Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-10-21 / 6. szám

vések méltatása mellett külföldi jelességek elismerésétől sem zárkózik el, és Arit tanárt 1868-ban levelező tagjának választotta. Egyesületünk saját magát tiszteli meg, ha történethűen és hálásan bevallja, hogy Arit tanár munkássága nekünk is áldást hozó volt.

Arit tanár működésének jelentőségét feltüntetni vázolásaim főfeladata. Teljesítését jobban vélem elérhetni, ha nem küldök előre részletes képet szakmája állapotáról oly czéllal, hogy azután a középre az ünnepelt férfit állítsam, hanem ha életének részletezését veszem vezérfonalnak, a melynek nyomán tevékenységének hatása kitűnjék. Törekvésem leend láthatóvá tenni egyrészt, hogy a kapocs, melyet az ő megjelenése a régi és az új szemészeti állapotok között képez, milyen természetű, — másrészt, hogy a befolyás, melyet a bécsi kórtani új irány a szemészet haladására vett, mennyiben volt általa közvetítve.

I.

Arit Ferdinánd ifjúsága nagyon sanyarú viszonyokban telt el. Középiskolai tanulmányai csak nehezen létesülhettek. Azontúl is sok évig a balsors ellenében minden erejét megfeszíteni kellett, hogy a megélés kiküzdésével felebb juthasson.

1812. ápril 18-ikán (recte 17-ikén) született a csehországi Obergraupen faluban, mely az Erczhegység alján Graupen és odább Teplitz városok közelében fekszik. Atyjának, egy szegényes bányakovácsnak, 6 gyermeke közül ő, Ferdinánd, a 4-ik volt. Anyja mint értelmes, erélyes, istenfélő, ernyedetlenül munkás asszony, Ferdinánd jellemének fejlődésére a legtöbb befolyást gyakorolta és benne különösen a folytonos tevékenységre menő hajlamot, a nemes gondolkozást és a mások bajai iránti részvételt felköltötte.

Az elemi iskolák végezésére a */2 órányira fekvő Graupen városba kelle járogatni. Majd egy tanító rokonhoz Weisskirchlitzbe került. Később Leitmeritzbe a gymnasiumba jutott, hol 2 évig nélkülözésekkel küzdött, azontúl correpetálásokkal javított anyagi helyzetén és nemes gondolkozású emberek pártfogását nyerte meg. Anyja papnak szentelte volt. Azonban Arit egy jóltevőjének, később apósának, Dr. Dittrichnek példáján lelkesülve, az orvosi pályára vágyott. így Prágába a lyceumba (mai 7. és 8. gymn. osztály) és majd 1833-ban az egyetemre vonult, mely lépésével anyja csak évek múltán, de teljesen kibékült.

»Azon időben, midőn orvosi tanulmányain keresztül ment, ezen tudomány nagyobbrészt még igen alant fokon állt. Elfogultsággal régi elméletekhez ragaszkodtak, esetleg észleleteket is gyűjtögettek, de többnyire hiányos bírálattal, és többé-kevésbé szemetszúró feltevésekben tetszelegtek. Nem bátorkodtak a physikális törvényeket az emberi szervezetre alkalmazni, és a hullavizsgálatok inkább ritka leletek gyűjtésére, mint a halál előtti és utáni változások egybevetésére voltak irányítva.«

»Ekkor a bécsi közkórházban, a schablonos működésű egyetem kötelékén kívül, férfi kezdett működni, a ki merészkedett alapos mathematikai és physikális ismereteit az emberi testre alkalmazni, kórisméit a bonczi változásokra fektetni és a gyógyításban is a mennyire lehet észszerű állást elfoglalni. Ez Skoda, egy pilseni lakatos fia volt, kit eleintén figyelemre sem méltattak, utóbb pedig bántalmaztak és üldöztek.«

»Kolletschka és Rokitansky bonczolásai lehetségessé tették a Skoda által az élőn kórismézetteket a halál után ellenőrizni és így a kórismézés számára megbízható alapot nyerni. Rokitanskynak éles látása és vas szorgalma által a kórboncztan kevés év alatt a gyakorlati orvostanban addig alig sejtett jelentőséget nyert. Ezen kórboncztani felismerések képesítették Skodát az eleintén a mellkasi szervekre irányított tanulmányozást az egész testre kiterjeszteni és higgadt búvárkodásával az orvoslás számára észszerű kiindulást teremteni. Heves ellenmondások daczára minden felesleges és csak a régiektől átvételre támaszkodó beavatkozást a természetes lefolyásba elvetett. A nihilismus vádja sem volt képes őt következetes megfigyeléseiben zavarni.«

Nemsokára az új iránynak híre Prágába is eljutott. Az 1837-iki szünidőben Hamernik, Jaksch és 1838-ban Oppolzer, mint tanársegédek, és magasztaló elbeszéléseik által lelkesítve, Fischer N. János, a szemészet ősz tanára, Bécsbe vándoroltak. Arit is már ekkor, mint felsőbb osztályú orvosnövendék buzgó híve lett az új irányzatnak.

