Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-01-29 / 1. szám
— 7 — Ebben az esetben természetesen nem lehet sző sebrepedésről, hanem az időközben kifejlődött, bár csak a tömeges vérzés megfogyása után szembeötlőit iritist kellett a vérzés előidézőjének tartani. A szivárványhártyának nem műtétből vagy sérülésből eredő vérzései általában ritkák. Ez annál föltűnőbb, mert mindnyájan tudjuk, hogy idült gyuladásban levő szivárványhártya műtét alkalmával mily könnyen és bőven vérzik, valamint azt is elég gyakran látjuk, hogy idült iritis-es és glaukomás szemek szivárvány hártyája fölszinét tágúlt erekből szövődött vörös hálózat lepi el. Wecker példáúl egyenesen bélyegzőnek mondja az iritis parenchymatosára az ily részben új keletkezésű ereződés kifejlődését, kivált, ha az érhártya elülső részeinek gyuladása miatt a vérkeringés akadályozva van. Ugyancsak Wecker a szivárványhártya úgynevezett ecchymosis-airól is azt mondja, hogy nagyítóval nézve finom erek gomolyának bizonyúlnak s csak kivételes, hogy a csarnokba vér ömlik belőlük, (Graefe-Sämisch IV. k. és Wecker-Landolt II. k.) Hutchinson a közlető (sympathicus) iritisről mondja, hogy az irisben látható tágúlt erek és az irisről lelógó sötét fonalak alakjában megjelenő vérzés a legrosszabb tünetekhez tartozik. Hasonló vérzések öreg embetek iritis-ének ritka eseteiben szintén előfordúlnak. Á köszvényes iritis ritka alakjában minden roham vérzéssel szokott járni, de a vér fölszívódása gyors. Ha idült iritis esetében a vér fölszívódása késik, mindig rossz jel. (Ophth. Hosp. Rep. VIII. 1. Jahresber. f. 0. 1874.) Michel a glaukomáról mondja, hogy az iris vérkeringésének zavara fehér vérsejtek kivándorlását, sőt vérzést okozhat. (Graefe A. f. O. XXVII. 2.) Becker szerint iritis kezdetén a szövet bővérűsége vérzéssel járhat. (Graefe- Sämisch V. k.) Litten adatai szerint fertőzéses betegség 35 esete közül 28-szor volt vérzés az ideghártyában, csak i-szer a szivárványhártyában, gyakoriak a kötőhártya és a szemhéjak vérzései. (Jahresberichte f. O. 1880.) Broca említi, hogy skorbut miatt s menstruátio vicaria gyanánt is fordúlhatnak elő hyphaemák. (Szemészet 1884. 2. sz.) A csarnokbeli vérzésnek egy-egy érdekes esetét közlik Weber és Mooren. Weber esetében egy parasztlyánnyal történt, hogy időnként, ha előre hajlott, bal szeme látása elveszett. Weber kísérletet tett vele. s azt látta, hogy előrehajláskor vér ömlött a bal szem elülső csarnokába, a nélkül, hogy előbb hyphaemát talált volna benne. A vér néhány nap múlva is megvolt, mikor pedig a szarúhártya megszúrásával kieresztette, látta, hogy a vér csöppenként szivárog az iris szövetéből. Ismételt megszúrás után, mindig újra vérzett az iris. A vérzés okait kutatva, az derűit ki, hogy a lyánynak előbb gyakran volt orrvérzése, de ez a vérzés elmaradt. Úgy látszik, az érhártyában is kellett keringésbeli zavarnak lenni, mert a látás rosszabb volt, mintsem a csarnokbeli vérzés megmagyarázhatta volna. (Graefe Arch. f. O. VII. 1.) Mooren a jobb szem szivárvány hártyájának külső részében szederszerű kis daganatot látott, melynek fölszinét tágúlt erek hálózták be. Valahányszor a beteg fejét megrázva előre hajolt, piros vérrel telt meg a szeme elülső csarnoka. Ha azután Nyugton maradt, másfél perez alatt a vér nyomtalanul eltűnt. Evek múltán glaukomás fájdalmak miatt iridectomiát kellett végezni. (Ophthalmiatr. Beobacht.) Hasonló esetet irt le Wolfe a Medic. Times and Gazette 1880. évfolyamában (Centralbl. f. Augenheilk. 1880.) Tulajdonképeni vérzéses iritist ír le Keyset-. Az elülső csarnokban tömeges szürke izzadmány volt. A baj kezdetén az iris szövetében számos vérömlés volt, melyek utóbb nagy hyphaemává folytak össze. Az izzadmány lassanként fölszivódott s vele együtt a vérzés is eltűnt. (Philad. med. and surg. Rep. Jahresber. f. O. 1874.) A rendelkezésemre álló irodalomban e kevés adatra akadtam. A mint a közlők megjegyzéseiből látjuk, a szivárványhártya önkéntes vérzéseit általában ritkának tartják. Úgy látszik, a rendes feszülésű és a rendesnél keményebb szemben a szem feszülése áll ellene a bár bővebb vérű, szivárványhártyából eredhető vérzésnek. Műtét alkalmával, mikor az iritist kiállott, tágúlt erezésű szövetet megvágjuk, a megnyitott szemtekében vérzések annál könnyebben támadhatnak, hasonlóképpen glaukomás szemekben a szem feszülését hirtelen csökkentő műtét bő vérzéssel járhat. A szemet érő sérülések, ha nem is nyitják meg a szemtekét, egyrészt leszakíthatják vagy berepeszthetik az irist, másrészt össze is nyomják s e — 8 — nyomás szüntével helyet talál az összenyomás után ismét rendes térfogatát vissza foglaló szemtekében a példáúl az irisből eredő vérzés. Az egyetemi szemkórházban önkéntes vérzéseket a már ismertetett két eseten kívül a következőkben láttam : 3. A »Szemészet« 1885. évi 3. számában már volt közölve egy 6 éves lyányka esete, kinek két hónapig tartó szamárhurutban foltos vérzései támadtak teste különböző helyein, így bal szeme héjaiban, kötőhártyájában is, egyszersmind ugyanazon szeme irisét is számos apró vérzés tarkázta. 