Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
1889. 5. sz. SZEMESZET eszköz, egy a közönséges szemtükör mögé helyezett 20'0 dioptriás j convex üveg. így reá- és áteső fényben egyaránt próbára tehetjük a cornea tisztaságát. Hogy ez utóbbi eljárás eredményre vezethessen, két feltétel szükséges, az egyik, hogy a pupilla tág legyen, mert csak így fognak feltűnni a vörös í'ényt megszakító sávok, a másik, hogy a tükröt a corneától 5 cm.-re, tehát a convex üveg gyútávolában tartsuk, mit próbálgatás által érhetünk el. Ugyanazon év junius 9-én G-oldzieher Hirschberg közlését még nem olvasva, a budapesti kir. orvosegyesületben egy beteget mutatott be, kinek kevéssé foltos cornejáu sík tükörrel ágazatosan oszló, sűrű auastomosisokat képező felületes érhálózat volt látható. Az esetet praecornealis érhálózat elnevezés alatt július 26-án a „Wiener Medic. Wochenschrift “-ban is közölte. 0 valószínűnek tartotta, hogy embryonalis korból származott hálózattal volt dolga. Egy utóiratban azonban úgy nyilatkozik, hogy esete azonos a Hirschberg által közűitekkel. S valóban a közölt rajz, továbbá az iritis s chorioiditis nyomai e felfogás mellett szólnak, de teljességgel ellenkezik a háló elrendezésének leírása, úgy hogy vagy a rajz vagy a leírás hibás, különben nem tudom kiegyenlíteni az ellentétet. Egy év óta én is használom a tükör mögé helyezett convex üveget s nem egyszer győződhettem meg, hogy látszólag tiszta vagy alig néhány kis foltot mutató corneát sűrű érrecze hálózza át. Ázt azonban nem igazolhatom, hogy luetikus eredetű keratitis interstitialis minden esetében fennmaradnak állandóan az erek s még kevésbé, hogy a más alapon fejlődő után ne lennének hosszú idő után is láthatók. Számos esetben ugyanis, midőn lues hereditariának nyomai sem voltak, finom érhálózat jelezte az évek előtt lefolyt gvuladást. Másrészt egy a lues hereditaria számos jelét magán viselő nőbeteg corneáján, ki bő erezéssel járó keratitis parenchymatosával kórházunkban tartózkodott, fél évvel a gyuladás megszűnte után az érhálózatnak nyoma sem volt. Hogy tehát az erek eltűnnek-e vagy sem, az esetleges —- valószínűleg külső körülményektől függ, de semmikép nem használható fel biztos következtetésekre. Ha tehát maga a cornealis elváltozás sem alakjában, sem kimenetelében nem árulja el luetikus eredetét, a legközelebbi kérdésül azt vethetjük fel, hogy melyek azou kisérő tünetek, melyek az anamnesis által megerősítve, feljogosítanak a lues hereditaria szerepének megállapítására. A dolog természeténél fogva az infectio helyi nyomairól nem lehet szó, a bőrkiütések is már egy korábbi időben lefolytak, úgy hogy azon korban, midőn a keratitis interstitialis fellép, már nem szoktak előfordulni. Rendesen a szájpad s garatűr fekélyei vagy hegei, a homlokcsonton s tibián fellépő periostitisek, izületi gyulahúsok, az orrgyök hegedéses besüpedóse, egyes izmok vagy végtagok hiidése, az ajak gammái vagy azok helyét jelölő hegek, indolcns mirigyduzzanatok, éjjeli fejfájások képezik az úgynevezett lues hereditaria tarda kórképének lényeges jeleit. Ezekhez járulnak a Hutchinson által absolute jellegzőnek nyilvánított rágó felületükön homorú ívalakot mutató czövekalakú fogak, a Hirschberg által hangsúlyozott törpe testalkat s a süketség. Szándékosan hagytam e három tünetet utoljára, mert ezek azok, melyek egyike vagy másika jelenlétében Hutchinson számos híve jogosultnak hiszi magát a lues megállapítására. Hogy mily indokolatlanul, jól mutatják a következő adatok : A közlő neve A keratitis parenchymatosában szenvedők száma Hutchinson-fogak jelen voltak Ancke......................... 100 11 Ayres......................... 12 9 Baker and Story . . 50 31 Haltenhoff................ 66 19 Leplat...................... 28 14 Parinaud................... 32 19 Trousseau............... 