Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-06-30 / 3. szám
8 ZE MÉSZET 1889. 3. sz. 28 sara. Schirmer szerint a Young-Helmholtz-féle theoria nem képes megmagyarázni sem a peripherikus látás tüneteit, sem a színlátás rendellenességét. Sclioen24 ép és kóros szemeken vizsgálta a színes látóterek kiterjedését. A színes lapok, melyeket vizsgálatainál használt, 4 négyszögcentimeternyi felületiek voltak s a látóterek határait azon pontoknál jelezte, melytől fogva a színek felismerhetők voltak. 0 is azt tapasztalta, hogy a színes felület nagysága jelentékenyen befolyásolja a látóterek nagyságát. 0 szerinte azonban mégis létezik egy színvak övalakú terület s ez a peripherikus retina legkülsőbb része, mintegy 10°-nyi terjedelemben. A piros és sárga szín határai igen közel esnek egymáshoz. A talált határokat táblázatban állítja össze s megjegyzi, hogy arra törekedett, miszerint a szem körüli részek ne legyenek befolyással a színes látóterekre. Haladó látóidegsorvadásnál ugyanazon lefolyást látta mint előtte Schirmer. Hogy t. i. a kék szín legtovább felismerhető, mint azt már Leber is észlelte Galezowskival szemben, ki a sárgát látta legtovább fennmaradni. Haladó atropinénál a közönséges látótér mindaddig nem változik, míg a színek egyáltalában észrevehetők ; ellenkezőleg van a dolog gyulahúsok után fellépő atropinénál, a hol a látótér már akkor is szűkül, a mikor a színek még felismerhetők. Ezen színes látóterek különböznek azoktól, melyek hemiopsiáuál fordulnak elő. Ezek megfelelnek a normalis színes látótereknek, de az egyik oldalon egy hiány van, a hol sem tárgy, sem színlátás nincsen s ennek szélénél élesen végződnek a színes látóterek határai, mintha el volnának vágva. A bántalmat létrehozó ok helyére nézve intracranialis. Amblyopia toxica és Amblyopia ex anopsia eseteiben a színes látóterek normálisak lehetnek, daczára annak, hogy a centrális látás nagy mértékben alászállőtt. Glaucománál a színérzés általában jobb mint atrophiánál, a színes látóterek itt is concentrice szűkülnek. Retinitis azon eseteiben, a hol a papilla infiltratiója nem igen nagy, a határok alig szűkültek, a színek felismerése azonban nehezebbé válik, mint rendes körülmények között, mi által a színes látóterek határai ingadozók, rendetlenebbek s egymásba átmennek. Neuritisnél a színlátóterek szűkebbek, de ezek területén a színek felismerése jó, azonban a betegség későbbi szakaszában a felismerés is nehezebbé válik, mert az idegrostok nyomás által szenvednek. Atrophiánál az összes idegelemek, melyek a színlátásnál szerepet játszanak egyenlő mértékben szenvednek. Rahmer25 * egynéhány esetet közöl, melyeket Cohn tabes dorsalissal fellépő látóidegsorvadásnál észlelt. A piros és kék látóterei szűkültek, az előbbiből sokszor egész sectorok hiányzanak. Sclioen2 ü egy későbbi munkájában kimerítően foglalkozik az ép és kóros színlátóterekkel. Az ép szemek színlátótereiről semmi újat nem mond. A kóros szemek színlátótereit illetőleg felosztja azokat úgy a mint azt Grade tette, t. i. 1. absolut normal, 2. relativ normal, azaz concentrikusan szűkült látóterekre, és 3. anomal, azaz rendetlenül szűkült látóterekre. Az első csoportba sorozza a jóindulatú amblyopiákat; a másodikba az amblyopia azon alakjait, melyek amaurosisba átmennek (amblyopia toxica, rossz táplálás következtében beálló amblyopiák és amblyopia ex anopsia). A 3-dik csoportba tartoznak a progressiv esetek, hemiopiák stb. Az egyes csoportokba tartozó eseteket oly részletesen tárgyalja, hogy azokat illetőleg magára a munkára utalok, mivel ennek tárgyalása e munka keretén kívül fekszik. Klug27 a peripherikus színérzést saját emmetrop szemein tette beható tanulmányozás tárgyává és pedig úgy tiszta (színképi) színekkel, mint színes lapokkal. Ez utóbbi vizsgálatot nem tartja helyesnek. Általában oly eredményekre jutott, mint 24 Sclioen. Ueber die Grenzen der Farbenempfindungen in pathologischen Fällen. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1873. p. 171. 25 Rahmer. Zur Casuistik spinaler Augenleiden. Inaugural-Dissertation. Breslau, 1873. 20 Schoen. Die Lehre vom Gesichtsfelde und seinen Anomalieen. Eine physiologisch-klinische Studie. Berlin, 1874. 21 Klug. A színérzésről indirect látás mellett. Budapest, 1875. az előbb említett szerzők legnagyobb része. Igen nehéznek találta azon határt pontosan megállapítani, a melyben a színek felismerhetőkké válnak s hosszas gyakorlat után is az ingadozás még mindig 2° nyi különbséget mutatott. A színes látóterek határait olyanoknak találja, mint Aubert; a színes határok egymásutánja a sárga foltból a peripheria felé indulva a következő: narancs és ibolya, piros, azután nagyobb távolságban következnek sárga és zöld, végül kék. A színes látóterek határain túl az egyes színek következőleg mutatkoznak: a narancs sárga, majd színtelen lesz, a piros és zöld színtelenbe mennek át, a sárga halványabb lesz s ahhoz egy kevés zöld is hozzájárul, a kék homályos lesz, az ibolyaszín pedig kéknek látszik. 0 azt találta, hogy a színlátótér határai függnek a színes terület nagyságától és a fény erejétől is. Rählmann28 * színképi színeket használt a színes látóterek meghatározásánál. Az átmeneti színek, melyekben a színek az ő határaikon túl mutatkoznak, a következők: A piros szín pirossárga, kénsárga s végre fehér lesz. Az ibolya szín kéknek mutatkozik, azután világoskéknek s végre fehéresnek a zöld a peripheria felé aranysárgának, azután világos-sárgának s végre tiszta fehérnek látszik. Egyenlő körülmények között megejtve a vizsgálatot, az egymásután következő színes határok sorrendje kívülről befelé a következő: Kék, sárga, ibolya, zöld és piros. Ez eltér a többi szerző adataitól. A színes látóterek nagyobbodnak, ha az illető színből nagyobb területeket veszünk a vizsgálatokra. Rählmann azt tartja, hogy a színérzés erőssége a retina peripheriája felé arányosan nő a fény intensitásával s már aránylag kis ingerület mellett áll be az érzés bizonyos maximuma. így egy fényben szegényebb piros sugár nemsokára létrehozza az érzés maximumát a piros színt közvetítő rostokban és ingerli a zöldet közvetítő rostokat, mi által létre jön az, hogy a piros színt sárgának látjuk. Egy másik peripherikus részletben, mely a centrumtól távolabbra fekszik, az érzés maximuma a zöldet közvetítő rostokban is áll be és most az ibolyát közvetítő rostok is ingereltetnek s a piros színt ezért fehérnek, illetőleg szürkének látjuk. Reich22 általánosságban az előbbi szerzők eredményeivel megegyező észleleteket eszközölt. Szerinte a színes látóterek igen jó világítás mellett nagyobbak. Pauli30 az ő könyvében mintegy összefoglalja az addigi észleleteket és eredményeket; ezeket felhasználja a kóros színlátóterekkel való összehasonlításnál. Chodin31 igen kívánatosnak tartja az ép szemek színes látótereinél szerzett tapasztalatokat összegesíteni, mivel a színlátóterek értékes adatokat nyújtanak sok esetben a diagnosis felállításánál. Vizsgálataira a Förster-féle perimetert alkalmazta; a színes lapok 3 és 1 négyszögcentimeternyi területtel bírtak. A színes látóterek határain túl a színek változásokon mennek át, mint a hogy azt az előbbi vizsgálók is találták. Az alap, melyen a színes papiros van, valamint ennek nagysága is befolyással vannak a színes látóterek nagyságára, különösen áll ez a zöld és piros színre, kevésbé a kékre nézve. A 3 négyszögcentiméternyi színes lapok kifelé a látótér széléig észrevehetők, belül az orri oldal felé nem. A színképi színekkel való vizsgálat ugyanazt mutatta, mint a színes lapokkal végzett vizsgálás. A kék, sárga s piros szín megfelelő körülmények között a látótér egész terjedelmében vehetők észre. A látótér belső része azért kevésbbé érzékeny a színek iránt, mert a retina megfelelő része kevésbbé használtatik s a táplálkozási viszonyok is kedvezőtlenebbek. Chodin azt hiszi, hogy Krükow azért találta a színes látótereket oly szűkeknek, mert vizsgálatait nem perimeterrel, hanem campimeterrel végezte; Woinow adatait egyáltalában nem találja megbízhatóknak. 28 Rählmann. Ueber Verhältnisse der Farbenempfindung bei indirectem und directem Sehen. Archiv für Ophthalmologie. XX. 1. p. 15. 29 Reich. Ueber einige subjective Erscheinungen bei gesteigertem intraoculärem Druck. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, p. 238. 1875. 80 Pauli. Beiträge zur Lehre vom Gesichtsfelde. München, 1875. 31 Chodin. Zur Frage von den Farbenempfindungen auf der Peripherie der Netzhaut. Petersburger medizinischer Bote, 1875.