Arltot tanárai közül Bochdalek, azután a klinikai segédek

— 115 —

Pitha és Oppolzer, és végre Fischer a szemészet tanára lelkesítették. Az utóbbiról mondá, hogy tanárai közül kétségtelenül a leglelkiismeretesebb és szakmájában legderekabb, egész lényében egyszerű, a kötelesség teljesítésében maga iránt úgy, mint tanítványaival szigorú volt; pontosan vizsgálni, gondosan megfigyelni és a látottakról számot adni tanított. Arltot komoly törekvéséért, és egyebek közt fáradhatlan boncztani tanulmányai és ügyes preparálásai miatt kedvelte meg és választotta tanársegédül, kikötve, hogy előbb néhány hónapig Rokitanskyhoz és Skodához Bécsbe menjen az új irány elsajátítása végett, mellesleg Rosast és Jaeger Frigyest a Josephinumban is látogatandó.

Az utóbbinál a szemműtéti technika értelmébe hatolt be tüzetesebben, valamint a cuprum sulfuricum használatát tanulta el és Müller Jánosnak látószervi élettanára lett figyelmes.

A Fischer tanár melletti klinikai segédeskedés megmásította addigi életterveit. Midőn 1839. november 30-án promoveált »Historias amauroseos a vitiis organicis cerebri quatuor adnexis similibus etc.« dissertatio és disputatio alapján, azon szándéka volt, hogy Leitmeritzben mint gyakorló orvos telepedjék le és magasztos felfogásának az orvos hivatásáról éljen. Jelmondata vala »primum humanitas, alterum scientia« és úgy gondolkozék, »hogy ezen hivatás igazi bajnokai nem kereset után indulnak, mert az mellesleg magától megjön; czéljuk a segítés, ismeretek, képességek és a hol ezek fel nem érnek, a megszorultak sorsában igazi részvétel által, mert: miserrima res est medici, cui semper bene est, quando aliis male«. Azonban a meggondolás, hogy még kórházi gyakorlatra volna szüksége, úgyszintén • a vonzalom a szemészethez és Fischer tanár személyéhez, fordulatot adtak szándékainak.

Fischer tanár jóindulatát és becsülését hamar kinyerte. Első műtétele hályogtokhasítás volt. A Hradschinon levő hályogműtevő intézetben az operáltak utókezelését egymaga vezette. A Dieffenbach által 1839-ben kezdett kancsalos műtevést már néhány hónappal utóbb felvette, sokakat operált. Első önálló értekezésében tudományos újításképen fejtegette, hogy nagyfokú kancsalitásnál a műtevést mind a két szemre kell elosztani. Ezen munkálata volt ; megindítója Graefe későbbi felállításának, hogy a kancsalitási műtételnek a két szemen elosztás az ideálja, és hogy az egyszemi operálás nem a követelmény, hanem az engedmény. További újítás volt, hogy az addig a beteg ültében végzett operátiók legtöbbjét a beteg fektében teljesítette, mire egy nehéz hályogműtétel adta az indíttatot. Később saját szemének égő szivarral történt könnyed megsértése alkalmat szolgáltatott új szemkötözést találni ki: míg addig a nyugalomba hozandó szemet angol tapaszszal leragasztották, ő a pillák felületét tépettel megrakta és flanell-pólyával bekötötte.

Két év múlva, midőn tanársegédi állása 1842-ben kitelt, Prágában gyakorló orvosnak telepedett le. Jóltevőjének, a leitmeritzi Dr. Dittrichnek egyetlen leányát öt évi jegybenjárás után nőül vette. Jaksch meg Oppolzer barátai által előmozdítva, jelentékeny általános gyakorlatra tett szert. Mindamellett a szemészetet előszeretettel űzte, bár belőle Fischer tanár és az országos szemész Ryba mellett megélni nem lehetett volna.

Fischer tanár 1844-ben vesekövekben betegeskedni kezdett és 1849-ben haláláig mind fokozottabb mértékben helyettesítésre szorult. Arit 1844-ben a klinikához tartozó kórházi osztályon, mint az assistens Hasner főnöke, 1846-től pedig 3 évig a klinikán magán kezdte a tanárt pótolni. E mellett tág irodalmi tanulmányozást és munkásságot vett fel.

Prágában akkor a górcsövészetet alig neve szerint ismerték, az élettanról csak könyvekből lehetett némi felvilágosítást nyerni, az optikai ismeretek a lyceumi tanítás magaslatán maradtak. A szemészek a pápaszemes javítást a látszerészekre bízták. Arit a szemüvegszekrényt maga vette kezéhez és a látóerő vizsgálására nyomtatványokat szedett össze, azokat 1844 Prag. Viertelj.-ben »Amblyopie« czikke szerint lépcsőzetesen rendezte. Ezt később Jaeger Ede pontosabban teljesítette és végre az utrechti Snellen a maga világszerte elismert próbabetűivel mathematikus alapon végtökélyre emelte. Ugyancsak 1844-ben átvette a »Prager Vierteljahrschrift«ben a szemészeti haladásokról szóló rendes jelentés tisztjét. Hamar következve ugyanott önállőlag értekezett a szemárpáról, a pillaszőri alap mirigyeinek lobjáról, a Meibom-mirigyek gyuladá— I 16 —