Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-04-26 / 2. szám

16 1890. 2. sz SZEMÉSZET a szemtekére terjedne. Gyakoribb azon eset, hogy a szembéji conjunctiva túltcngése igen nagy mérvet vesz fel, annyira, hogy a szemhéj a rendesnél háromszor, sőt ötször is vastagabb lesz, annál is inkább, mert a szemhéjporcz is belevonatván a lobos megbetegedésbe, az is vastagodik és megkeményedik. A conjunctiva kypertrophiája nagy fokot ér el az átmeneti redőkben is, honnan a bulbaris conjunctivára átterjedve ott az előbb leirotthoz hasonló elváltozásokat okoz. Ha a körfolyamat továbbra is magára hagyatik, a cornea is megbetegszik. A felületesebb rétegei elszürkülnek, felhám-kikopások esetleg kisebb fekélyek állanak elő, idővel pedig pannusszerű felrako­dás borítja a corneát. Ritkább esetekben a pannus széli részei feltűnően vastagodnak s bennük apró sárgás göbcsék képződ­nek, melyek szétesve a cornea fekélyződéséhez vezetnek s igy a szemnek tönkre menetelét okozhatják. Míg a folyamat így tovább halad, addig a kiindulási helyen a fekélyződés befeje­ződhetik s ott is hegedés képződhetik, mi által kisebb-nagyobb synblepharon és xerosis conjunctiváe állhat elő. Ez a lupusos, de a tuberculosus folyamatnak is mond­hatni rendes lefolyása. Complicatióként előfordulhat a tarsus­­nak gyuladása, a cornea genyes lobja minden következményei­vel, ectropium luxurians, majd később ectropium esetleg pedig entropium organicum. Ritkábban dacryocystitis tuberculosa tár­sul a conjunctiva bántalmához. Stilting esetében a conjunctiva tubereulosisa mellett a szemhéj bőrén elephantiasis fejlődik ki. A tuberculosus és lupusos bántalom sokban igen hasonlít egy­máshoz. Lényegében nincs is különbség e két folyamat között, annál is inkább, mert a tuberculosus eredetet bizonyító bacil­­lusok mindkét körfolyamatnál találhatók, habár lupusnál rit­kán és akkor is csak csekély számban. A mióta több búvár­nak sikerült a lupusos szövetben oly bacillusokat kimutatni, melyek a tuberculosus tüdőben található bacillusokhoz hasonlóan festődnek, azóta a lupus az orvosok legnagyobb része által a bőr tuberculosisának vétetik. Daczára annak vannak orvosok, kik a lupust határozottan különválasztják a tuberculosistól, az eddig leirt idevágó esetek legnagyobb részében találkozunk e két bántalom elkülönítésével. Több helyütt találunk felsorolva oly tüneteket, melyek hol az egyik, hol a másik körfolyamatot jellemzik. Felhozzák, hogy a conjunctiva tuberculosisánál majd­nem mindig a szervezet más részeiben, nevezetesen a tüdő és mirigyekben is találunk kifejezett tuberculosist, míg a lupusnál a tüdő s részben a mirigyek is épek. A tuberculosis inkább elsődlegesen áll elő a conjunctiván, míg a lupus az arczbőrről terjed át. A lupusra jellemzőnek mondja Saemisch, hogy a szemhéjszél egy kis részén mintegy híd által terjed a conjunctivára. A lupus sokkal lassabban terjed mint a tuberculosis. Míg a lupusnál a conjunctiva feltűnően vastagodik túlteng nagy fekélyeket nem mutat, addig a tuberculosisnál a gümők gyorsan szétesnek, mi által nagy fekélyek állanak elő. A tuber­culosus fekélyek nagyok, felhányt szélekkel, egyenetlen szalon­­nás alappal bírnak; a lupusos fekély inkább felületesebb, szélei simák. A tuberculosis gyorsan pusztít, nem mutat gyógyhajla­­mot, míg a lupus tovahaladása közben az előbb megtámadott helyeken hegedősbe megy át. Végül a tuberculosus folyamat­nál úgy a váladékban mint a megtámadott szövetben is bőven találhatók tuberculosis bacillusok, míg lupusnál ritkán találhatók. Ha számosabb eset leírását olvassuk, úgy be kell valla­nunk, hogy e megbetegedések klinikus képe között tényleg van különbség. E különbség azonban azt liiszem korántsem oly lényeges, hogy e kórfolyamot,^okvetlen két különálló meg­betegedésnek kellene vennünk. Sőt én részemről azt hiszem, hogy az eddig conjunctiva-tuberculosis czíme alatt leírt esetek egy jó része nem tuberculosus, hanem lupusos eredetű volt, különösen azon esetekben, melyekben tuberculosis bacillust vagy általában nem találtak, vagy csak csekély számban. Nyákhártyán lefolyó tuberculosus folyamatnál a gümők külön­ben is gyors szétesésük és fekélyképződés által jellemeztet­­nek s így nem valószinű, hogy a conjunctiván hosszú időn át változatlanul maradó sárgás göbcsék tuberculumok volnának. Valószínűbb, hogy azok lupusos göbök, melyek górcső alatt a