Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-12-22 / 6. szám
1889. 6. sz. SZEMÉSZET 69 hátrányos a tokot a sebkészítéssel egyidejűleg bevágni. Az operateurök különböző módon igyekeztek minél nagyobb s tátongóbb nyílást képezni, de elfeledték, hogy ha már egyszer megszakadt a tok, többé nem áll hatalmukban szabályos nyílást készíteni. Még nehezebb, ha a kéreg elhigult, mert ez esetben az első kis nyílás ejtése után kisiklik eszközünk elől a tok. Legtöbb figyelmet Rydel eljárása érdemel. 0 iris-horoggal a pupilla alsó szélénél vízszintesen hasítja be a tokot, azután középütt beléakasztja a horgot s az eszközt a lencse felső széléig emeli. Itt a cornealis seb hosszában ismét haránt irányban tágítja a nyílást. Ma azonban a szemorvosok túlnyomó része a csípőt használja. Különösen alkalmas ez eszköz ha a tokon vastagodások vannak. Az eszköz jóságának két feltétele van, hogy t. i. minél nagyobb tokrészletet fogjon meg s e czélból ne legyen szükség nagy nyomást gyakorolni. Foersternek, ki különös figyelmére méltatta a dolgot, 100 eset közül 85-ször sikerült tokrészletet kihozni. Minthogy a csípők fogai vagy túlságosan kiállanak s ez esetben az irist s a corneát sérthetik vagy nagyon is kevéssé emelkednek ki s ez esetben nehézségbe ütközik a redőképzés, Wicherkiewicz egy keresztezett szárú csípőt használ, mely 5 foggal van ellátva s a nehézségeket legjobban küzdi le. (Haerlel készíti Boroszlóban.) Ha az eszköz ritka esetben mégis felmondja a szolgálatot, úgy a kystotommal repesztett tok ránczba szedett részét fogja meg a csípővel. Néha még egy másik eszközt is használ. Ez egy csípő, melynek végére kystotom van erősítve, melynek segítségével sikerül a tokot be is repeszteni s azután egy részletet kihúzni. (Recueil d’ophtalmologie, mai 1889.) Grósz Emil tr. — A suspensio a tabes gyógykezelésében s az atrophia nervi optici. Galezowski-tói. — Motchontkowsky volt az első, kinek az az eszméje jött, hogy az atactikus betegeket suspendálja, de Charcot próbálta ki az eljárást. A Progrés médical-ban megjelent közlés szerint Charcot J/2—3 perczig függesztő készülékre helyezi a beteget, ki minden 15—20 másodperczben karjait is felemeli, hogy a gerinczoszlop erélyesebb tractiónak legyen kitéve. Az eljárás következtében a járás könnyebb, a fájdalmak ritkábbak, a hólyagzavar megszűnik s e mellett semmi káros utóhatás sincs, ügy Charcot, valamint Galezowski észlelései is azonban azt bizonyítják, hogy a látóidegre s a szem mozgató idegeire teljesen hatástalan a suspensio Ezt úgy magyarázza, hogy a felfüggesztés csak a gerinczvelő betegsége által feltételezett tünetekre gyakorol befolyást, míg az agyi elváltozásoknak megfelelő tünetek változatlanul fennmaradnak. Hogy pedig tabesnél agyi elváltozások is vannak, azt Jendrássik dolgozataiból tudjuk. (Recueil d'ophtalmologie, mai 1889.) Grósz Emil tr. — Irideremia totalis congenitáról.1 Toclcuss P.-tól.— Nyolcz esetet ír le, melyek körülbelül 30,000 beteg között fordultak elő ; szól azután az öröklékenység befolyásáról az irideremia congenita gyakoriságára, majd a complicatiókról és az irideremiánál mutatkozó látás zavarokról s végre annak aetiológiájáról. 65 eset közül 37-ben volt öröklékenység kimutatható. Egy családban az öröklékenység négy nemzedékre terjedt ki. Az irideremia complicatiói közül leggyakoribb a veleszületett szaruhártyahomály, míg a lencsehomályok majdnem állandó complicatiót képeznek. Ritkább complicatiók a lencse luxatiói, Uvegtesti homályok, papilla excavatiók. Microphthalmust és ablatia retináét csak egy-egy esetben észleltek. Veleszületett ptosis, arteria hyaloidea persistens két esetben volt. A processus ciliares rendesen megvoltak, csakhogy igen satnyák. A látási zavarok közül a legfontosabb a fénykerülés; a látás többnyire igen rossz; strabismus ritkán fordul elő. Az irideremia aetiologiája még nagyon ismeretlen. (Centralblatt f. Augenheilkunde, februári füzet.) Neupauer tr. — Sajátszerű látási zavarok hemianopsiánál. Sachs tr.-tól. — Egy 22 éves szívbajos nő egy alkalommal elszédült és látása mindkét szemen teljesen elhomályosodott. Állapota rövid idő múlva javult, csupán a jobb szemen maradt látási zavar, melyhez másodnap a bal szem látási zavara is társult. 