Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-07-22 / 4. szám
4 SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 30-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 4. SZ. Vasárnap, julius 22-én. 1888. Tartalom : Dr. Szili A. Astigmatismus fundi (két ábrával). — Neupauer G. dr. Abscessus ex phlyctaena. — Ottava /. dr. Apró közlemények: I. Cataracta capsularis centralis anterior duplex. II. Anophthalmus congenitus lateris sinistri, coloboma iridis et chorioideae oculi dextri. III. Mikrophthalmus congenitus bilateralis. IV. Cicatrisatio chorioideae post rupturam. — A franczia szemészeti egyesület 1888-ik május 7—IO. tartott congressusának fontosabb tárgyai. — Szemelvények. — Vegyesek. Astigmatismus fundi. Dr. Szili Adolf egyetemi magántanártól. Értekezésemnek tárgyát egy lelet képezi, mely nem egy pusztán kivételes kuriózumra, hanem egy nem épen ritkán előforduló és mindig megegyező typussal visszatérő rendhagyóságra vonatkozik. Legelőször már 1883-ban tettem róla jelentést a Hirschberg-féle folyóiratban.* 1 *) Azóta csak egyetlen egy dolgozat foglalkozott némileg behatóan a tárgygyal, t. i. Vossius-nak értekezése a konuszról, mely 1885-ben a Zehender-féle havi iratban megjelent. V. állításomnak lényegét határozottan elfogadta;2) de ez azzal együtt, mit rövid előleges közleményemben hirdettem, nem volt elég, hogy megfigyelésemnek általánosabb elismerést szerezzen. Azóta azonban számos új lelet kínálkozott behatóbb megfigyelésre és gondosabb összehasonlításra, úgy hogy most egészben véve sokkal tágabb körű áttekintettél rendelkezem a teljesen kétségen kívüli jelenségnek előfordulása fölött; és azt hiszem, hogy most már joggal messzebbre ható fontosságát hangsúlyozhatom. Azok az érhártyadefektusok, melyeket a konusznak elnevezése alatt összefoglalunk, legtöbbször a papilla halántéki szélén állanak és túlnyomólag rövidlátó szemekben találtatnak. Habár nincsen jogunk ezen jelenségben, mint kezdetben feltéve lett, egy úgynevezendő sclerochorioiditis posterior kifejezését látni, abban mégis kétség nincsen, hogy a hátsó szempolusnak ektaziájával együtt jár, még akkor is, ha emmetropiás vagy hypermetropiás szemben találjuk. Hogy ez utóbbi elég sokszor történik egy rendszeres vizsgálatokon alapuló statisztikában kimutatni alkalmam volt.3) A konusz ritkább esetben más irányú is lehet, és akkor legtöbbször a papilla alsó szélét határolja. A legelsők voltak Paulsen és Fuchs, kik a lefelé irányított konuszt különösen vették figyelembe. Paulsen a nélkül ugyan, hogy az egyes leleteket behatóbban tanulmányozta volna, igen nevezetes következtetést vont le róluk. Tengerészeket vizsgált meg és náluk a lefelé irányított konuszt aránylag többször találta, mint az eddigi említésekből általános előfordulására következtetni lehetett. A tengerészek hivatásszerűleg nagyon sokszor és tartósan néznek felfelé az árbóczokra és az égre; erőltetett felfelé való nézésnél azonban nagyobbfókú vongálás támad a látóideg beilleszkedésének alsó részén az ideghüvely és szklera között, minek következményeként a lefelé irányított konusz létre jön. Paulsen ezen észlelésében hatalmas támaszt lát azon theoria számára, mely a közönséges rövidlátóságot, illetőleg a vele viszonyban álló conus lateralist, a közeli látással párosult convergencziára vezeti vissza. De Paulsen, mint vele együtt sok más, elfelejtette, hogy a látóideg nem kifeszítve, hanem elég nagy kanyarodással fut le az orbitában a szemhez, semhogy nagyobbfokú vongálás a szem mozgásánál bármely helyen lehetséges volna; és legújabban Stilling egy kitűnő munkában,4) gondos boncztani vizsgálatok és mérések 4) 1883. deczemberi füzet. »Der Conus nach unten.