Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-04-01 / 2. szám
37 38 sűrű geny jött ki a nyiláson; sondával a bulbus mögé kerültem, de semmi különöset nem találtam; ezután nyomogattam a bulbust, hogy a geny jól kiürüljön, és ekkor a legnagyobb meglepetésemre a nyiláson egy jó babnagyságú cysticercus jött ki. A nyílás és az egész seb két nap múlva begyógyúlt; a szem teljesen ép volt. Esetünkben véletlenül találtunk cysticercust az orbita űrében. A diagnosist csak hosszabb észlelés és kizárás útján lehetett volna megállapítani: minden trauma nélkül daganat képződött az orbitában a külső zúgnál, a daganat hónapokig fennállott, nem fájt, a szem mozgásait nem akadályozta. Mindezen tünetek az egyszerű gyuladás keretébe nem illenek. Alképlet, ha mogyoró nagy, már a bulbust eltolja, annak mozgásait akadályozza ; álképlet fluctuatiót ily nagy fokban nem is mutathat. Tehát valami hólyagra kell gondolnunk, melyet a bulbus összelapítani képes volt. Ily közel jutva a hólyagalakhoz, legelső gondolatunk cysticercus lenne. 3. eset. Szerencsésen operált üvegtesti cysticercus. 1887. év november 4-ikén F. E. 17 éves leányt vettünk fel a klinikára. 5 vagy 6 hét előtt bal szemét megütötte s ekkor vette észre, hogy bal szemével nagyon homályosan lát. Szeme soha sem fájt. A jobb szem teljesen ép volt. V=l!/ß. A bal szem külsőleg semmi elváltozást nem mutatott, de csak kézmozgást vett észre; az üvegtestben sűrű moleculás homályosodás mellett finom fátyolszerű homályok is voltak, a melyek függönyként lógtak lefelé és egymással össze voltak kötve, a teke mozgásaikor e hártyák együttesen megmozdúltak, de helyüket el nem hagyták, az egész mozgás hullámzó volt. E fátyolszerű lemezek között, de különösen mögöttük erősen fénylő cholestsearin rögök voltak. Atropinnal tágítva a pupillát, az üvegtest külső alsó quadransában cysticercust találtunk ; láttuk a mint a hólyagból a nyakát kitolta és ide-oda mozgatta. A látótérben felül és kissé befelé nagy, kerek, jól határolt scotoma volt. A szemfenék részleteit az üvegtest homályosodása miatt látni nem lehetett. 1887. év november 20-ikán a cysticercust a következő módon távolítottuk el. A szemet 5 °/„ cocainum muriaticummal érzéstelenítettük. A szemhéjakat Snowden-féle szemhéjterpesztővei széthúzva, a tekét csípővel fel- és befelé húztuk. A conjunctivát az alsó egyenes és a külső egyenes izom között a középterületen meridionális irányban Graefe-késsel felhasítottuk ; a metszés a cornea szélétől 8—13 milliméternyire kezdődött és hátrafelé az aequatoron túl haladt. Ezután a külső egyenes izmot vágtuk le a cornea széle melletti helyéről és most óvatosan, mintegy rétegenként vágtuk a sclerát meridionális irányban, csak nem oly kiterjedésben mint előbb a conjunctivát. A conjunctiva és a sclera seb széleibe fonalat húztunk, hogy a segéd ezekkel a tekét a kívánt irányba forgassa, de meg, hogy a sebajkakat is széthúzhassa. A sclera metszéseket óvatosan folytattuk. A mikor már oly mélyre jutottunk, hogy a chorioideát is látni lehetett, egy bátor metszéssel a sclera megmaradt rétegeit, a chorioideát és a retinát átvágtuk. Most a seben hirtelen kevés, sárgás színű üvegtest ömlött ki, magával hozva a cysticercust is. A szemhéjtartót azonnal eltávolítottuk, a szemre 2-szer 5 °/„ cocain csöppet adtunk és néhány perczig hűvös borogatást raktunk. A külső egyenes izmot régi helyére visszavarrtuk, láttuk, hogy a sclera sebre szépen reáhuzódik, ezért sem a sclera, sem a conjunctiva sebét össze nem varrtuk. A beteget hat napig ágyban tartottuk, s ez idő alatt mindkét szeme kötve volt. Az izom visszavarrására alkalmazott fonalat a negyedik napon eltávolítottuk. A sclera és a conjunctiva sebje per primam gyógyúlt. November 30-ikán a seb gyógyulása már olyan erős volt, hogy a szemet tükörrel is megvizsgálhattuk s a legnagyobb sajnálatunkra úgy találtuk, hogy az egész retina le van válva, az üvegtesti homályok azonban megfogytak. A beteg maga is észrevette, hogy látása napról napra kevesebb, mintha hártya húzódnék szemére. Reményünk tehát csak az volt, hogy legalább a szem alakját mentettük meg, ha látni nem is fogna. Deczember 3-ikán a beteget ismét megvizsgáltuk és a legnagyobb meglepetésünkre retinaleválást sehol sem láttunk; csak alul-kívül, hol az operálási metszés volt, lehetett szürke libegő hártyát találni. A látótér normális nagy volt, csak felül és belül volt benne egy csíkalakú hiány; a beteg a szeme előtt már ujjakat is olvasott. Az üvegtest folyton tisztább lett és a látás is javúlt. Deczember 20-ikán a beteg kórházunkat a következő lelettel hagyta el: A bal szem bulbaris conjunctivájához zsineg alakban húzódik az átmeneti redő a külső zúg tájáról, e zsineg a szem mozgásait nem akadályozza. A külső egyenes izom a visszavarrás helyén még kissé duzzadt; a conjunctiva és a sclera sebje simán és erősen behegedt. Az üvegtestnek úgy moleculás, mint czafatos homályai nagyon megfogytak. Alul-kivül a szemfenékben egy fehéres-szürke csík van, a mely felett egy kékes-szürke czafat libeg. A szemfenék részletei nem láthatók. A beteg egy méterről olvas ujjakat, a fény érzése jó, a projectio felül belül bizonytalan, a tensio normalis. Jobb szeme ép, v—6/ß. Esetünk igen érdekes tapasztalati adatokat szolgáltat. A szemből kivett cysticercust azonnal langyos vízbe tettük és eszközökkel érinteni és megfogni próbáltuk. A mint az eszköz a hólyagot érintette, az ruganyosságánál fogva azonnal kitért, mintegy az eszköztől elugrott; csípővel megfogni nem bírtuk. Ezek szerint elképzelhető, hogy mily nehéz feladat lehet az üvegtestben szabadon levő cysticercust eszközzel kifogni. Az operatiót, narcosis nélkül, csak cocain helyi érzéstelenítéssel végeztük. A chloroform narcosis után hányási erőlködések támadnak; a nagy sclerai seben a nagy erőlködésnél a szemből sok üvegtest jöhet ki, ez pedig belszemi vérzést és retinaleválást okozhat. A sclerai meridionális metszésnél, nagyon fontos, hogy a metszéseknél a kés élét a sclera felszínére állítva csináljuk a sebet, azaz kivülről befelé vágjunk. Határozottan rossz, ha a sclerába beszúrunk, azután contrapunctiót csinálunk és így belülről kifelé haladva készítjük a sebet. Ez utóbbi sebkészítésnél a cysticercus már a beszúrás pillanatában a retina alul kiszabadúlhat és az üvegtestbe bejut; vagy ha a késünk az üvegtestben levő cysticercust érinti, késünk azt jó mélyre taszítja. Nagyon czélszerűnek tartom, hogy a sclera sebszéleit fonalakkal és ne horgokkal húzzuk szét: a fonalakat az assistens jól messze foghatja meg és így a keze nem akadékoskodik az operatio menetében ; rögzíthet pedig talán jobban mint horgokkal. Ha horoggal akarjuk s sebajkakat széthúzni, ezekkel a szembe be kell menni, és ha a sebajkakat jól széthúzzuk a chorioideát, vagy a retinát zúzhatjuk; esetleg a horog egyik vagy másik hártya alá jut, azt alapjáról leválasztja és e kis leválás kezdődő pontja lehet a teljes leválásnak ; továbbá a mint a horog kampója a sebajkakat széthúzza, a cysticercus beleakadhat és eltávolodása nagyon akadályozva lehet. A fonalakat ne a sclera egész vastagságán, hanem csak a felsőbb rétegeken húzzuk át, és minden esetre a sebkészítés befejezése előtt fűzzük a sclerába. Nagy gondot fordítson a mfltevő arra, hogy mily mechanismussal fogja a cysticercust kihozni; készítsen tervet, a melyben minden eshetőséget már előre maga elé állít. Magától érthető, hogy a sclerai meridionális metszést a cysticercushoz legközelebb eső helyen fogjuk tenni. Továbbá úgy intézzük az operálást, hogy azon egyenes izmot, a mely metszésünkhöz legközelebb fekszik, tapadási pontjánál vágjuk át, különben a bulbusra reáfeszűl, azt nyomja és a sebajkak tátongását akadályozza, míg ha leválasztjuk, ez irányban lesz a locus minoris resistentiae s erre fog az üvegtestben úszkáló cysticercus is törekedni. Ilyen előre elkészített tervvel csináltam az operatiót és számítottam arra, hogy a cysticercus magától fog kijönni. A cysticercus a szem külső-alsó quadransában az üvegtestben szabadon volt, közelebb a külső egyenes izomhoz. Úgy okoskodtam, hogy átvágva a külső egyenes izmot, erre lesz a locus minoris nesistentiae s ha ennek mentén sebet készítünk, a kiömlő üvegtest okvetlenül magával fogja hozni a benne úszó cysticercust is. Erre annál is inkább számítottam, mert a mindennapi tapasztalás igazolja, , hogy a folyadékokban úszó tárgyak először iparkodnak a nyomás alúl szabadúlni, ők rohannak először azon nyílás felé, a melyen a folyadék távozik. Az operálás után néhány pillanat múlva megnéztem a szemet, az igen mély melülső csarnokban elég sok vér volt. Erre nagy súlyt fektettek, pedig egészen lényegtelen dolog: úgy keletkezik, hogy az irisben, vagy más helyen véredény szokatlanúl felszínesen fekszik, a sclerai metszésnél a szem tensiója ad minimum T
