Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-02-24 / 1. szám
**----— SZEMESZET 1889. 1. L 3. W. 15. 53 éves tértinak mult év augusztus 4-dikén jobb alsó szemhéján nagyobb fokú ectropium paralyticum megszüntetése miatt Snellen-féle fonalas műtétet végeztünk, s pedig szokásainkhoz híven, most is mint más hasonló esetekben, ambulanter. A beteg a műtét utáni napok alatt utókezelésre bejárt. Harmadik nap a szúrt csatorna külső nyilásánál geny mutatkozott, mi mellett mint ez rendesen lenni szokott az arcz is kivörösödött, duzzadt volt. A fonalat eltávolítottuk, s a szemet megtisztogatás után bekötöttük. A beteg azonban igen érzékeny lévén, a következő napokban a szúrt csatornából a genyet csak fogásokkal és akkor is tökéletlenül lehetett kinyomni vagy kifecskendezni. A fonál kivétele után harmadik napra az arcz erősebben kivörösödött, az alsó szemhéjak megduzzadtak, mihez következő nap már az alsó átmeneti redőnek és balbaris conjunctiva alsó felének is laza, áttetsző oedemás kidágadása járult. A reá következő napon az említett tünetek mellett protrusio bulbi is keletkezett és pedig úgy, hogy a szem ki- és kissé felfelé volt eltolva. A következő 2—3 nap alatt a kidülledés növekedett, a beteg az orbitában székelő tompa, feszítő fájásról panaszkodott, mi mellett a genyedés bő volt. Kétségtelen lévén, hogy a protrusiót és a leírt tüneteket az operatióval járó genyedés hátrasiilyedése a laza átmeneti redőn át a retrobulbaris szövetbe okozta, a gyógykezelésben a genyedés erélyes eltávolítására fektettük a fősúlyt, mit a beteg érzékenysége folytán nagynehezen foganatosíthattunk. Az előbbi felvétel helyességét igazolta azon lelet is, hogy ha a szem közvetítésével nyomást gyakoroltunk a szem mögötti szövetekre, akkor az átmeneti redőben levő két szórási seben mindig geny ürült ki, míg csak protrusio volt. A genyedés végre szűnt, minek megfelelően a protrusio és a többi tünetek is lassan visszafejlődtek, úgy hogy 8 nap múlva a beteg egészségesen haza utazott. Tükörrel tett és a visus meghatározására eszközölt pontos vizsgálatok az egész betegség lefolyása alatt rendellenességet nem mutattak, a szemfenékben még kisfokit pangás sem volt. Midőn ezen igazán ritka, az irodalomból általam nem ismert hasonló eredésit exophthalmus bemutatását érdemesnek találtam, óhajtom felhasználni egyszersmind a Snellen-féle operálás utáni utókezelés mikéntiségének tekintetéből. A Snellenféle fonalas műtétnél a szemhéjakat úgy kell megtámadni, hogy azok alsó részük körül szélükkel befelé forduljanak, tehát a szemteke felé eső részükön az átmeneti redő elején. A beszúrás tehát két helyről innen indul ki és megy kifelé az arezra. Minthogy ezen műtevésnél genyedés előidézése a főczélunk, hogy majd a kigenyedt csatornában képződött kötőszöveti zsineg a szemhéjat befelé rögzítve tartja, látható, hogy a genyedést kikerülni nem lehet, de nem is szabad. Minthogy azonban az átmeneti redő alatti és a retrobulbaris kötőszövet igen laza, azon kivid az egyik a másiknak mintegy közvetlen folytatása, érthető, hogy az átmeneti redőig terjedő keletkezett genyedésnek, illetve genynek tág tere és jó alkalma van hátrasülyedni, midőn azután a leírt esethez hasonló dolgok történhetnek. De a mint jelen esetben a keletkezett protrusio, minden káros következés nélkül, ismét elmúlt, elképzelhető, hogy egy más alkalomkor a baj nem fog ily simán lefolyni, hanem esetleg a beomlott geny retrobulbaris kötőszövet-gyuladásra, abseessusképződésre adhat alkalmat, azoknak minden káros következményeivel, midőn azután az esetleg csak kellemetlenségeket vagy kis károkat okozó baj, az ectropium megszüntetését ezélzó eljárás, a szem functióját teheti tönkre. Ezen kellemetlen szövődmények kikerülésére pedig csak egy út vezet, s ez abban áll, hogy a Snellen-féle fonalas műtét utókezelésénél hangoztatott genykinyomogatás, eltávolítás szükségességét teljes mértékben érvényesítsük, még akkor is, ha az ez által okozott fájások miatt a beteg részéről ellenállásra találnánk, mert annak már csak laza kivitele is a jelen