséget minden egyes alaknál találunk. Az ophthalmia militaris seu bellica már azért sem helyes, minthogy ma nincs ország, hol csak a hadseregre szorítkoznék a betegség, nagy elterjedésnek örvendett az ophthalmia aegyptiaca jelzés, melyet azért nem érdemel meg, mivel ős idők óta másutt is előfordul. Valamennyi synonim közt azonban a legszerencsétlenebb a conjunctivitis granulosa, mert ez adott alkalmat a legtöbb félreértésre. A bécsi iskola ugyanis granulák alatt az átmeneti redőkbe beágyazott kocsonyás csomókat értett, a belga orvosok viszont a seb sarjadzásaihoz való külső hasonlóságuk miatt granulatióknak a szemhéji kötőhártya papillaris hypertrophiáját nevezték. így aztán semmikép sem tudták egymást megérteni. Újabb keletű s histologikus felfogáson alapúi a follicularis név, mivel a szöveti vizsgálat nyirk tüszők jelenlétéről tanúskodott. Minthogy azonban ezek más bajnál is előfordulnak, indokolatlan s újabb zavarokra vezetne ez elnevezés lefoglalása. Annál is inkább, minthogy már is alkalmazzák egy más betegség jelzésére. Arit, ki mindenkor az aetiologiát tartotta szem előtt, szívesen nevezte blennorrhoea chronica-nak. S valóban, ha a blennorrhoea acuta-val való összefüggés már teljesen tisztázva lenne, ez volna a legczélszerűbb elnevezés, csakhogy ettől, mint látni fogjuk, még elég távol állunk. Szóval a trachoma valamennyi synonim közül legjobban megfelel s ennek általános s kizárólagos használata nagyon kívánatos. Az elnevezések változatosságát csak a felosztások különbözősége múlja fölül. Saemisch a szemészet nagy kézikönyvében akut, chronicus s hegedéses stádiumban levő trachomát különböztet meg s a follicularis hurutot teljesen külön választja. Cuignet, ki Algierban tanulmányozta a bajt, a trachoma fogalmából kizárja a papillaris alakot s jellegzetesnek csak az átmeneti redőkben székelő csomósodási tartja. Sichel granulás s papillás alakot különböztet meg, elismeri azonban, hogy ezek együttesen is előfordulhatnak, sőt mint negyedik alakot a diffus beszűrődést említi. Zehender háromféle trachomát ismer: egyszerű nem gyuladásos, catarrlialis és blennorrhoeás trachomát. Schweigger a follicularis hurutot külön választva, mindazon kötőhártya-gyuladást a trachomához sorozza, melyek hegesedéshez s zsugorodáshoz vezetnek. Graefe előadásaiban Hirschberg szerint a következő felosztást használta: 1. Gyuladás nélküli granulatiók: a) felületes, b) mély granulatiók. 2. Gyuladásos granulatiók: a) egyidejű, b) következményes gyuladással A papillás s granulás alakot már ő is megkülönböztette ugyan, de együvé tartozásukat elismerte. Arit utolsó időben az előbb külön választott granulás gyuladást. az úgynevezett trachoma Arlti-t, a papillaris alak mellé sorolta s mindkettőt blennorrhoea chronica névvel jelölte. Klein a morphologikus megjelenésre nagy súlyt helyezve, a szemcsés kötőhártya-gyuladást a follicularis huruthoz osztja be s aegyptomi szemgyuladás alatt a papillák túltengése által okozott elváltozást írja le. Stellwag négy alakot ismer: szemcsést, papillarist, vegyest és diffusat. Galezowski ál és valódi granulatiókat különböztet meg, előbbiek atropin, scrophulosis, blennorrhoea sacci lacrymalis következtében keletkeznek, utóbbiak pedig kizárólagosan infectio útján. Wecker szerint a valódi granulatiókat újképződésű szövet képezi s három jelentkezési alakot ismer, ú. m. egyszerűt, vegyest és diffusat. Az első csoportban a csomók önállóan vannak jelen, a másodikban papillaris túltengéssel társulnak, a harmadikban pedig a conjunctiva diffus infiltratiója egészíti ki a kórképet, Raelilmann már erélyesebben hangsúlyozza, hogy a follicularis hurut s trachoma közt csak quantitativ különbség van, mit histologiai alapon igyekezik bebizonyítani. 0 három stádiumot különböztet meg: a) folliculus képződés, b) szétesés, c) hegedés stádiumát. Reich lelkes szószólója a két betegség azonosságának ; Kniess pedig a trachomát vegyes fertőzés következményének tekinti. Szerinte, hogy trachoma keletkezzék, megelőzőleg follicularis hurutnak kellett fennállnia, melyhez blennorrhoeás infectio társult. Ezekkel szemben Förster s Schmidt-Rimpler a follicularis hurutot külön választják s utóbbi megelégszik a trachomának chronikus s akut alakra való felosztásával. Michel legújabban a csomóképződéssel járó kötőhártya megbetegedéseket két nagy csoportra osztja, melyek histologice ugyan nem különböznek, de annál inkább klinikus lefolyásukban. Az egyik csoportba tartoznak a lues, tuberculosis, scrophulosis, valamint a hurut alapján fejlődő csomók, míg a másikba az úgynevezett follicularis hurut s a valódi trachoma tartoznak. Ez utóbbi kettő közt a fő különbség, hogy míg a follicularis nyom nélkül gyógyul, addig a trachoma zsugorodó hegedésre vezet. Fuchs szöveti, aetiologiai s klinikai alapon egyaránt igazoltnak tartja a granulosus és papillaris alak összetartozását. A follicularis conjunctivitist elválasztja a trachoma fogalmától, mert bár szöveti különbség nincs köztük, a kóreredet, valamint lefolyás eléggé elkülöníti egymástól e két betegséget. Szoros kapocs létezik szerinte a blennorrhoea acuta és trachoma közt s valószínűnek tartja, hogy a trachoma eredete az urethralis gonorrhoeára vezethető vissza. Schulek tanár előadásaiban külön választja a follicularis gyuladást a trachomától, bár hangsúlyozza a nehézségeket, melyek néha megkülönböztetésük alkalmával fenforognak. Említettem volt, hogy a trachoma kérdésének egyszerűsítése képezi az utolsó évek törekvését. Mint az előbbiekből látható, ez két irányban történik, az egyik az aetiologikus, a másik a morphologikus. Azok ugyanis, kik a kóreredet alapján igyekeznek egységes kórképet nyerni, arra törekesznek, hogy a trachoma s blennorrhoea acuta azonosságát bizonyítsák be. Még Arit is, ki ugyancsak hajlott e felfogás felé, mit az is jól mutat, hogy blennorrhoea chronica alatt a trachomát is értette, beismerte, hogy még nincs eldöntve, vájjon azonos-e a két betegség vagy pedig mindegyik morbus sui generis. 0 sem mondott egyebet, mint hogy csak valószínűnek tartja, miszerint a trachoma contagiuma a blennorrhoea contagiumának valamely modificatiója. Egyesek azonban még tovább mennek, köztük Feuer legutóbb megjelent munkájában szószerint azt mondja „a szemcsés kötőhártyalob azonos a kötőhártyatakárral“, később pedig „a heveny blennorrhoea is azonos a heveny trachomával“. Lássuk min alapul e felfogás s mennyire jogosult. Arit néha azt tapasztalta, hogy acut