4. B. Ignácz 38 éves izraelita magánzó először 1885. évben volt kórházunkban, a mikor blepharospasmus idiopathicus miatt a baloldali facialis ágain resectiót végeztünk. Egyszersmind jobb szeme szarúhártyáján kiterjedt régi homályok voltak, melyek miatt csak 4'5 m.-nyiről olvasott ujjakat. A bal szeme szarúhártyája fölső széle 2—-3 mm.-nyi szélességben erősebben kitágult; e tágulás tulajdonképpen egy sarló alakú hegedés, mely azonban domborúságán átlátszó maradt. A tágulás miatt szabályos myopiás astigmatismus van, melynek javításával látása v=6/i2. Szemének ez az állapota sok évvel azelőtt elszenvedett gyuladásnak a következménye. 1887. évi április n-ikén Jobb szemének gyuladása miatt vétette föl magát kórházunkba. Baja önként keletkezett s nagy fájdalmakkal járt. A jobb szeme héjai kissé dagadtak, a szem fénykerülő s könnyezik. Az elülső csarnok rendes mélységű, vize zavaros, alján 2 mm. magasságú sötétvörös vér van. Az iris zöldes fakó, szálazata elmosódott. A szembogár szűk, nem mozog. Rendeltünk opiumos homlokkenőcsöt, 4-szer atropint és meleg kendőzést, belsőleg jódkálit. A pupilla egyenetlenül tágúlt, mert helyenként a lencsére volt tapadva, a vér csak ötöd napra kezdett fogyni s egy hét múlva egészen eltisztult. Május i-jén gyógyultan távozott. Később november 12-ikén iridectomiát végeztünk e jobb szemén, látása 6/,0 volt, annyi mint műtét előtt. Az iritisnek okát nem lehetett kideríteni. 5. K. Sándor 11 éves paraszt fiúnak 1885. évi januárius havában kapszlidarab ugrott a bal szemébe, de szeme nyugodt maradt, úgy hogy szüleinek nem is szólt. Ugyanazon évi április havában bal szeme megfájdúlt, megvörösödött, látása megromlott. Jobb szemén szeptember havában támadt gyuladás s látása orvosi ápolás mellett is folyton romlott. Kórházunkba 1886. évi április 27-én jött. Ekkor a bal szem meg volt kisebbedve, szarúhártyája elhegedt, zsugorodott volt s közepénél föllebb kis nyílást lehetett látni, melyből izzadmányszerű sárgás rög lógott ki, a lágy szemteke megnyomásakor a nyilásból genyedség szivárgott, a szem kötőhártyai és ciliáris ereződéstől élénkpiros volt s nagyobb nyomásra fájt. A jobb szem szarúhártyája ép, a szemteke nagy kötőhártyai és ciliáris belöveltségtől piros, nyomásra fáj, a csarnok vize zavaros, alján másfél mm.-nyi sötétvörös hyphaema van, az iris duzzadt, fénytelen, fakó zöldes színű, a szembogár szűk, területét izzadmány takarja. A szem feszülése körülbelül rendes. Rendeltünk 8-szor atropint, 2 grm.-os kénesős bedörzsöléseket és teljes nyugalmat. Más napra a jobb szem csarnoka felénél magasabban megtelt friss vérrel, az iris felső részén vércsík látszott, mely az iris szélétől haladt a csarnokbeli vérhez. A következő napon a csarnokban még több volt a vér, a még látható irisen egyes vérömlések látszottak. Egyszersmind a zsugorodott másik szem is nagyon fájdalmassá vált. Ezután a vér fogyni kezdett, de már május 2-ikán, tehát az első vérzés után ötödnapra megint majdnem az egész csarnokot elöntötte a vér. De más naptól fogva lassan apadt a vér, 7-ikén már a pupilla is láthatóvá vált s az irisen vérzések látszottak. Ilyen állapotban bocsátottuk el május i i-ikén a szüleitől haza kívánt reménytelen állapotú beteget. A szemnek, úgy mint fölvételkor, tárgylátása nem volt, de a fényérzése és látótere hibátlannak mutatkozott. 6. E. István 25 éves földművest 1887. évi április 5-ikén vettük föl az egyetemi szemkórházba iritis haemorrhagica diagnosissal, Négy évvel azelőtt hagymázban szenvedett volt. Négy hónapja vette észre, hogy bal szeme látása romlik, a nélkül, hogy fájt volna. Három hét óta azonban, a mikor hózivatarban hó verődött a szemébe, szeme megvörösödött. Fölvételkor bal szeme kissé fénykerülő, könnyezik, a rendesnél valamivel feszesebb tapintatú, nem fájdalmas, fölső fele tágult, azért a szaruhártya kissé le- és befelé fordult. A szaruhártya szürkült, bágyadt fényű. A