esethez hasonló vagy még sokkal súlyosabb complicatióra vezethetnek. (Ja ta ra cta parti a lis tra ama tica. Közli Grósz Emil dr. A lencse sérülése annak teljes elsziirkiilését vonja maga után, minek okául a csarnokvíz behatolását s ennek a lencserostokra gyakorolt befolyását ismerték fel. Csak a legritkább esetekben fordul elő, hogy az elhomályosulás körülirt marad s még ritkább az, hogy a partialis cataractát idegen test fennakadása okozza. A míg 100 ambulans betegre 0 3, 100 szemsérülésre 5, 100 szürkéimlyogosra 5 cataracta traumatica esik,1 addig a lencse részleges elhomályosulásának minden egyes esete érdemesnek mutatkozik a külön közlésre és leírásra. Külső behatás három úton idézhet elő ilyen részleges hályogot; vagy úgy áll elő ú. i., hogy a lencsetok kis fokban megsérül vagy úgy, hogy egy idegen test áthalad a lencsén, vagy hogy henne fennakad. Az első eshetőségre például szolgálhat Krückow betege,- kinél a tűszúrás által okozott cataracta traumatica partialis még 4 hó múlva sem vált teljessé, sőt intensitásában fogyott, úgy hogy G/aii visust engedett meg. Ilyen Pagenstecher esete3 is, mely annál jellemzőbb, minthogy a sérülés után 2 évvel vizsgálta. Arra, hogy az idegen test áthaladása sem vonja maga után szükségképen a lencse teljes clhályogosodását, Desmarres közlésein kívül a budapesti egyetemi szemkórház is mutathat fel egy esetet,4 midőn 6 hó múlva is csak tinóm vonalszerű homály jelezte az aczélszilánk útját. Mindezeknél ritkább, ha az idegen test fennakad magában a lencsében s még sem okozza annak teljes elsziirkiilését. A mily rosszul tűri a szem minden más része a beléje jutott idegen testet, épen olyan jól viseli el a lencse. Ezt Becker5 is említi, ki puskaporszemcsét látott a lencsében, sőt mint Bárkán“ és Ottawa7 közléseiből világos, a legcsekélyebb reactio sem jelzi az idegen test bennlétét. Néha azonban mégis okoz izgalmat; így Pamard8 a lencsetokon belül helyet foglaló ólomdarab eltávolításával a beteg csillapíthatatlan fájdalmainak vetett véget. Az is megeshetik, hogy az idegen test idővel az elülső csarnokba jut s itt iritist okoz; ilyet ír le Wecker9 s Zehender,10 előbbi a serülés után 20, utóbbi 12 évvel távolította el az izgalmat okozó vasdarabot. Sichel11 is megemlékezett ez eshetőségről, sőt Graefe1 - szerint már a legcsekélyebb reactio is indokolttá teszi a műtéti beavatkozást. Ott azonban, hol az idegen test békén hagyja a szemet s a részleges cataracta nem zavarja lényegesen a látást, a beavatkozás felesleges vagy legfeljebb iridectomiára szorítkozhatik. Ilyen esetet észleltünk a múlt év végén a budapesti egyetemi szemkórházban. K. A. 69 éves férfinak 33 év előtt puskája elsütése alkalmával jobb szemébe gyujtótok-darab ugrott, mire heves gyuladás állott be, mely a harmadik héten beállott 2—3 napi nyugalmat kivéve, 6—8 hétig tartott. A sérülés után harmadik napon bal szeme is fájni kezdett s jobb szemével egy időben békiilt meg. 1865 és 1882-ben pár napig tartó gyuladása volt mindkét szemén (valószínűleg conjunctivitis catarrhalis). Látása 1855 óta mindig egyforma volt, jobb szemével többet látott s ha a világosság felé nézett, egy árnyék lebegett előtte, melyet ujjával eltakarhatott, a nélkül, hogy az egész látótért elzárta volna; 1888. május havában szemei kivörösödtek, reggelre beragadtak, fájtak, ennek mcgfelelőleg a kötőhártyákon trachomát s a eorneák felső harmadán hegedő, vékony pannust találunk. Ezzel valamint a bal szemmel, hol I Yvert. Du traumatisme, des blessures et des corps étrangers du globe de l’oeil Kecueil d’ophtalmolog'ie, 1878. - Centralblatt für praktische Augenheilkunde. 1878. 3 Zehender’s Monatsblätter für Augenheilkunde, 18(j5. 4 Kocsis. Idegen test a retinán. Szemészet, 1888, 5. sz. 0 Graefe-Saemisch. Handbuch der ges. Augenheilkunde. 3 Archiv für Ohren- und Augenheilkunde IV., 2. 7 Szemészet, 1884, 63. 8 Annales d’oeulistique, 1860, 43, 26. ,J Traité complet d’ophtalmol. 1887. 10 Klinische Monatsblätter, 1865,111. 46. II Annales d’oeulistique, 1843. 13 Archiv für Ophthalmologie. 1855, II.
