Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-04-26 / 2. szám
1890. 2. sz. SZEMÉSZET 21 fehér, fénylő pont látszik. Tensio normalis. Visus körülbelül v a látótér kívülről szűkült. Április 7-dikén történt vizsgálatnál még' vastagabb, bártyaszerű lett az iivegtest-zavarodás; a papilla alig kivehető. A retina-leválás valamivel nagyobb s közepén felülről aláfelé nyúlik egy világosabb, valamit fénylő, fejformában végződő képlet. A diagnosis nagy valószínűséggel cysticercusra tétetett, bár semmi mozgás nem volt észrevehető. Ot pilocarpin-injectióra az üvegtest homályossága nem tisztult s a proponált enucleatio elől eltávozott a patiens. Junius 7-dikén jött aztán a szentpétervári szemklinikára, mikor is habitus phthisikust, luesre valló bőrkiülések nyomait, mirigyek duzzadását észlelték rajta. S a szembajt — nemismerve az előbbi diagnosist — mint syphilitikus újképződést fogták fel. Ekkor a bal szemen fényérzés volt, a projectio kívül hiányzott, a többi irányban jó. Tensio normalis. A teke érintésre fájdalmas. Erősen injiciált. A pupilla egyenetlenül kitágult, mozdulatlan. Tükörrel a szemben erős homályosság, papilla nem látható. A szemfenékben egy szürkés, tetején valamit vöröslő kiemelkedés látszik felül és belül, de részletek nem ismerhetők fel. A gyógykezelésben pióczázást, antipyrint s 4 grammos higanykenőcs-bedörzsölést alkalmaztak s 20 inunctio után még semmi javulást nem észleltek. Ekkor merült fel az a gondolat, hogy gümős chorioiditis lehet az eset, mely magyarázatot talál a patiens habitus phthisicusában. Ezen diagnosis mellett julius 2-dikán megtörtént az enucleatio, mert már a jobb szemen gyenge fénykerülés s könyezés jelentkezett. A gyógyulás normalis. A patiens egy év múlva phthisis floridában meghalt. A szem microskopi vizsgálatánál kitűnt, hogy a retina és chorioidea között egy tumor van, melynek közepén alaktalan detritus mellett óriássejtek láthatók. Volt még cysticercusra valló chitinburok-darabka s e mellett horgok. A cysticercus többi része eltűnt, felszívódott s bizonyára ezt a resorptiót a szétesésben levő tumorban az óriássejtek végezték. (Graefe's Archiv f. Ophth. 35. k. 3. f.) Kocsis dr. — Keratitis subepithelialis. H. Adler dr.-tói. — A szerző keratitis subepithelialis neve alatt egy szembántalmat ír le, melyet ő már 1889. julius havában közölt volt. Utána Reuss „keratitis maculosa“, majd Fuchs „keratitis superficialis punctata“ neve alatt állítólag ugyanazon bántalmat írták le. Á bajt rendesen heveny kötőbártya-gyuladás (ophthalmia catarrhalis) előzi meg, melynek 8—12-ik napján előáll a tulajdonképeni keratitis, mely ismét 6—8 nap alatt éri el tetőpontját. A szaruhártya felületesebb rétegeiben a felhám alatt leginkább a pupillának megfelelőleg számos (40—60) pontszerű infiltratumok keletkeznek, melyeknek nagy része csoportokat képez, míg különálló infiltratumok kevésbbé láthatók. A csoportok közötti részletek tiszták; a cornea felhámja mindenütt ép, sima, fénylő. Lupéval nézve az infiltratumokat, azok szürke áttünő, jól határolt lemezszerű foltoknak bizonyulnak. Később az egyes pontszerű homályok elmosódnak s azok csoportjai nagyobb szürke foltszerű homályként mutatkoznak, melyek mindinkább vékonyodva végre teljesen feltisztulnak. A pontszerű infiltratumok nagysága megfelel a Burkhart-féle pontpróbák közül az 50—100-asnak, míg az egyes csoportok nagysága megközelíti az 1 mm.-nyi terjedelmet. Egy esetben a szerző közel 17 ily infiltratum-csoportot olvasott. Az egész baj többnyire hosszabb ideig, esetleg hónapokig húzódik el, de a feltisztulás mindig tökéletes. A bántalom korra és nemre való tekintet nélkül lép fel, gyakrabban oly egyéneken, kiknek szemei por, füst- vagy szélnek vannak kitéve. Complicatióként felléphet a kötőhártyának bármely gyuladása. A gyógykezelést illetőleg legjobbnak bizonyult a diaeta mellett a hűvös borogatás és atropinozás. A szerző azon gyanújának ad kifejezést, hogy ezen szembaj talán epidemikus jellegű. (Centralbl. f. Augenheilk. 1889. okt. és nov. fűz.) Neupauer dr. — Mészszemcsék a retinalis artériák vastagodott adventitiájában. Bock E.