Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-08-25 / 4. szám
1889. 4. sz. SZEMÉSZET 41 vizsgálunk, fehér papírlapot teszünk, mely azután egyszerű reflectorként működik. Ellenőrzés könnyen eszközölhető, ha a perimeter mellé állunk és onnan nézzük a vizsgálandó szemet, vagy lehet a perimeterbe likat is fúrni és azon át megfigyelni a vizsgálandó szemet s ezen czélra alkalmas volna azon pont. melynek képe a retinán a vak foltra esik. A perimeter belfelülete feketére legyen festve, de úgy, hogy az ne legyen fényes. A délkörök és szélességi körök, szóval a beosztás szürke színnel s ne legyen folytonos vonalban, hanem pontozva legyen festve. Azon tapasztalatra jutottam ugyanis, hogy a Scherkféle perimeteren a piros vonalakkal jelzett beosztás sokszor zavarólag hat s a megvizsgált szem sokszor zöld színt látott, t. i. a piros kiegészítő színét. A vizsgálati tárgyakul szolgáló színes papirosdarabkák ne legyenek fényesek s a négyzetalak helyett jobb volna köralakú papirdarabkákat használni, a színlátóterek határainak vizsgálásánál jónak találom a 2 □-cm.-nyi felülettel bíró lapokat, míg scotomák stb. vizsgálására az 1 □-cm.-nyi felülettel bíró lapokat ajánlom. Mikor ezen színes lapokat bevisszük, arra kell vigyáznunk, hogy azokat sem nem nagy gyorsasággal ne vigyük be, sem pedig túlságos lassúsággal. Mert mi alatt a színes lapot a centrum felé visszük, megtörténhetik, hogy az egyén pislog és a színt későbben jelezi. Túlságos lassú előhaladás alkalmával pedig a szem igen kifárad. Figyelmünk kell arra is, hogy a színes lapot a perimeter belfelületével mindig párhuzamosan tartsuk, mint az már előbb is említve volt. A szem körüli részek csak annyiban vannak befolyással a színes látóterek határaira, a mennyiben a külső tárgyak észrevehetőségét akadályozzák; a valódi perceptio határait azonban nem változtatják. Reánk nézve nem bír fontossággal a relativ látóterek meghatározása s mivel azok sokszor, főleg mélyen fekvő szemeknél, vagy nagy orral megáldott embereknél oly alakúak lehetnek, mint néha kóros esetekben, azért kell, hogy a szem körüli részek befolyását a fejnek czélszerű elhelyeztetése által és a felső szempilla felemelése által kikerüljük. Megjegyzendő, hogy a felső szempilla pillaszőrei olyformán hatnak, mintha a színes lapot szitán át néznők, tehát azt homályosabban fogjuk látni. Mi alatt az egyik szemet vizsgáljuk, ajánlatos a másik szemet bekötni vagy mivel az sok embernek kellemetlen, a szem elé egy alkalmas kagylót tenni, melyet az oldalrögzítőhöz lehet erősíteni. Befolyással van a színes felület nagysága, azonban csak akkor, ha a színes felület nagysága közti különbség jelentékenyebb. így 1 és 2 D-cm.-nyi felületnél a színes látóterek majdnem ugyanazok maradnak. 100 Q-cm.-nyi lapokat alkalmazva azt tapasztaltam, hogy azok derült napokon a látótér egész terjedelmében felismerhetők ; kivételt képez a világos-zöld szín, mely ily nagyságban sem volt mindenütt felismerhető, a mennyiben az a látótér legperiphericusabb részében mintegy 10°-nyira sárgának látszott, ügy látszik, hogy ceteris paribus aránylag legkisebb felülettel kell bírnia a kék színnek, hogy a látótér egész terjedelmében felismerhető legyen; nagyobb felület kell már a sárga színből, még nagyobb a piros színből és a legnagyobb a zöld színből, hogy a látótér szélső részén is felismerhetők legyenek. Minél kisebb tehát valamely szín látótere, annál nagyobbnak kell lenni a színes felületnek, hogy a szín a közönséges látótér egész terjedelmében felismerhető legyen. Még nagyobb befolyással bír a megvilágítás minősége. (3 schema.) 