Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-01-29 / 1. szám

•VI'trXg’F-----, - ... .. ; j:—r -----rrr~'

operatiók után mutatkozó astigmatismust úgy magyarázza, hogy a corneának astigmatismusát javító lencse astigmatismusa elesett. Kemény és vastag lencsetokol csípővel húz ki, esetleg ollóval métsz le.

Manulescu összehasonlítja az iridectomia nélkül és az iridectomiával végzett extractiókat. Az egyszerű kivonásoknál iriselőesés és egyéb kellemetlenségeket tapasztalt, a melyek nehezítik a melülső csarnok tisztogatását. 0 a combinált operatiót tanácsosabbnak tartja. A kimosásra sublimatoldatot használ. A hályog melülső tokját csípővel távolítja el; egyszerű védőkötést alkalmaz, melyet korán változtat. Számosán szóltak hozzá a tárgyhoz, sokan védelmezték az iridectomiát, mások pedig ellene voltak.

Hotz szól a szemhéjszélnek visszahelyezéséről a rendes helyére trichiasisnál. A szemhéjszél normális körülmények között függélyesen áll a szemteke felszínén; a pillaszőrök pedig függélyes irányban vannak elhelyezve a szemhéjszélen. Ha a szemhéj szélét a zsugorodott conjunctiva befelé húzza, a ciliák súrolhatják a corneát. E rendellenes állást javíthatjuk úgy, hogy a tarsusnak alsó felületét meghosszabbítjuk, vagy a felsőt megrövidítjük. A tarsus görbülését nem kell változtatnunk, a tarsus meghosszabbítása kivihetetlen. A tarsus melülső felületét a következő módon rövidíti: szorosan a tarsus felső széle alatt metszést ejt, az assistens ekkor erősen befelé húzza a szemhéjat; a bőrt és izmot a porczról lefejti s most metszést ejt a porczon egész a conjunctiváig; egy másikat e fölött 2 mm.-nyíre, úgy hogy a két metszés által egy háromszögalakú lécz lesz kivágva. A varratokat a lebenyen és a porcz felső szélén át vezeti. Jó eredményt ért el. Pitts az electrolysist ajánlotta rosszul álló ciliák eltávolítására.

Stevens György néhány fontos kérdéssel az izmok insufficientiájával foglalkozik. Az izmoknak hibája épen oly gyakoriak mint a fénytörési és alkalmazkodási hibák. Az irodalomban még erről keveset írtak s ez inkább csak a belső egyenes izmok insufticientiájára vonatkozik. A két szemnek normalis és természeti convergens állását orthophoriának nevezi; ettől eltérést heterophoriának mond. A dynamikus összetérítést esophoriának a belső egyenes izmok insufficientiáját exophoriának nevezi. A hyperphoria akkor áll elő, ha a retinának képei egymás fölé kerülnek, a lappangó heterophoriákat, a melyek ép oly gyakran jönnek elő mint a fénytörési hibák, elég sokszor figyelmen kívül maradnak. Hogy kell meghatároznunk hyperphoriánál a hiba forrását? hogy kell legpontosabban meghatározni az izomhibának fokát ? előadja saját módját, mely szerint a hibát mindig kisebb fokú prismákkal javítja. A javítás nem állandó és a prismák diagnostikus segélyeszközök. (Igen, de szükséges, mint a sántának a bot. Ref.)

Fulton. A kancsalítás elleni lehető korai operálás előnyeiről említi, hogy az operatió után nehéz a kettős látást s az ambliópiát elkerülni. Azt hiszi, hogy a retina képek elnyomása ambliópiát okoz, ha a hiba gyermekkorban támad, sőt a későbbi korban is. Lehető korán szeret operálni. Ha operálni nem lehet, úgy a kancsal szemet kancsalítási pápaszemmel rövid ideig gyakorlásra kényszeríti. Az ambliopia a strabismusnál vagy primär vagy secundár; az első veleszületett és gyógyíthatatlan; az utóbbi javítható azon üvegekkel, a melyek a strabismust okozó ametropiát javítják.

Abadie beszél a hibás szemmozgásokról és azok gyógyításáról. Felsorolja azon módokat, a melylyel a hibákat ki lehet deríteni, s előadja annak lehetőségét, hogy az izomnak kisebbnagyobb leválasztása által corrigálhatjuk a hibát, s ha esetleg szükséges, utóbb a részleges tenitómiát teljessé tehetjük.

Shakespeare a felső egyenes izmok hiányos működési képességéről mint asthenopia okozójáról tárgyal. A fölső egyenes izmokon és csak úgy mint a külsőkön és a belsőkön asthenopia észlelhető ; ezt prismákkal ki is lehet mutatni és javítani; ha esetleg ametropia van, a lencsék decentrisálása által is javítható. Landolt bemutatja a kancsalítás fokmérésére saját methodusát. Power kevésbbé biztos most, hogy teljesen gyógyít, mint az előtt. A legnagyobb gondot fordítja most az operatio előtti időre, pedig az előkészítés daczára is néhány esetben az operatiónak az illetők semmi hasznát se veszik. Shakespeare tudni kívánja, hogy Abadie partialis tenotomiája állandó eredményt hoz-e ? Landolt felelt a távollevő Abadie helyett, hogy ő sohase csinálta, de Abadie nagyon dicséri

— 15 ~

— 16 —

annak nagyon jó és állandó eredményeit. White néhány megjegyzést tesz a Tenon-féle tok előre varrására, a melylyel épen oly jó eredményt ért el, mint az izomelőrehelyezéssel. Reynolds ajánlotta, hogy ambliópiáknál erős convex üveget használjon az illető az operatio előtt, hogy a retinát előbb működésbe hozza. Baldwin több esetben korai operádéval a bekövetkezendő ambliópiát elhárította. A veleszületett ambliópiában nem hisz többé.