-től. A leírt esetben egy 14 éves fiú 6 hó előtt heves fejfájással járó betegséget (meningitis ?) állott ki s azóta látása állítólag mindkét szemén romlott. Vizsgálatnál a látás mindkét szemen 6/9 volt. A szemtükri vizsgálat nem derített ki semmi kóros elváltozást, kivévén, hogy a papillák belső fele halványabb volt. Jodkali rendeltetett. Három hónap múlva a látás változatlan, de a szemfenékben változások mutatkoztak. Az üvegtestben számos pontszerű homály látható, a papillák erősebben halványak, az artériák szűkültek. A véredények fátyolszerű lepellel látszanak körülvéve, mely szalagszerű nyujtványokat bocsát a retina szövetébe. Áz edények ezen burkolatában apró gömbölyded fehér, fénylő rögécskék láthatók, melyek különösen fordított képben való vizsgálatnál úgy tűnnek fel, mintha a véredény csillogó porral volna behintve. A szerző egy másik esetében retino-chorioiditis után a retinitis pigmentosához hasonló festenyzettség mutatkozott a szemfenékben, míg az edények adventitiájában számos mészszemcsék voltak lerakodva. Egy harmadik esetben a véredények teljesen obliterálva voltak s a mészlerakodás oly nagyfokú volt, hogy az egyes edények valóságos mészhengerekké alakultak át. A mészszemcsék lerakodása a szövetek regressiv metamorphosisának egyik alakja. (Centralbl. f. Augenheilk. 1889. okt. fűz.) Neupauer dr. Az enucíeatióval való visszaélés. Weckertől. — Ismerve a sympathicus irritatio s az egyik szemről a másikra tovakúszó gyuladás között létező különbséget, itt az ideje, hogy véget vessünk a hasztalan enucleatióknak. Igaz ugyan, hogy egy fájós vak szem eltávolítása nem veszteség, mégis, minthogy a fájdalmat csillapíthatjuk, az enucleatio indicatiójául csak a tovakúszó gyuladás vagy rosszindulatú daganat szolgálhat. Nem szabad tekintet nélkül hagynunk az enucleatio moralis hatását, sem azon kellemetlenségeket, melyek az operálás után a műszem s a conjunctiva részéről terhelik a beteget. Egyes kórházakban egész szenvedéllyel távolítják el a szemeket, pedig tudnunk kell, hogy minden 300 enucleatiora egy halál is esik. Ily módon ez operálással való visszaélésnek emberélet is esik áldozatul. A 4 év előtt Graefe Alfred által ajánlott exenteratio bulbinak nincs értelme. A csonk nem jobb, mint enucleatio után, a Sympathikus gyuladást nem képes mindig meggátolni s azon előnye, mely abban áll, hogy biztosítsuk a beteget, miszerint szemét nem távolítjuk el, tulajdonképen immorális. Mindezekhez járul még az eljárás s a gyógyulás hosszadalmas volta is. Legfeljebb panophthalmitisek eseteiben lehetne gyakorolni. Az enucleatio indicatióit is meg kell kevesbíteni. Felesleges eltávolítani a glaucomában megvakult s fájdalmassá lett szemeket, minthogy a fájások más úton is csökkenthetők, mígratorius gyuladás meg nem fenyeget. Épen így felesleges a phthisikus szemek enucleatiója, ha a gyuladás endogen természetű volt, valamint felesleges az eltávolítás sclerectasiák, staphylomák eseteiben is, minthogy a szem rendes nagyságra reducálható, aequatorialis punctiók segélyével is. így tehát indicatióul csak a traumás infectio s az álképlet maradnak. A sérült szemeket is csak akkor enucleáljuk, ha Sympathikus megbetegedés prodromái jelentkeznek. A glioma retinae s sarcoma clioriodeae feltétlen indicatiót képeznek, előbbi sürgős is, utóbbi kevésbbé. Végül egy táblázatot csatol, mely szerint az utóbbi években mindinkább ritkábban enucleál, a nélkül, hogy oka volna megbánni. (Annales d’oculistique. Octobre-décembre 1889.) Grósz Emil dr. — Amblyopia hystero-traumatica. A société d’ophtalmologie de Paris múlt évi junius 4-diki ülésében egy 28 éves fiatal ember esetéről értekezik Parinaud, kinek jobb szemét ostorcsapás érte, mely azonban csak a bőrön hozott csekély felhám-horzsolást létre és ki azt állítja, hogy azóta ezen szemén látását elveszítette. Konstatálja, hogy a jobb szem valóban amaurotikus, ha a bal csukott; ellenben mindkét szem működik a binocularis nézésnél, de csakis a centrális viust illetőleg, mert a sérült szem látótere egész a centrumig szűkült. Nem vonja kétségbe, hogy a fent nevezett trauma okozta ezen állapotot, miután tudvalevő, mily különféle ideges állapotokat képes hysteriásoknál bármily csekély trauma is létrehozni (anaesthesia, paralysis, paraplegia stb.) és ily alapon fejlődött amblyopia több esetét is említi; ugyancsak két esetről emlékezik meg, melyeknél bélférgek folytán állottak elő amblyopiás tünetek. Előadó szerint továbbá a fent leírt leletből azt lehetne következtetni, hogy: 1. úgy a centrális, mint a peripheriás látásnak külön-külön centruma van; 2. monoculáris nézésnél centralis visus alkalmával mindegyik szem az ellen
