Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-02-24 / 1. szám
1889. l. «. SZEMÉSZ E T 9 mozgattató. A daganat felső részén, de kezetlenül az alapjánál, több 1—2 sorban álló elsatnyult pillaszőr látható. Ezen felső szemhéj szélének belső harmada, valamint a külső zugmelletti 2—3 mm.-nyi részlet rendes ; a szemhéjszél többi része vékonyodott, rajta csak itt-ott látható egy-egy kis vékony szőr. A leírt daganat közepétől a szemhéjszélig halad függőlegesen egy a szemhéj egész vastagságára terjedő hegedős, mely körül a szemhéjszél vékonyodott, gyenge rózsaszínű, fénylő. A szemhéjat kifordítani nem lehet, mert a daganatnak megfelelőleg a szemtekéhez van rögzítve. A szemhéj belső felületén a szemhéj szélén leírt függőleges hegedősnek megfelelőleg van egy lencsényi polypus. A daganatot alapjáról lefejtettük, majd az alsó és felső bőrsebet három varrattal egyesítettük. A gyógyulás zavartalanul folyt le. Az eltávolított darabot górcső alatt vizsgálva, azt találtuk, hogy a daganat felső részét egy tökéletes Kzemliéjporcz képezte, melynek conjunctivális felülete most kifelé volt fordulva, Ezen conjunctiva hámja igen vastagodott volt, helyenként sárgás izzadmánynyal fedett; a daganat közepi részén a szemhéj porczban tökéletes Meibommirigyek voltak, míg a szemhéjszélnek megfelelő részén néhány pillaszőr volt látható. A daganat keskenyebb széle felé a pillaszőrök hiányoztak és a szemhéj porcznak mindinkább kisebb része mutatkozott, A szemhéjporoz mögött, vagyis a daganat közepén igen sok, tág véredényekkel ellátott, laza kötőszövet és a daganat alapja felé izzadmány volt. Ezen esetben tehát a daganatot részleges ectropiumnak kell vennünk, mely úgy keletkezett, hogy a szemhéjon a rúgás következtében egy \_/ alakú repedés jött létre, mire a kirepesztctt szemhéjrészlet felfelé fordult. Idővel ezen részlet helyén hegedés jött létre, mely a külső és belső sebajkat egyesítette. Ez által a kifelé és felfelé fordult szemhéj részlet teljesen a szemhéj külső felületére záratott; kötőhártyája pedig a levegő, por, füst stb. behatása következtében túltengve a kirepesztctt részletnek tökéletes kifordulását okozta. SZEMELVÉNYEK. — Dr. Holland az enucleatio jogosultságáról panophtalmitisnél abból az alkalomból, hogy a franczia szemészek utolsó összejövetelén ezt megvitatták, feleleveníti a „Recueil d'ophthalmologie“-ban 1885-ben először közölt s 1886-ban brochure alakjában jelzett álláspontját, melyet e tárgyban elfoglal. Eddig általában Graefe nézete volt irányadó, ki óva intett mindenkit, hogy ne kisértse meg az enucleatiót panophthamitisnél, minthogy úgy ő, mint mások halálos kimenetelt láttak ez eljárástól. Rolland 80 esetében egyszer sem állott be halál, sőt több ízben épen életmentő volt. Eddig minden gyógymód tehetetlen volt panophthalmitissel szemben. Higany külsőleg s belsőleg, vérbocsátások, borogatások mind kevés vagy semmi haszonnal sem jártak, sőt a bemetszés sem csökkentette mindig a fájdalmat, némely esetben ellenkezőleg növelte. Már a priori is gondolható, de meg a tapasztalat is bizonyítja, hogy az agy szomszédságában mily veszélyes egy genyedő terület. Ilyen körülmények között bámulatosnak tartja, hogy még ellenezték az enucleatiót panophthalmitisnél. A 4 halálesetet (Graefe, Mannbart, Horner, Pagenstecher) úgy magyarázza, hogy a genyedő folyamat már behatolt volt az agyűrbe a nervus optikus mentén, s így a halál magának a körfolyamatnak s nem az operatiónak következménye volt. Ezért mindazon esetekben, hol az agyi tünetek azt jelzik, hogy a folyamat már reáterjedt az agyhártyákra vagy az agyra, a műtétről lemond. Ezen elővigyázattal az enucleatio mindig jótékonyan hat. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy meggátolja a lymphangoitis migrans s sympathicus lob beálltát, mely panophthalmitisnél a másik szemet veszélyezteti. Mindezekért panophthalmitisnél sürgősen indikált az enuneleatio, mely 1. megszünteti a tűrhetetlen fájdalmakat s pár nap alatt visszaadja foglalkozásának a beteget; 2. meggátolja a betegség átterjedését az agyra; 3. Sympathikus lob prophylaktikus szeréül szolgál. Most már az a kérdés, szükséges-e megváltoztatni az enuncleatio classikus technikáját? Másrészt félő-e az orbitalis seb infectiója a kiürült geny által? Lebert szerint u. i. műtét közben a septikus anyagok elárasztják a sebet s így bő alkalmuk van behatolni a koponyaűrbe. Rolland ezt tagadja, szerinte ez sokkal könnyebben történhetik enuncleatio előtt, mint alatt, a mikor az összeköttetések megszüntetése s az antiseptikus mosások nem kedvezők a folyamat átterjedésére. Mindazonáltal, hogy ez irányban is megnyugtassa kartársait, újabban következő methodust használ: 1. a conjuctivát a cornea körül felszabadítja s a szemet bemetszi; 2. antiseptikus folyadékkal tisztára kifecskendi a bulbust; 3. csak ezután metszi át egészen tiszta ollóval az izmokat és nervus optikust; 4. desinfectio s a véralvadékok eltávolítása után a szemet köti s csak 24 óránként változtatja a kötést. Végül meleg szavakban ajánlja eljárását. (Recueil d'ophthalmologie 1888. Juillet. De l’énucléation dans la panophthalmie.) Dr. Georges Martin ugyanezen tárgyról értekezik s felemlíti Panas nagy érdekű esetét. Cataracta extractio után panophthalmitis keletkezett s a másik szemen Sympathikus cyclitis. A panophthalmitises szem enucleatiója után a beteg meghalt. A bonczolás meningitist, abscessus pulmonist, s pleuritis sero-puruleuta-t derített ki. A megejtett bacteriologikus vizsgálat pedig arról tett tanúságot, hogy mindenütt ugyanazon microorganismusok voltak .jelen, mint a melyeket a szemben találtak. A Sympathikus lob jelenléte bizonyítja, hogy a baj már elvesztette volt localis jellegét. A dolog magyarázata abban rejlik, hogy az egyén albuminuriában szenvedett s így kitűnő talajt szolgáltatott a micro-organismusok szaporodására. Panas ez eset kapcsán az enucleatio indicatióját panophthalmitisnél következőkép állapítja meg: 1. A műtétet hajtsuk végre, a mint a genyedést gátló eljárásaink cserben hagytak. 2. Teljes kifejtésben levő panophthalmitisnél is operáljunk, kivéve, ha az egyén diabetesben, albuminuriában vagy más constitutionalis bajban szenved. 3. Az antisepsist szigorúsággal gyakoroljuk. Martin nem osztja Panas tételeinek másodikát. Szerinte egy egészséges ember szervezete még képes ellentállni a microorganismusoknak, míg a beteg ember könnyebben áldozatul esik, ha enucleatióval el nem távolítjuk a baj fészkét. Ezért a cachectikus egyéneket kivéve, az alkati bajban szenvedőket is operálja. (Annales d’oculistique. 1888. Juin. De l’énucléation dans la panophthalmie.) — Dr. Galezowski a műhelyek világítására hívja fel a figyelmet. Miután az iskolák s hivatalok czélszerű világításáról több ízben szólott, időszerűnek tartja a műhelyekről is megemlékezni. Ha már az iskolában igen nagy borderével bír a jó világítás a szem érdekében, még nagyobb a jelentősége a műhelyekben. A munkásosztály igen nagy s nem csekély azok száma, kik már kora ifjúságuktól kezdve gyakorolják mesterségüket. S csakugyan Galezowski a finom munkát végzők között igen sok amblyopiát s amaurosist talált, mit első sorban a hiányos világításnak tulajdonít. Szomorú, hogy nincs rendelkezés, mely a munkásokat az ily ártalmak ellen védené. Összegezi a jó világítás feltételeit, hogy az illetékeseknek irányadóul szolgáljon. A műhelyt direct, s nem fal által reflectált fény világítsa. A szoba mélysége s magassága arányban legyenek, nehogy a szoba mélyében dolgozók mesterséges világításra szorúljanak, mert ez eljárást (t. i. a vegyes világítást) a legerélyesebben elítéli. Fél méternyi fal kivételével az egész oldal üvegből legyen. A mi a mesterséges világítást illeti; minél erősebbet kíván, de a következő feltételek mellett: a láng ne lobogjon s a munkás szemét a direct fénytől ernyő védje. Minél kevesebb hőt s szénsavat fejlesszen. Mindezen feltételeknek legjobban megfelel az Edison és Suan rendszerű villámos világítás. De nem elég a jó világításról gondoskodni, hanem a pályaválasztást is befolyásolni kell, mert még kedvezőtlenebb körülmények között is kevesebb veszély háramlik az emmetropra, mint a myopra, ki finom munkák végzése által köny-