Heyl a látótengely abnormitásáról szól. Előadja annak fogalmát s anatómiai helyzetét, a macula luteához viszonyítva; összefüggésbe hozza a külső és belső egyenes izmok egymásra vonatkozó antagonismusával.

Galezowski a retinaleválás gyógyíthatóságáról beszél. A betegség kórtana még nem egészen ismeretes. Húsz év alatt 152,000 beteg között 789 retinaleválást látott s ezek között 87 kétoldali volt; 194 trauma után támadt, 13 esetben hályogoperátio után. Négyszer Sympathikus eredésű volt; retinitis albuminuricával csak kétszer észlelte. A hályogképződés nagyon gyakori. Látott olyan eseteket is, hol a retina meg volt szakítva s a leválást a retina alá tolakodó üvegtest okozta; de a retina repedése nem oly gyakori és ő következménynek és nem a retinaleválás okának tekinti. A retinaleválást gyógyíthatónak tartja. A retinaleválások predisponáló okai: 1. chorioiditis, 2. üvegtestelhigulás. A gyógyításnál gyuladás elleni orvoslást kezd; atropint csepegtet a szembe, teljes nyugalmat parancsol a betegnek. Hét esetet teljesen meggyógyított. A retina visszafeküdt, a leválás határánál atrophia képződött festenylerakódás és choroiditis disseminátával. A gyuladás elleni szerek közül a következőket alkalmazza: hónaponként 2—5 pióczát, atropint csepegtet s a szemre felváltva hol hideg, hol meleg compresseket rak, a pióczázási idő között hólyaghúzó tapaszokat is alkalmaz, s ilyen módon 5 hónap alatt a retinaleválást teljesen meggyógyította. Használható a higany és a jodcalium is oly esetekben, hol exudatum vagy alkati betegség is van. Tizenöt évvel ezelőtt az iridectomiát ajánlotta, hogy a choroidea gyuladását megszüntesse, de ez nem használ. Most azt ajánlja, hogy a retinát leválasztó folyadékot Pravaz-féle fecskendőhöz hasonló eszközzel szívjuk ki. 17 operált között 2 teljesen meggyógyult, a többinél is némi javulást észlelt. Nagyon elöregedett esetekben görbe tűt szúr a sclerán és a levált retinán át, még mielőtt a folyadékot kiszívná; a folyadék kiszívása után catgutfonalat húz át a levált retinán s azt csomóra köti. — Abadie említi, hogy myopiánál a sclerának staphylomás kitágulása és a retinának ezáltal letépése oka a leválásnak. Keyser említi, hogy Graefe a levált retinát tűvel szakította be, említi Wecker troikarját s a szétszakítást dupla tűvel. 0 az ilyen eljárásoktól csak ideiglenes eredményt látott. Richardson Cross használt pilocarpin befecskendezéseket és más orvosságot, háromszor csinált sclerotomiát, de minden haszon nélkül. Landolt a retinaleválások három nemét ismeri; az első choroiditis exondativa következménye, a második myopiánál támad, a harmadikat trauma okozza. Az elsőnél absolut nyugalmat és nyomó kötést alkalmazzunk. Emlékszik egy esetre, a mely három évig gyógyúlva maradt. A másodiknál operálhatjuk a szemet, de az egyszer levált retina alig lesz többé látóképes. Egy schemán megmutatja, hogy Graefe késsel mily módon operált. Egyszersmind figyelmeztet azon veszedelemre, a mely keletkeznék, ha a szívó fecskendővel üvegtestet szívnánk ki. A harmadik esetben nincsen az orvoslásnak semmi általános szabálya. Néhány eset egyszerű nyugalomra is meggyógyul, máskor minden orvoslásnak ellent áll. Smith acupuncturával kevés eredményt ért el. Jobbnak tartja Wolf módját; elég elmésnek neveli a Galezowskiét is. Holcombe megjegyzi, hogy Galezowski gyógyulásnak nevezi azt is, ha a retina csak visszafekszik eredeti helyére, de a látás nem javúl. Említi Lichel operálási módját. Reynold és Calhoun kételkednek az ismételt operatiók sikerében, melyek ártalmasak is lehetnek. Power nem érti, hogy az elöregedett esetekben hogyan lehet a perceptió képességet visszaszerezni. A pigment epithel réteg levált a retináról s arra nem fekszik vissza. Ő tehát azt hiszi, hogy a javulás csak látszólagos, s onnét ered, hogy egy az elébb lefüggő retinarész által elfedett normalis retinadarab ismét érvényre jut. — Galezowski azzal a megjegyzéssel végzi a discussiót, hogy ő csak rósz esetekben operált, különben, több sikeres esetről beszélhetne. Antiseptikumot lehet az üres térbe fecskendezni. (?) Lehető, hogy a retina működési képességét visszanyeri, de ha ez nem történik