Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-12-22 / 6. szám
60 SZEMÉSZET 1889. 6. sz, Ezen kellemetlen körülmények észlelése arra indítottak, hogy az eddigi divatos hermetikus kötést megváltoztassuk oly módon, hogy a felhozott hátrányok lehetőleg kikerültessenek. A szem teljes elzárására a vízáthatlan viasztafotát használjuk, melylyel az egész szemet befedjük oly módon, hogy szélei felül a homlokra, alul az arczra, az orr szárnya magasságánál valamivel feljebb, kivid a halántékra, belül pedig az orrhátra, jobban mondva az orrgyökére, feküdjék. A kivágott viasztafotadarab legömbölyített szélei az említett részeknek megfelelően úgy van alakíva, hogy a befelé eső része keskenyebb, míg a külső fele arányosan szélesedik. Természetes, hogy egyforma alakot nem használhatunk, és hogy annak az adott esetben, az arcz nagysága és a szemgödör módosulásai szerint, változni kell. Tanácsos előbb egy papírdarabból kivágni egy formát, azt az említett helyekre illeszteni, javítani, és ha jól fekszik annak mintájára könnyen kivághatjuk a viasztafotát annál inkább, mert nagy pontosság nem szükséges. Az így kimetszett, sublimatban megmosott és leszárított viasztafotát azután az említett módon a szemre'helyezztik és széleit hosszú, de keskeny, mintegy fél centiméter széles angoltapasz-csíkokkal körül beragasztjuk úgy, hogy a tapasztó csík fele a viasztafota szélére, a másik pedig az arcz, illetve homlok bőrére tapadjon. Leggondosabban kell ezen beragasztást esetleg, két egymás felé helyezett csíkkal is végezni a belső oldalon, mert a kötés ezen része mint minden hermetikus kötésnek, van kitéve leginkább a felázhatás veszélyének és igy az infectio ez utón férkőzhetik legjobban a szemhez. A viasztafotadarab széleit köröskörül ily módon teljesen elzárjuk. Hogy még jobban biztosítsuk és a víz, folyadék felázása ellen a csíkot is védjük, a felragasztott angoltapasz-csíkokat collodium flexile-vel köröskörül bekenjük. Itt ismét figyelemmel leszünk, hogy a leggondosabb becollodiumozást a belső oldalon végezzük. Ha a viasztafotát köröskörül így elzártuk, akkor a kötést befejeztük, lekötni sem szükséges. A kötést naponta felváltjuk, midőn a szemet sublimattal kimossuk. A tafota alatt az illető szemét kényelmesen nyithatja, pisloghat, a tafotán keresztül nézhet és lát annyit, hogy nemcsak a szemkimosást, borogatást kényelmesen elvégezheti, hanem még járhat-kelhet minden felakadás nélkül. Ezen körülmény folytán egy másik fontos dolog is kínálkozik, t. i. hogy a befedett szemet mi is láthatjuk, rövid időközökben megszemlélhetjük, és ha esetleg már a befedés előtt fertőzve volt a szem, a gyuladás kitörésének első nyomait észlelhetjük, mikor teendőinket aszerint irányítjuk. Az említett másik kötésnél ez szintén nem volt meg, hiszen csakis a kötésváltoztatáskor, tehát 24 órában egyszer láthattuk a szemet, midőn az esetleges baj kitörésének kezdete figyelmünkön kivül eshetett. De meg az említett erős nyálkásodás, különösen a kevésbé gyakorlottat, kinek nem volt sok alkalma hasonló bajt észlelni, tévedésbe hozhatja, habozóvá teszi annak megítélésében, hogy azt még csak a felhalmozódott váladéknak tartsa e vagy a megindult blenuorrhoea legyen, annál is inkább, mert mint jeleztem a nyomás és a pangó váladék következtében a szem is kisebb-nagyobb mértékben kivörösödik. Hogy ilyen, a körülmények által belekényszerített helytelen vélemények azután végzetesek lehetnek a szemre, azt bővebben fejtegetni szükségtelen. Szükséges megemlíteni, hogy ilyen befedés alatt az említett és alkalmazásának folytatását nehezítő vagy lehetetlenné tevő hurutos állapotok nem fejlődnek ki, hisz a szem nincs nyomás alatt, legfeljebb a levegőtől való elzárás csinálhat számba nem vehető hurutot. És tényleg esetre hivatkozhatunk, hol három hétig alkalmazva a kötést, a szemen legcsekélyebb változást sem észleltünk és az legkisebb subjectiv kellemetlenséget sem okozott. A befedést könnyebben változtathatjuk, mert a felragasztás nem a szemhéjon, hanem a kevésbé érzékeny homlok- és arczbőren történik. A készítésnél közömbös, hogy a beteg szemét becsukva tartja vagy pedig nyitja. És most még néhány számbeli adatot kívánok ezek után