« 2) »Beitrag zur Lehre von den angeborenen Conis«, 1. c. 139. 1. 3) »A rövidlátóság kérdéséhez.« Gyógyászat, 1888. évi 22. és 23. sz. 4) Untersuchungen über die Entstehung der Kurzsichtigkeit. Wiesbaden, Bergmann, 1887. alapján bebizonyította, hogy konusz és rövidlátóság a látóideg hosszától teljesen független. Paulsen Hamburgban él, hol tengerészek sűrűn találkoznak. Ha az ő leletei valóban speczifikusok volnának, akkor benföldön sokkal ritkábban akadnánk reájuk, ha csak fel nem keresnénk szobafestőket, szobrászokat, bányászokat és más oly hivatásuakat, kik munka közben sokszor és tartósan felfelé néznek. De kiderül, hogy a nélkül is (ha csak épen úgy mint Paulsen a legkeskenyebb sarlóalakú halványodásokat a papilla alsó széle mellett számításba vonjuk), körülbelül épen olyan arányokat kapunk mint ő. Paulsen két nagyobb dolgozatban hirdette nézetét. *) Ugyanabban az időben, még pedig a Graefe-féle Archívumnak ugyanabban a füzetében, melyben Paulsen első közleménye megjelent, Fuchs is közölt egy dolgozatot, melynek főtárgyát szintén a lefelé irányított konusz képezte.2) .0 a dolgot egészen másképen fogta fel, a mint az már közleményének czíméből kiviláglik: »Beiträge zu den angeborenen Anomalien der Sehnerven«. Nemcsak Paulsentól eltérőleg, hanem saját magának az oldalagos konuszt illető nézetétől is eltérőleg a conus inferiornak egészen más értelmezést ad. Tanítójának Arit-nak álláspontját elfoglalva, a halántéki konuszt szintén funkczionális visszahatásból eredőnek tekinti, de a lefelé irányított konuszt egyszerűen egy veleszületett képződési hibának tartja. Oly messze megy, hogy a kétféle irányú konusznál semmiféle megegyező tulajdonságot nem akar találni, még a puszta szemtükrészeti képet illetőleg sem. Álláspontjánál fogva, úgy látszik, kénytelennek érezte magát ilyen megkülönböztetést tenni. A ki azonban nem ragaszkodik feltétlenül ahoz a tanhoz, mely a sclerectasia posterior kifejlődéséért pusztán külső okokat tesz felelőssé, a ki ahoz inkább és első sorban benső szervi alapfeltételeket keres, az épen ellenkezőleg bizonyos megelégedéssel fog sok lényeges megegyező vonást a kétféle irányú konusz karakterében felismerni. Hogy ez a kettő a legnagyobb valószinűséggel egybetartozik, arra már egy oly tapasztalási tény is mutat, a mely olyanok előtt is ismeretes, kik a tárgyra különös figyelmet nem fordítottak: t. i. az a tapasztalás, hogy a kettő között a legkü/ömbözőbb fokú átmeneti alakok bő mennyiségben találtatnak. Számos esetben valóban igen nehéz lesz eldönteni, vájjon egy ki- és lefelé irányított konusz az egyik vagy a másik kategóriába sorozandó-e ? Vagy képezzenek az ilyen többé-kevésbbé ferde irányú konuszok egy külön harmadik osztályt ?! Mindaz, a mit én e helyen a lefelé irányított valódi konuszról, mely már évek óta szemtükrészeti tanulmányozásom tárgyát képezi, mondani fogok, úgy hiszem a kifelé irányított konusszal való közeli rokonságát még valószínűbbé fogja tenni. Külön említenem kell ezt, mert Vossius (félreértve a Fuchs-szal való egyetértésemet bizonyos pontban) azt írja, hogy Van Duyse mellett, ki velem egyidejűleg az Annales d’Oculistique egy rövid közleményé-*) A. f. O. XXVIII. I. 225. 1. »Ueber die Entstehung des Staphyloma post. Chorioidea«, és »Die Entstehung und Behandlung der Kurzsichtigkeit«, Berlin 1883, Hirschwald. 2) A. f. O. XXVIII. i. 139. 1. 4 r