11a a színes lapokra a nap sütött, akkor azok már aránylag kis felület mellett is a látótér minden részében egészen a látótér széléig voltak felismerhetők. Azonban, mihelyest a színes lapra eső fénymennyiség csekélyebb, az illető szín látótere is mindjárt kisebb lesz. Ha vizsgálat közben (3. schema) a világosság változik, akkor az illető színlátótér is rendetlen alakot mutat, a mennyiben a színes felületre eső fény mennyisége szerint tágabb vagy szűkebb lesz. Itt is a különféle színeknél különféle magatartást észlelhetünk. Már aránylag kis világossági ktilömbözeteknél legelőbb változik a zöld szín látótere, már kevésbé a piros és sárga, legkevésbé pedig a kék és fehér szín látótere. Itt ismét összefüggést találunk azon sorrenddel, melyben a színlátóterek egymásután következnek, zöld, piros, sárga, kék, fehér. Némely esetben a sárga szín érzékenyebbnek látszik lenni a világosság fokának változásánál mint a piros szín, minek magyarázata talán az egyéniségben volna keresendő, így gyakran megtörténik, hogy a sárga szín látótere egészen a piros szín látóterén belül fekszik. Különben a színes látóterek egymásutánja alig mutat változást. Igen praegnansan találjuk kifejezve e viszonyokat olykor, midőn derült napókon eszközöljük a vizsgálatot és e közben néha-néha egy felhő sötétíti el a napot. A legfontosabb tényező, hogy vizsgálat közben a megvilágíttatás egyenletes legyen; e szempontból kiindulva, leghelyesebb volna a vizsgálatoknál színképi színeket használni. Azonban nem vagyunk képesek azokat alkalmas módon a perimeter belfelületére vetíteni s különben is a színképi színekkel való vizsgálás még más nehézségekkel is jár. A színlátóterek vizsgálatát csak derült napokon, a déli időben tanácsos megejteni és a direct napfény behatását kikerülni. Hasonlóképen mellőzni kell a színes fény általi megvilágíttatást; pl. színes falaktól reflectált fényt alkalmam volt látni, hogy ilyenkor a színes látóterek egész más alakkal s kiterjedéssel bírnak. A retina peripheriája a színek megítélésében nem gyakorolt, és ha valamely szemet első ízben vizsgálunk, azt találjuk, hogy a színes látóterek határai nagyon ingadozók, ha ugyanazon szemet másodszor, harmadszor vizsgáljuk, a színes látóterek határai már sokkal nagyobb pontossággal állapíthatók meg. Azért többször kell vizsgálnunk, mielőtt ítéletet mondhatunk. A határoknak a perimeterbe színes krétákkal való berajzolását vizsgálat alatt nem tartom helyesnek, mert ez igen zavarólag hat. Azért jobb azokat mindjárt schemákba feljegyezni. Conjunctivitissei bíró szemek alkalmatlanok a vizsgálatra egyrészt azért, mert az illető gyakrabban pislog s a corneán lefolyó nyirk homályosabbá teszi a látást. Mivel a retina peripheriája még sokkal gyorsabban fárad el a nézésbe, mint a sárga folt, ajánlatos vizsgálat közben a vizsgálandó szemet többször megpihentetni. Kisebb értelműségű egyének nem igen alkalmasak a vizsgálatra. A pupilla szűk vagy tág volta csak annyiban van befolyással a színes látóterekre, hogy ép úgy mint egy más test, pl. a felső szempilla vagy az orr, megakadályozza azt. hogy mi a tárgyakat észrevehetjük. Az üvegekkel való vizsgálat alkalmával meggyőződtem arról, hogy azok befolyása alatt az illető színlátóterek csak annyiban nagyobbodnak vagy szűkülnek, mint a mennyi az üveg prismatikus hatásának megfelel. Egyébiránt a látótér peripheriájából jövő sugarak nem is haladnak az üvegen át, hanem e mögött érik a corneát. Nem csekély befolyást tulajdonítok annak is, hogy a vizsgálandó szem a vizsgálat előtt nagyon igénybe volt-e véve vagy sem. A megvizsgált egyének legnagyobbrészt ötödéves orvostanhallgatók, kik valamennyien a szigorlatokra előkészül nek s innen van, hogy igen sok oly szemet vizsgáltam, mely fáradt volt; innen van, hogy ezek közül soknál a színes látóterek rendetlen elrendeződést mutatnak; más szemeknél egészen rendes alakú és kiterjedésű színlátótereket találtam, minek magyarázatát azonban talán kevésbbé az illetők csekélyebb szorgalmában keresném, mint inkább azon körülményben, hogy némely szem kevésbbé fárad el egyenlő körülmények között, mint egy másik. Ha oly egyént, kinél rendetlen s egymásba futó színlátótereket többször és az említett körülmények figyelembe vétele mellett vizsgáltam, azt tapasztaltam, hogy a látóterek ilyenkor egész rendes alakot és nagyságot mutatnak (pl. a 4. és 5. számú schemában). Azon esetben, midőn a határok is mételt vizsgálatoknál is bizonyos déllőkben ugyanazt a szűkít-