40 28 A 8 észlelő tehát 328 keratitis parenchymatosában szenvedő betege között 131-nek, tehát 39%-nak volt Hutchinsonféle foga; pedig ezek valamennyien azt állítják, hogy a kera-53 titis interstitialis vágj' minden esetben vagy legalább is az esetek túlnyomó számában lues következménye. A tény tehát az, mit Zeissl is hangoztat, hogy a Hutchinson-fogak gyakoriak e betegség mellett, de szó sincs róla, hogy minden esetben jelen lennének. Épen igy vagyunk a süketséggel is. Igaz ugyan, hogy Leplat a keratitis interstitialis 70%-ában talált rossz hallást, de a süketség jelentőségének leglelkesebb védője sem teszi többre, mint 50%-ra a luetikus fülbajosok számát Davidson a parenchymás keratitis mellett 20%-bau, Horner 12%-ban, Hutchinson 15%-ban mutatta ki a halló szerv bántalmát. A mi pedig a törpe testalkatot s jellegző physio - gnomiát illeti, ezek annyira alávetvék az egyéni felfogásnak, hogy lényeges tünetként semmikép sem szerepelhetnek. Kevés betegségnél van az anamnesisnak olyan nagy jelentősége, mint a kiesnél. Ismeretes dolog a gyermekek nagy halandósága lues következtében. Blaisse szerint syphilitikusok gyermekei közül 36% elhal az első életévben. Ha tehát azt találjuk, hogy a keratitis interstitialisban szenvedők testvérei között túlnagy a halandóság, sőt megelőző ismételt abortusok is előfordultak, méltán felkelti gyanúnkat, hogy a baj specifikus eredetű. Fournier eseteiben tényleg igazolva látjuk ezt, a mennyiben 441 gyermek közül 335, tehát 75% az első életévben balt el; Hutchinson közlésében 77 anya 547 gyermeke közül kis korban elhalt 284, tehát 52%, Leplat szerint 22 anya 128 gyermeke közül 61, 47%, míg Quetelet szerint átlag a gyermekek csak 25%-a hal el az első életévben. A gyermekek polylethalitása tehát felhasználható támpontot nyújt, bár nálunk a különbség nem olyan szembeszökő, minthogy a kedvezőtlen közegészségi s társadalmi viszonyok következtében a többi betegségek is nagyobb mértékben pusztítják a kisdedeket. Ha ily figyelemmel vagyunk úgy a lues hereditaria jeleire, mint az előzményekre, adott esetben nem fog nehézségekbe ütközni a keratitis interstitialis specifikus voltának megállapítása. Legközelebbi feladatunk lesz most számban is kifejezni a syphilis aetiologikus szerepét. Hogy Parinaud 97%-ja túlsók, Despagnet 14'2%-ja nagyon is kevés, az a mondottakból világos. Legmegbízhatóbbak Alexander adatai, minthogy neki úgy a szembajok, mint a lues tanulmányozására bő alkalma nyílt. Hiszen tudjuk, hogy ő a luetikusok Mekkájában Aachenben működik. 0 nem is alapítja diagnosisát egyes tünetekre, hanem csak szorgos és beható vizsgálat után állapítja meg az aetiologiát. Szerinte a keratitis parenchymatosában szenvedők 50% ánál nyoma sem volt a kiesnek, 12%-ában annak szerzett, 35%-ában annak öröklött alakja volt jelen. S még e számok is nagyok a mi viszonyainkhoz képest. Addig ugyanis, míg Coccius, Wilhelmi, Schubert, Donders, Bäuerlein 106—1'60% luetikust találtak szembetegeik közt, Alexander 2'76%-ot talált, minthogy ő hozzá az előbb említett körülményeknél fogva igen sok luetikus fordult. E körülményt, valamint a Scludek tanár klinikáján tapasztalt arányt számba véve 25—30%-ban állapíthatjuk mega lues aetiologikus jelentő ségét. Hogy a kórházi forgalomból nem állítottam össze ez irányú részletes statistikát, annak az az oka, bogy nem akartam ugyanazon hibába esni, mint a melyet az angol s franezia közlésekben kifogásoltam. A régebbi feljegyzések ugyanis nem tartalmaznak elég részletes adatot arra, hogy a luest utólag diagnostisalhassam, az újabbak pedig nélkülözik a jó statistika másik kellékét, a nagy számot. Hosszasan foglalkoztam az aetiologiával, mert hiszen ezen fog alapulni az észszerű therapia. Ennek igazságát a legegyszerűbb példa megvilágítja. Két egyaránt satnya, gyenge gyermek közül, kik keratitis interstitialisban szenvednek, az egyik luetikus, a másik nem. Előbbinek a higany gyógymód a legelőnyösebb, utóbbinak pedig határozottan ártalmas. Lássuk milyen eljárást követtek, mielőtt a lues szerepe kiderült s lássuk miképeu gyógyítják most. Már Mackenzie is constitutionalis bajnak tartotta a keratitis parenchymatosát s ezért a localis kezelésen kívül, mely mydriaticumokból, meleg borogatás s gőzölésből, később pedig a most is használt izgatókból állott, az általános-gyógymód szükségét is hangsúlyozta. Híven a régiek rendszeréhez egy
