Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-05-05 / 2. szám

24

SZEMÉSZET

1889. 2. sz.

tabesnek, mit a spastikus mydriasissal szemben az jel legez, liogy atropinra nem áll elő oly feltűnő tág pupilla mint ép szemen. A mi a pupilla reactióját illeti, a szerző úgy találta, liogy a tabesnél igen soká ép maradhat és ha romlani kezd, először a fényre való reagálása vész ki, azután a convergentialis mozgása, és pedig mindkét szemen rendesen egyidejűleg. A pupilla fényre való reactiója előbb vesz ki, mint a bőr érzékenysége. Alkalmazkodási bénulás tabeseseknél annál gyakoribb mentül előbbre haladt a betegség, és a szerző által észlelt esetek csak 7s-dában volt mydriasistól kisérve. Szerző ágy a pupilla mint az alkalmazkodás zavarát az ismeretes észleletek alapján, illetve azok felsorolása által magyarázza. A látóideg-sorvadásról ismert dolog, hogy tabesnél gyakori, mi mellett még igen gyakran exterior szemizom-bénulás is van, úgy hogy mondható, miszerint azon eset, hol tabesnél a nervus optikus atrophiája van, jobban inclinált szemizom-bénulásra, mint a bol az nincs. Ismeretes, hogy a baloldali atrophia kétszer oly gyakran jön elő mint a jobboldali. A szerző adatai szerint az ide vonatkozó tapasztalatok a következőkben foglalhatók össze:

1. Azon esetek közt, hol a látó-idegsorvadás izombénulással volt egybekapcsolva és azok közt, hol az utóbbi nem volt, a megvakulás tartamára nézve lényeges különbség nincs.

2. A legtöbb nervus optikus atrophia a stádium praeatacticumban keletkezik. Ha egyszer ezen stádiumon a beteg túl van, úgy a nervus optikus atrophiájának veszélye kevésbé fenyeget. Ha azonban később csatlakozik a bajhoz atrophia nervi optici, úgy a megvakulás annál gyorsabban bekövetkezik, minél előre haladottabb az alapbaj. 3. Lnetikus tabesnél úgy látszik az atrophia lassúbb menetű.

Tabesesek látó-idegsorvadásánál előálló látótérszűkülés tekintetében nincs látótéri hiba, szintúgy a centrális látásromlás és a színérzés közt összefüggés nincs. A látótérbeszűkülés mégis leggyakoribb kifelé, mi mellett concentrikus szűkülés is előjön, úgy hogy sectorszerű benyulások vannak. Szerző ezután az észlelt látóterek különféle szűkülésével bővebben foglalkozik, mely azonban jellegző tulajdonokkal nem bír. Megemelékczik még a tükri leletről és a gyógyító eljárásról is, itt azonban újat nem hoz fel.

Foglalkozik még szerző a tabesnél előjövő nystagmus, az úgynevezett szemizmok ataxiájával és a különféle szemizombénulásokkal, melyek több-kevesebb gyakorisággal jönnek elő. A lueses tabesnél ezen változások is gyakoriabbak. Tabesnél még egyéb agyidegek is megbetegszenek. Az elmondott tünetekből látható, hogy tabesnél az idegek egész sora lehet megtámadva, melyek magvai a medulla oblongatában fekszenek. Általában mondható, hogy a medulla oblongata középvonalában vagy ahhoz közel fekvő idegmagvak gyakrabban betegszenek meg, mint az attól kifelé fekvők, továbbá a csűllőárok felső részén fekvő magvak szintén gyakrabban vonatnak a bántalom körébe, mint az alul fekvők.

A szerző végre néhány physiologikus és pathologikus kérdés megoldásával, az idegcentrum hollétével, a degeneratio és az edénymegbetegedés mivoltával stb. foglalkozik, mihez az egyes észleleteket, melyek ismeretesek, sorolja fel és következtetést vonni iparkodik.

(Knapp Archiv für Augenheilkunde XIX. 3., 4. füzet.)

Issekutz dr.

— A szembeli folyadék áramlási viszonyairól különböző' nyomás mellett. Priestley Smith-től. — A szerző a szem táplálkozási viszonyainak tanulmányozására fris állati szemeken kísérleteket végzett úgy, hogy részint a csarnokba, részint az tivegtestbe különböző nyomás mellett folyadékot fecskendett be. 0 azt találta, hogy a csarnokba való fecskendős után a folyadék kiürülése háromszor oly gyorsan történik, mint az üvegtestbe való fecskendős után. A szemteke hátsó részében történő kiürülés igen kisfokú a ciliaris tájon végbemenőhöz képest. Ha az üvegtestbe való befecskendés nagy nyomással történt, akkor az elülső csarnok szűkült, majd a szivárványhártya a corneához feküdt, mikor is a folyadék kifolyása esetleg teljesen szünetelt. A szerző ezek után azt állítja, hogy a szem

tápláló nedvei az egyik csarnokból a másikba folynak, azután pedig főleg a szemteke elülső részein távoznak el; csak kis részük távozik az optikuson át. (Centralblatt für Augenheilkunde 1888. november f.) Neupauer dr.