felhozni, melyek hivatva lesznek igazolni, hogy az érintett haszon mellett, vájjon ezen befedés tulajdonképeni czéljának, a szem hermetikus elzárásának, megfelel-e? Ezen befedést 1888. évi április hava óta, tehát közel egy év óta használjuk, mely idő alatt 30 esetben kellett alkalmazni, és minden esetben a szemet megóva tartotta, miként ez kórházi főkönyvünkből kitűnik. Befejezésül még a látszólag hasonló hatású kötést, az óraüveg felragasztását, hasonlítom ezen befedéssel össze. Itt igen rövid lehetek, mert ha a látásra nézve az egyenlő jóságot elismerem, de nem tekinthetek el azon nehézségtől, mely a kivitelben van. Az óraüveg saját súlyánál fogva is siilyed, mi az elzárás biztosságának rovására történik. De a helyes felragasztás is alig kivihető, mert az óraüveg gömbölyű szélű, mely azután nem illik minden szemre jól rá, befolyásolva lévén az orbita és környékének alkotásától, úgy hogy esetek szerint kellene azt alakítani, mi kivihetetlen. Ha azonban az alakot el is találjuk, úgy a felragasztása nem sikerül, mivel a ragasztó csíkok és a collodium nem állanak biztosan az üvegen, az utóbbi igen könnyen lepereg róla, felrepedezik. így fő czéljának, elzáró képességének, tökéletes voltában nem bizhatni. Blennorrhoea neonati átvitele. Issekutz László tr. tanársegédtől. Nem régiben egy anya jelentkezett az egyetemi szemkórházban, hol csecsemőjét P. M.-et mutatta be, elmondván, hogy születése után nehány napra szemei kivörösödtek, kidagadtak. A csecsemő mindkét oldali szemhéjai mérsékelten duzzadtak, a bőr felettük vörösek és feszesek voltak. A szemrést csakis erővel lehetett szétfeszíteni, midőn tejfelszerű szürkéssárga geny bőven ürült ki. A conjunctivák fel voltak dagadva, kivörösödtek. A bulbaris conjunctivák chemotikusak; a palpebralis conjunctiva helyenként lepedékes volt; a corneák épek. A csecsemőt gyógykezelés alá vettük, mely borogatásból, a szemek gyakori kimosásából és lehető korán arg. nitricum 1% oldatával való ecsetelésből állott. A beteget néhány hétig kezeltük, mely idő alatt a gyuladásos tünetek tetemesen engedtek, a chemosis eltűnt és a váladék is jól megfogyott, úgy hogy csak akkor mutatkozott, ha a szemek hosszabb időn át csukva voltak. Ily állapotban levő gyermekét anyja egy este f. év október hó 12-dikén megfürösztötte, és ugyanezen fürdőiében a család öt tagja: P. Eerenczné 20 éves, Cs. Irma 14 éves, P. Károly 2 éves, Cs. Pepi 9 éves, Cs. Gizella 11 éves, megmosakodott. Következő nap mind az öt egyén szemei kissé kivörösödtek, égésről panaszkodtak, szemeik könyeztek, mivel állítólag czafatos váladék ürült ki. Október 15-dikén Cs. Pepinél kifejezett acut blennorrhoea kórképe mutatkozott, de csak a jobb szemén, míg a bal a betegségtől teljesen mentesnek látszott. A beteget kórházba vettük fel, bal szemét hermetikus befedéssel épen meg is tartottuk, míg a jobb szemen az acut blennorrhoea rendesen lefolyt, bő genyes váladék volt, a cornea azonban egészen épen maradt. A beteget a kórházból úgy bocsátottuk ki, hogy a gyuladásos tünetek elmúltak, de kis szemölcsösödés visszamaradt a palpebralis conjunctivákon, miért arg. nitr. való ecsetelés további folytatását ajánlottuk. A többi egyén szemgyuladása lassan fokozódott és csak október 17-dikén jelentkeztek, midőn P. Károly 2 éves gyermeknek mindkét szemén már kifejezett, de a kórházban ápolt Pepiénél mérsékeltebb blennorrhoeát constatálhattunk. Rendszeres kezelés alá véve, a gyermek szemei csakhamar javulni kezdtek, a bő genyes váladék csökkent, úgy hogy már november 10-dikén csakis erős hurut kórképe mutatkozott, a palpebralis conjunctiva némi szemölcsösödésével. A három másik egyén kórképe majdnem egyforma volt, csakis az izgalmi tünetek mérsékeltebb vagy valamivel erősebb fokban való megléte által különböztek. A szemhéjak mérsékelten duzzadtak, vörösek, a szemek erősen könyeztek és fénykerülők voltak. A palpebralis conjunctivák az átmeneti redőkkel együtt fellazultak, kivörösödtek, az utóbbiak vaskos hosszanti ránezokat mutattak. A bulbaris conjunctivák kissé duzadtak de vörösek voltak, vérzéseket azonban nem lehetett látni. A corneák, irisek részéről változás nem volt. A váladék könynyel bőven hígított nyálkás
