Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-04-26 / 2. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 17. számához. Budapest, 1890. évi április 26. 2. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHÜLEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom. Issekutz László dr. Ecehinococcus retrobulbaris — Neupauer Gusztáv (Ír. A kötöhártya tuberculosisáról. — Grósz Emil dr. Glioma retinae. — Klinikai közlemény: Kocsis Elemér dr. Alkalmazkodási bénulás torok-diphtheritis után. — Könyvismertetés. — Szemelvények. — Vegyesek. Ecehinococcus retrobulbaris. Issekutz László dr. tanársegédtől. Az emberi szervezet különféle helyein előjövő előstliek egy része a szemet sem hagyják megkímélve, hanem oda is majd kifejletlen, majd kifejlődött alakjaikban elvándorolnak, ismert majd ismeretlen utakon, midőn székhelyük szerint különböző változásokat hoznak létre és klinikus kórképet alkotnak. Igaz ugyan, hogy ily esetek általában ritkán észlelhetők, min nem is csodálkozhatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a szem mily kis részét képezi a szervezetnek, mihez talán az odajutást megnehezítő pályák kicsinysége vagy nem alkalmas volta is hozzájárul. Eltekintve azonban ezen boncztani alapon fekvő okoktól, úgy látszik, hogy ritka voltukhoz lényegesen hozzájárul a klinikus kórképek hiányos volta és így a diagnostikus tévedések, midőn a még szorgalmas észlelő figyelmét is kikerülve a baj egyébnek vétetik fel, annál inkább mivel a jelentkező tünetek megszokottabb baj keretébe is többnyire beillenek, és így igen nagy ritkaságokra nem szükséges gondolnunk. Hogy cysticercus az emberi szemben nálunk előfordul, azon manapság már senkisem kételkedik, mert hiszen az újabb időben több pontosan észlelt, operativ utón eltávolított j és így mikroskoppal biztosan meghatározott eset közöltetett. Csakhogy ezen biztos tudásunk csak az utolsó hat év leforgása óta vau. Társadalmi körülményeinkben, életmódunkban ezen idő, de még az utolsó évtizedek alatt sem történt semmi olyan változás, melyre reá lehetne mutatni mint olyanra, mely a cysticercusok szembe juthatásának okai lennének és melyek azelőtt nem voltak meg, miért cysticercust nem észleltek. Észlelés hiányosságában kell keresni tehát egyedül az okot, mely egy eset ismerete, közlése által is élesedik, midőn aztán az adott kórképeknél a ritkaságokra is gondolva az eddig ismeretlen bajok észlelése kisebb-nagyobb gyakorisággal egymást érik. Lehetetlen legalább elhinni, hogy a szemtükrészeti epochalis idő kifejlődése óta 6 év előttig nálunk egyetlen egy szembeli cystecercus sem volt, és hogy az első eset közlése óta ily rövid idő leforgása alatt már legalább 6—8 biztosan diagnostisált eset áll rendelkezésünkre. Mielőtt tárgyam tulajdonképeni ismertetésére áttérnék, nem tartom érdektelennek futó pillantást vetni azon élősdiekre, melyek a szemben és a szem járulékos részeiben előjönnek. Tisztátalan egyéneken, leggyakrabban azonban gyermekeken a felületes megtekintésnél bleplaraditinitisnek imponáló alakban jön elő a pillaszőrök tövein a pediculus pubis, mely a pillaszőrök töveinek mentén a lágyrészekbe van furakodva, úgy hogy petéi akár az egész pillaszőr mentén kis sárgás gömböcskék alakjában elhintve láthatók. Mérsékelt izgalom és kellemetlen viszkető érzésen kívül nagyobb bajt nem okoznak. Zenkernek közlése óta, ki a trichinás megbetegedést először fedezte fel az emberen, figyelem fordíttatott a szemre is, és kitűnt, hogy a megbetegedésben a szem is részt vehet, főkép az izmok, — jóllehet trichiuák a szemizmokban ritkábban jönnek elő mint más izmaiban