gümőkhöz hasonló szerkezettel bírnak ugyan, de azért mégis ezektől különböző kórlefolyást mutatnak. Vannak orvosok, kik a conjunctiva tuberculosisát csak tuberculosis miliaris esetei­ben tartják lehetségesnek, míg a többi esetekben inkább 1 apus­nak tulajdonítják. A mi eseteink e következők. S. Erzsi 47 éves nőt múlt év november 27-én vettük fel kórházunkba. A nő apja cholerában, anyja 80 éves korában a beteg előtt ismeretlen bajban halt el. A betegnek egy gyer­meke él, egészséges; abortusa nem volt; syphilis tüneteit tagadja; tüdőbaja sem volt, vért nem köpött soha; általában egészségesnek érezte magát, mígnem 12 év előtt a jobb pofán közel a szájzúghoz kis lencsényi vörös folt keletkezett, mely­nek közepe kemény volt. Ezen folt nagyobbodott, közepén egy csomó emelkedett ki, mely azután kifakadt. Ez alatt számos új folt keletkezett, melyek az előbbihez hasonló változásokon mentek át. De míg az előbb keletkezett csomók helyén hege­dés állott elő, addig az ép bőrön új meg új foltok és csomók képződtek. Idővel a baj az orr bőrére s innen a bal arczfélre, majd az alsó szemhéjakra is átterjedt. Az orr porezos része elpusztult, az alsó szemhéjak erősen kifordultak. Erre az ori­is megbetegedett, belőle bűzös váladék ürült. Szembaja 4 év előtt kezdődött, 1 % év óta csak a világosságot veszi észre. Vizsgálatnál azt találtuk, hogy a beteg tüdeje a rendestől való eltérést nem mutat; a nyald mirigyek duzzadtabbak. Az arezon az orrtól két oldalt kiterjedt hegedések. Az orr porezos része teljesen hiányzik. Az orr szaga igen bűzös; nyákhártyája vastagodott, egyenetlen felszínit. Az alsó szemhéjak bőre telje­sen elhegedt; az alsó szemhéjak az arcz bőréhez lehuzattak annyira, hogy a szemhéjszél helyét csupán a hiányos pilla­szőrök árulják el. Az alsó szemhéjak conjunctivája ennek kö­vetkeztében teljesen elhegedt, sima fénylő felületű, száraz. A felső szemhéj a rendesnél körülbelül négyszer vastagabb, tömött, kemény. A szemhéjszél középső harmadában van egy körül­belül 2 mm. széles halványvörös fénylő hegedés, mely a con­­junctivát a szemhéj bőrével köti össze. A felső szemhéj ki nem fordítható az átmeneti redőben előrement hegedések miatt. A szemhéji conjunctiva erősen vastagodott, halványvörös, egyenetlen göröngyös felületű, porhanyós, majdnem szivacs­­szerű, könnyen vérző. A szemtekei conjunctiva kis fokban vastagodott, felületén kiterjedt sima száraz hegedős látható. A jobb cornea egész terjedelmében elszürkült fénylő, kerületi részére conjunctivalis erek követhetők. A könytömlő épnek látszik. A bal szemen az elváltozások hasonlók, kivévén, hogy ott a corneát pannusszerű felrakodás fedi, melybe.conjunctiva­lis erek nagy számmal követhetők. Második esetünkben a 19 éves férfi előadja, hogy szülei egészségesek, testvérei közül az egyik tüdősorvadásban halt meg. A betegnek tüdőbaja állítólag nem volt; vért nem köpött soha; gyermekkorában több nyakmirigye elgenyedt. Jobb szeme már régóta könyezik, 4 év óta vörös, 2 év óta a jobb felső szemhéja erősen vastagodott. Ugyancsak 2 év előtt vörös pat­tanások mutatkoztak arczán, melyek kiterjedt fekélyeket, majd hegedőseket okoztak. Felvételkor a tüdőt épnek találtuk, a nyak jobb oldalán, de különösen a fiiltő alatt vastag szabály­talan alakú hegedések voltak láthatók. A jobb arczfélen ki­terjedt hegedések mellett néhány lencsényi élénkvörös folt látható, melyek közepén részint gyengén kiemelkedő tömött csomót, részint piszkos alappal biró fekélyt lehet látni. Hasonló foltok vannak az orr csúcsán is. A jobb szemhéjainak bőre ép. A felső szemhéj erősen vastagodott, tömött; széle kifelé fordul annyira, hogy a szemhéji conjunctiva erősen vastagodott élénk­vörös részéből körülbelül 2—3 mm. átmérőjű részlet szabadon fekszik. A felső szemhéji conjunctiván körülbelül 8—10 mm.­­nyi átmérőjű egyenetlen felhányt szélű szalonnás egyenetlen alapú fekély foglal helyet. A conjunctiva többi része halványvörös, vastag dudorza­­tos felszinű, helyenként kölesnyi sárgás göbcséket mutat. Az alsó szemhéji conjunctiva szintén vastagodott, benne számos sárgás göbcse látható. A cornea felszíne egész terjedelmében bágyadt, érdes, helyenként füstszerűen elszürkült, helyenként pedig apró fehér fénylő foltokat mutat. Alsó-külső kerületi részén kölesnyi szürke alapú udvarral körülvett fekély van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom