Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-12-22 / 6. szám
1889. 6. sz. SZEMÉSZEI’ kel való meghatározásának előnyeit, azután bemutat egy szemtükröt, melyet ő ezen czélra szerkesztett. Becher az ideghártyaleválás boncztanáról szól. 0 az ideghártyaleválásnál három alakot különböztet meg. Az első alaknál a retina a festenyes réteggel együtt válik le; a második alaknál a festenyréteg rendes helyén marad és nem válik le; a harmadik alaknál mindkettő fordul elő. Kühne vizsgálataiból kitűnt, hogy a retina működése helyre áll, ha a csapok újra érintkezésbe jönnek a festenyes réteggel. Becker tehát kérdi, vájjon ugyanaz nem állhat-e elő a frisebb leválásoknál is ? Régibb leválásoknál a csapok és pálczikák már tönkrementek. Azon eseteket, melyekben a festenyréteg nem válik le, inkább retinahasadásnak kellene venni. Leber-nek az a véleménye, hogy az ablatiónál legtöbbször retinahasadással van dolgunk; fris esetekben a csapok és pálczikák kevéssé vannak ugyan degenerálva, de működésük nem tér vissza, még ha a retina vissza is fekszik. Különben fontos az ablatio retinae helye is. Schweigger azt hiszi, hogy már a szemtükri vizsgálatból következtethetünk retinahasadásra. 0 a Schöler által ajánlott jodtinctura-befecskendést nyolez esetben alkalmazta, az eredmény azonban vagy semmi vagy határozottan rossz volt. 0 nem ajánlja ezen módszert, Uthoff pedig inkább követésre buzdít. Dimmer elülső synechiákkal járót otalis corneahegedések gyógyításáról szól. 0 számos kísérletet végzett nyulakon, melyeknél az elhegedt corneában egy mesterséges átlátszó cornearészletet igyekezett előállítani. Ezen czélból a hegedéses corneából egy részletet trcpannal kivágott s helyébe celluloidinból készült megfelelő darabot ültetett be. Később ember szemén is végzett ily kísérletet, mely két esetben annyira sikerült, hogy a beteg 2 illetőleg 3 méterről tudott ujjakat olvasni. A műtét után már 11 hét múlt el s a látás nem változott. Hippel azon nézetben van, hogy ezen celluloidin-darabok idővel ki fognak esni. (Deutsche med. Wochenschrift, 1889. 44. és 45. sz.) Neupauer tr. KLINIKAI KÖZLEMÉNYEK. l. Ütés után ablatio retinae. Issekutz László tr.-tól. L. E. 40 éves gépész gyermekkora óta gyenge látó, a távoli tárgyakat nem volt képes kivenni, jóllehet szembaja sohasem volt. Katonai szolgálatot azonban tett és állítólag ezután szemei tetemesen romlottak. Folyó év január havában bal szemét külső oldalán hógolyóval véletlenül megütötték, mire látása elborult és erős fájdalmakat érzett. A látásában az általános elboruláson kívül azon sajátosságot vette észre, hogy bal szemétől be- és felfelé levő tárgyakat sokkal rosszabbul látja, mint a temporális oldalon levőket, helyenként pedig épen nem veszi ki, és hogy azokat elferdülve és nem valóságos helyzetüknek megfelelő egyenes alakban látta. A szem külsőleg teljesen épnek mutatkozott, csakis az alakja tért el a rendestől, a mennyiben hosszabbnak, szilvaalakúnak mutatkozott. Az üvegtestben a szem mozgásait élénken követő mérsékelt mennyiségű szürkés, kóválygó czafatokat lehetett kivenni, miattuk a szemfenék azonban kivehető. A papillát kívülről keskeny conus körítetté. A szemfenék külső alsó része a többi szemfenék narancsvörös színétől, már betekintéskor is szürkesége által tűnt el, mely szürke hártya a szem mozgásainál libegett, és melyre a retinalis erek, boltosaivá felkapaszkodtak, hol feketés színiteknek mutatkoztak. Az említett ablatio határai nem voltak élesek, hanem czik-czakos széllel húzódtak át a szomszédos ép retinába. A szemfenék ép részletét csakis 5 dioptriás concav üvegen át lehetett kivenni, míg az ablatio teteje szabad szemmel is jól kivehető volt. Bal szem 2 m.-ről olvas ujjakat. Jobb szem M. 5 D. v. 5/15 keskeny conus és kis choroidealis ziláltság. 