az emberi testnek — midőn a szemre kiterjedő vizenyős kidagadás mellett a szem mozgásai igen korlátoltak, fájdalmasak. Némelykor csak pupillatágulás és alkalmazkodási bénulás áll elő az egyéb körülményekből bizton diagnostizált mér-I sékelt fertőzés kifejezőiként, mely esetek jó része gyógyulással végződött (Scheby-líuck, Kittel hurkával mérgezésnél). Nem érdektelen itt felemlíteni, hogy Förster, Zenkernek felfedezése előtt egy évvel (1859) az egy esetben látó szerveken észlelt tüneteket trichinás megbetegedésre vezeti vissza. Találtak még elvétve filaria medineusist is (Stclhvag, Nordmaun), sőt Quardi az 1858-iki brüsseli congressuson egy filaria spiralis esetét közölte, mely az üvegtestben volt és ott izgalmat okozott. Előjön még igen ritkán a lucilia hominivora is, illetve ennek lárvája (M. Saint-Pair, Dermaquay), mely Mexicóban az emberek orrüregébe gyakran benyomulva heves erysipelások előidézőjéül szerepel. Nagyobb gyakorisággal észlelhető már a test egyéb részeiben is gyakran előjövő cysticercus, mely nemcsak a szem különböző helyein, a retina alatt, az üvegtestben, a csarnokban jön elő, hanem a conjunctiva alá is befészkelődik, sőt a retrobulbaris üregben is bizoűyos nagyságot elérve, a szemmögötti daganatok módjára a szemnek különböző helyzetváltoztatását okozza és kóros folyamatait tartja fenn. És most érkeztünk el leírandó esetünk tulajdonképeni tárgyához, az ecchinococcushoz, mely a ritkaságot tekintve, jóval a cysticercus előtt foglal helyet. Jean Petit hívta fel először a szemorvosok figyelmét, hogy a kutya beleiben élő és innen különböző úton, rendesen azonban a kutya bélürüléseivel beszennyezett és nem jól megtisztított zöldségekkel, veteményekkel, az emberbe jutó taenia ecehinococcus fiatalkori alakja, az ecehinococcus hólyag, nemcsak a máj, tüdő, agy, csontvelő (Réczey) stb. részeiben az emberi szervezetnek, hanem a retrobulbaris üregben is előjön. Jean Petit egy eset közlésével 1774-ben indította meg az ide vonatkozó irodalomat, mely daczára a felhívott figyelemnek, mégis napjainkig csak keveset tud produkálni. Dieu-nek 1882-ben egy eset kapcsán az egész világirodalomból összeszedett kimutatásaiból kitűnik, hogy oly hosszú idő, tehát 108 év leforgása alatt, csak 39 illetve az ő esetével 40 közlés történt. Ez idő óta az irodalom 4—5-tel gazdagodott, úgy hogy a leírt esetek összes száma mintegy 44—45-re rúg. Már maguk ezen számadatok szükségtelenné teszik, hogy részletesebb statistikai adatokkal igyekezzem bebizonyítani a baj ritka voltát, általában véve vagy akár egyéb szembajokhoz viszonyítva. Nálunk Magyarországban hasonló a retrobulbaris ecchinococcust illető észlelésről vagy közlésről nincs tudomásom, úgy I hogy leírandó esetem elsőnek tekinthető.1 A retrobulbaris ecehinococcus eseteinek gyakorisága, kétségtelen, hogy arányos a szervezet egyes helyein előjövő esetek számával. A mely vidékeken gyakori az ecehinococcus (Island, Mecklenburg), ott a szembeli is gyakrabban kell hogy előforduljon, mert hiszen a vándorlás útja a szemre is az kell hogy legyen, mint egyéb testrészekre, de még az ide vonatkozó pontos statisztikai adatok és megbízható megfigyelések hiányzanak. Az ecehinococcus solitaer, valamint multiplex alakja előjön az orbita legkülönbözőbb helyein, annak elülső, majd hátsó 1 A budapesti orvos-egyesületben is hangsúlyoztam az eset bemutatásakor az eset első voltát, hol is ellenkező felvilágosítást nem kaptam. Most ezen helyen kérem a t. collegákat, hogy ha hasonló közlött esetről, mely Magyarországon előjött, valakinek van tudomása, úgy azt velem tudatni szíveskedjék.