— A retinalis elváltozásokról Bright-kórnál. Maguire R.-tól. —A szerző a Bright-kórnál előforduló retinalis elváltozásokat az emelkedett literes vérnyomásból magyarázza. Állításának bizonyítására felhozza, hogy amyloid vesénél, hol szivhypertrophia ritkábban fordul elő, retina-elváltozások hiányzanak. Albuminuria gravidarum eseteiben pedig a vérnyomás fokozódása csak ideiglenes, miért is a retinitis gravidarum prognosisa sokkal jobb mint a Bright-kórnál előfordulóé. Állítása mellett felhozza azt is, hogy a vérnyomást csökkentő szerelésnél (nyugalom és diuretica) a retina, valamint az idegrendszer állapota ismét javul. (Centralblatt für Augenheikunde 1>?88. novemb. f.) Neupauer dr.

VEG-YESEK.

— Borthen pldegmonosus dacryocystitis ellen ajánl sublimattal (1:5000) való kiöblítést és állandó nyomást; utóbbit akkor, ha a váladék hig, bő és nem genyes.

— Burg egy retinitis miasmatica esetét közli. A betegek fénykerülők és sokszor migrainben szenvedők. A látótér rendes, a látáserő leszállóit; a pupilla szűk. A retina élénkvörös, de borús, a papillának határa elmosódott, az artériák szűkek, a vénák tágak. Chinin adagolására a baj mindig gyógyul.

— Cosmor melegen ajánlja a forró víz-fürdőt á szem összes bántalmainál. 0 szerinte a forró víz hatása alatt 1. a véredények láthatólag összehúzódnak, 2. a kóros váladék elroncsoltatik, 3. a szövetek reparativ folyamata élénkül és 4. az izmok gyengesége megszűnik.

—- Dubois és Leroux kísérletezvén az aethylenchlorür belégzésekkel, azon eredményre jutottak, hogy a narcosis 11I2 órája után a szem tensioja csökkent, majd 16—18 óra múlva ismét emelkedett és a cornea elhomályosodott. Utóbbi csak 13 nap múlva tisztult fel újra.

— Fano esetében egyoldalú exophthalmus volt jelen, atrophia nervi optici és az összes szemizmok bénulása mellett. A baj cerebralis eredetű volt. Az izombénulás gyógyultával az exophthalmus is eltűnt. Fano az exophthalmust úgy magyarázza, hogy az izmok bénulásakor az orbita elülső részein tapadó szálagok rugalmasságuknál fogva kihúzzák a szemtekét.

— Grandélément egy monocularis hemeralopiát említ, melyet egy 4 év előtt fejlődött és 3 év óta gyógyult hepatitis traumatica okozott. Az ora serrata vidékén 4 kis, retinitis pigmentosának megfelelő, plaqueot talált, megfelelő látótér hiánynyal. Antipyrin befecskendezésére a halántékba 9 nap alatt a hemeralopia eltűnt.

— Lang az enucleált szemteke helyébe üvegből, ezüstből vagy celloidinból készült golyót helyez, mely. felett a Tenon-tokot és a conjunctivát varratokkal egyesíti.

— Scimeni esetében erysipelas után a szemhéjak egymással és a felső corneával összenőttek. Két év múlva mogyorónyi staphyloma keletkezett, mely a felső szemhéjat elődomborítva, a tarsust és a Meibom-mirigyeket teljesen elsorvasztotta. Szerző a bulbust enucleálta.

— Schlösser szerint a lencsében van egy űrrendszer, melyben a nyirkáram kering. A nyirkáram a lencse egyenlítőjéből kiindulva halad a hátsó kéreg közepe felé, innen az elülső kéregbe, végre az elülső tok azon részén végződik, melyen a zonula-rostok tapadnak.

— Thompson vizsgálódásai alapján azon eredményre jutott, hogy Sympathikus megbetegedés egy egyszerű szemgyuladás következménye is lehet, és hogy az abseissio és evisceratio nem megbiztató eljárás az enucleatióval szemben; továbbá, hogy ha egy szem a ciliaris tájon sérült, izgalmas, és a másik szemet fenyegeti, el kell távolítani, még ha egy kis látás is van rajta.

Budapest, 1889. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)