65 Jodkalium adagolása és pilocarpin-injectio használata után csekély eredmény mutatkozván iridectomiát végeztünk a bal szemen, melynek gyógyulása egészen simán következett be. A műtét utáni kilenczed napra ablatio nem volt, a látótér normálissá vált. Négy napra rá, a beteg csendesen ülve észre veszi, hogy bal szeme elé egy hólyag emelkedik, melyen át a tárgyakat ködösen látja, minek megfelelően a szemfenékben ki- és aíáfelé egy hólyagos retinalcválást lehetett ismét látni, minek megfelelően látótérhiány is mutatkozott. A következő nap az ablation egy mély rés látszott, mely az egészet mintegy két hólyagra, egy felső és alsóra osztotta, úgy hogy retinarepedésre lehetett gondolni. A tüzetesebb vizsgálat azonban kiderítette, hogy tulajdonkép nem a már megvolt ablatio vált kétfelé, hanem ahhoz felül egy újabb kevésbé hólyagos leválás csatlakozott, mely két hólyag között igen keskeny le nem vált retinalis csík maradt. A két hólyag egymáshoz feküdt, csakis a szem mozgásaikor távolodva egymástól, lehetett a középen jól látni miként folytatódik az ablatio a rendes helyen fekvő retinális csíkban, és így a repedést teljesen ki lehetett zárni. Még egy scleralis punctióval kísértettük meg a bajon segíteni, de ez sem vezetett végleges eredményre. Sz. József 37 éves kapásnak gyermekkorában mindkét szemén erős gyuladás volt, és állítólag azóta gyenge szemű. Folyó évi február hó 8-dikán favágás közben egy felugró darab bal szeméhez ütődött, a miután látása hirtelen leromlott, a nélkül azonban, hogy a szem, az ütéstől eredő fájást leszámítva, tovább is fájt vagy kivörösödött volna. Február hó 17-dikén jelentkezett az egyetemi szemkórházban, midőn külsőleg a szemet teljesen épnek találtuk. A papilla körül széles határolt couus volt. A retina a szemfenék külső részében szürkés-fehér libegő bártya-alakban mutatkozott, melyre a retinális erek feketés csíkok alakjában húzódtak fel. Az egész külső félre kiterjedő ablatióban azonban a szem mozgásainak egy felülről belülről ki- és aláfelé húzódó rést lehetett látni, mely majd vörös színben tűnt fel, majd a hártya libegésének megszűnésével ismét eltűnt. Ha a szem mozgásai élénkebbek voltak, akkor a rés két oldalát képező levált retinaszélek egymás felé is libegtek, midőn azokat egyenetlen szélűeknek lehetett látni. A vörös szín mutatkozásakor a mélyben, a rés fenekén, a choroidea nagy erei látszottak. Kétségtelen tehát, hogy itt a retina berepedt, és pedig az ütés következtében, mely körül a retina, részint az ütés, majd másodsorban a repedés által még jobban elősegítve, levált. Bal szem kézmozgást lát. Jobb szemen a papilla külső szélénél széles connus, a choroideábau szétszórt festékkel körülvett atrophiás helyek. Jobb szemen 5/G0 üveg nem javít. Pilocarpin-injectiók és jodkali adagolás után ezen esetben is iridectomiát végeztünk, de eredményt itt sem mutathattunk fel. Kétségtelen, hogy ezen két esetben a trauma direct behatása után jöttek elő az említett változások, hiszen a sérülést rögtön követték a baj beállását jelző functionális zavarok. Ablatiók előállauak ugyan sérülések után, de némileg gyanús mindkét eset, a mennyiben myopiásak voltak és így hasonló megbetegedésre disponált szemeken állott elő az ablatio, és vájjon ép szemen ugyanolyan sérülés hozott volna-e létre Hasonló elváltozásokat ? II. Anophthalmus és blenno rrhoea acuta. Issekutz László tr.-tól. B. V. 24 éves munkás jobb szeme 9 év előtt sérült, utána erős gyuladás fejlődött ki, mely megvakította. Minthogy a megvakult szem a megbékiilésre semmi hajlamot sem mutatott, és igen nagy fájásokat okozott, azért a sérülés után négy hétre a jobb szemet enucleálták. Azóta vendégszemet hord, az orbitális lágy részek teljesen békések. Folyó év augusztus havában urethralis blennorrhoeát szerzett, és ennek váladékából a jobb orbitalis üregbe is jutott. A jobboldali szemhéjak augusztus 1-én kezdtek kidagadni és kivörösödni, mi csakhamar fokozódott, úgy hogy augusztus 2-dikán, midőn