1 1 L. „Szemészet“ f. é. 3. számában Grósz Emil tr. czikkét. Vizsgálatnál mindkét szem tökéletesen épnek mutatkozott. A látás a jobb szemen volt c/18, a bal szemen */ia. A látótérből mindkét oldalt csupán a bal alsó negyed maradt, míg a többi irányban a beteg nem látott. A jobb pupilla direct fényreactiója, a bal pupilla eonsensualis reactiója csökkent volt. Bénulás nem volt kimutatható. Nehány nap múlva a látás a látótér bal felső negyedében is helyreállt s a visus cylindricus üvegekkel 6/e'ra javult. A szerző azt hiszi, hogy ezen esetben a látás útja először a bal, majd a jobb oldalon zavartatott meg. O azt hiszi, hogy ezen kettős zavar elég könnyen magyarázható csupán egy bajból is. Nagyon valószínű, hogy jelen esetben a bal tractus opticus elülső részében embolus volt, az általa okozott gyuladás a chiasmára, onnan pedig a jobb tractusra terjedt. Egy másik esetben egy 57 éves férfi szédülés után vette észre, hogy jobboldalt nem lát. Bénulás ezen esetben sem volt kimutatható. A visus c/8 volt. A látótér jobb felében egyegy scotoma, a többi irányban a tárgyak észrevétele erősen gyengült volt. (Centralblatt f. Augenheilkunde, 1889. márcz. f.) Neupauer tr. — Előleges közlés a szemteke falának átvilágításáról. Reass-tói. — A szemteke átvilágítására egy fémcsőből álló eszközt használ, melynek egyik végén üvegablak, a cső közepén pedig villámlámpa van. A cső vízzel van megtöltve, mely az eszköz tartóján be- illetőleg elvezettetik. A lámpa 5—8 chromsavelemből álló battériából nyeri villámosságot. Vizsgálatkor a lámpa ablakát a sclerára nyomjuk, lehetőleg mélyen az orbitába, mikor is a pupilla vörös fényben látszik s a szemteke fala áttünővé válik. Áz ilyen vizsgálat különösen alkalmas a lencse partialis homályainál és peripherikus ideghártyaleválásoknál. (Centralblatt f. Augenheilkunde, 1889. márcz. f.) Neupauer tr. — A nyaki Sympathikus egy ritka bántalma. Samelsohn-tói. — Egy beteg jobb szemén a szemrés keskeny, a szemteke hátrasülyedt és a pupilla szűk volt; az arcz bal oldalán pedig a bőr eleinte kivörösödött volt, bőven izzadott, később ellenkezőleg. A szerző azt hiszi, hogy ezen esetben határozottan a jobb ocolopupillaris rostok bénulása, combinálva volt a baloldali Sympathikus vasomotorikus rostjainak bénulásával. Érdekes az is, hogy cocainra a jobb pupilla nem tágult, míg a szemrés nagyobbodott. Ez tehát Koller azon nézete mellett szólana, hogy a szemrés tágulása nem annyira Sympathikus mint inkább az oculomotorius orbicularis végágainak bénulásától függ. Hogy pedig a bal szemen, hol a Sympathikus vasomotorikus ágai bénultak voltak, nem volt myosis, míg a jobb szemen igen, ez a mellett szól, hogy a szivárványhártyában tényleg van egy önálló pupillatágító izom. (Centralblatt f. Augenheilkunde, 1889. februári füzet.) Neupauer tr. — A Schlemm-féle csatorna repedésével járó szemsérülésekről. Gzermak F.-tól. — A szerző először is foglalkozik azon sériiléses eredetű csarnokbeli vérzésekkel, melyeknél a szi vár vány hártyán folytonossághiányt látni nem lehet. Az ilyen vérzés oka lehet egy iridodialysis, mely azonban oly keskeny, hogy nem ér a limbusig s így a sclera mellső része mögött rejtve marad. Ilyenkor azonban a pupilla szabálytalan, fényre való reactiója hiányos. Hasonló vérzés előállhat továbbá a szivárványhártya egyes edényeinek repedése által, a nélkül, hogy a szivárványhártya egész vastagságában repedt volna. Ily esetben azonban szükséges, hogy az iris szövetében is legyenek apró vérömlenyek, mert a vérzés először az iris szövetében történik, honnan a vér a felületes rétegek áttörése után a csarnokba ömlik. Lehetséges továbbá, hogy a vér az iris mögött fekvő szövetekből jutott a csarnokba, mely esetben azonban a vérzésnek nyoma az üvegtest elülső részében vagy legalább a lencse elülső tokján is látható. Végül pedig lehetséges, hogy ily vérzés a Schlemm-féle csatorna repedése által jött létre. Az ilyen eredésú vérzésnek tünetei e következők: Az iris szövetén ecchymosisok nincsenek, a pupilla kerek, reactiója egyenletes; sem a lencsén, sem az üvegtestben vér nem látható. A cornea hátsó felületén, közvetlen a limbuson a repe