Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-01-30 / 1. szám
*3 14 származhatik az azokból a másikon is. Alt újabb esete, mint fönt mondám, nehezen hozzáférhető. Hátra van még Deutschmann esete (Graefe’s Archiv XXX 3. 322). Ezen esetben is a baj »tekei belöveléssel, fénykerüléssel és némi ködlátással, 2 °/s,, visus mellett kezdődött; a papilla vörös volt, az edények tágak, kanyargósak s a papillától három papillányi területen diffus szürke retinalis borulás látható, a cornea alsó hátulsó felületén számtalan finom lerakodmány van«. Ezen esetből egy körülmény köti le leginkább figyelmemet, és ez azon borúit retina-öv a hol körülbelül a sugáridegek a sclera belső felületén haladnak. A többi tünemények az általam elősorolt s a sugáridegelméletre jellegzetes tünetek sorába esnek. IV. Kísérletek állaton a rokonszenvi szemlob mesterséges előidézésére. Donders kísérleti úton iparkodott a rokonszevi lobot előidéző tényezőket feltalálni s így a bajnak pathogenesisét felvilágosítani. E czélból Maats által kísérleteket tétetett 9 nyulon és 2 kutyán. Az állatok egyik részénél szúrás történt a sugártest táján, másikánál idegen test vezettetett be a szembe. Tíz hétig észlelte Maats az állatokat, de eredménytelenül, a másik szemen rokonszenvi lob nem keletkezett. Újabb időben más irányú kísérleteket tett Deutschmann, Lebet tnr. ösztönzésére, t. i. ő penészgombák spóráival kevert folyadékot injiciált, részint a látóideg törzsébe részint az üvegtestbe, s neki állítólag sikerült a rokonszenvi szemlob kezdetét előidézni (kérdés, hogy a mit ő a másik szemen »rokonszenvi papillitisnek« nézett, csakugyan a sympathicus szemlob kezdeti időszaka legyen-e?) Ezen czélba vett kísérletek, Schulek tnr. úr útbaigazítása s a következő nyilvánulások vezettek engem is állatokon kísérleteket tenni s pedig egészen más irányban. Drouin, a pupilláról szóló könyvében a ganglion ciliare működéséről így nyilatkozik: »On ne connait que trés-peu le mode d’action du ganglion ophthalmique; tout ce que nous savons, c’est que le moteur oculaire commun acquiest dans son passage a travers ce ganglion une partié de son action motrice sur 1’iris« etc. Mooren pedig így szól: »Bei dem Auftreten einer jeden Iritis oder Cyclitis befindet sich der Irritations-Mittelpunkt im Ganglion ciliare, welches seinerseits wiederum durch die Wurzelverbindungen mit dem Nervus oculomotorius, nasociliaris und sympathicus erregend auf die specifischen Energien dieser Einzel- Verbindungen einwirkt«. Kísérleteim tevésénél a ganglion ciliarét tekintettem legközelebben támadandó pontnak, részint hogy annak izgatása, esetleg sértése után az azon oldalon fellépő kóros elváltozásokat tanulmányozzam, részint, hogy lássam mennyiben kénytelen a másik oldali szem ezen izgatás vagy sértés által együtt szenvedni. Három nagy házinyúlon experimentáltam úgy, hogy egyik szemen a külső szemzugot behasítottam, a szemhéjakat kitártam, a külső egyenes izmot a tekéről lefejtettem s a külső orbitalis szélhez rögzítettem, azután a szemgolyót a szemgödörből enyhén kiemelve, a belső szemzug fölött luxálva tartottam, mi által elég tért nyertem a sugárdúcz felkeresésére. Megjegyzem még azt is, hogy a nyulaknak a kísérlet megkezdése előtt két cgm. morphiumot fecskendeztem bőr alá, hogy lehetőleg meg legyenek kiméivé a fájdalmaktól. Az első ■nyúlnál a ganglion feltalálása könnyen sikerült, a lágy képleteknek a csíptetővel történt lecsupaszítása által. Bővebb vérzés csak a szemzug s a kötőhártya bemetszésénél volt, mi kis hideg szivacscsal hamar csillapíttatott. Ha a csíptetővel a látóideget összenyomtam, a nyúl nem mozdúlt, míg midőn a sugárdúczot a csípő két szárai közé fogtam, a nyúl azonnal fejének hátrahúzásával szabadította ki belőlük sugárdúczát. Meglevén a dúcz, ezt idegen testtel hoztam érintkezésbe s pedig porzóport tartottam elég alkalmasnak arra, hogy a dúczot hamar tönkre ne tegye s másrészt azt szüntelenül izgatottságban tartsa. Ennek megtörténte után a szemgolyó reponáltatott s a külső nemzug eredeti állása szerint összevarratott. A második nyúlnál ugyanazon procedura történt azzal a különbséggel, hogy a sugártestet nem idegen testekkel vettem körül, hanem mustárolajjal (oleum sinapis aethereum) kentem be. A harmadik nyúlnál szándékom volt a ganglion ciliarét extirpálni. Ki is metszettem egy ganglion nagyságú fehéres képletet, de mivel a nyúl semmi érzékenységet nem külölt, azon gyanúm támadt, hogy ez csak zsírszövet lehetett s ezért tovább kutattam a ganglion után. A segítő egyén vigyázatlansága folytán (a két első nyúlnál assistentia nélkül dolgoztam s jobban boldogultam) a szemtekének horoggal való luxálva tartása közben valamely nagyobb véredény (art. ophth.) megsérült, működési területem vérrel elborúlt s így abban kellett hagynom a további kutatást. A későbbi észlelések és ama kétséget keltő képlet górcső alatti megtekintése — mikor csakugyan zsírszövetnek bebizonyúlt — megerősítették azt, hogy ezen nyúlon a sugárdúcz sértetlenül maradt. A láta mindkét oldalt egyenlő, egyik szemen sincs izgatottság vagy táplálkozási zavar tünete, kivéve a szemteke azon részletét, hol tenotomia történt, mely különben sokkal hamarább begyógyult s halavány lett, mint a másik két nyúlnál. A mi első sorban meglepő volt a két első nyúlnál, az a láta tágulata vala. A sugárdúczon át úgy a trigeminus, mint az oculomotorius és sympathicustól küldött ágak haladnak s így a látamozgások elméleteiben említett látatágító s szűkítő rostok együtt vannak. Kérdés most, hogy ha ezen ganglion izgattatik, melyik hatás fog létrejönni ? tágulni vagy szűkülni fog-e a láta ? A kísérlet erre adott feleletet. A láta mindkét nyúlnál kitágúlt s tág maradt a műtét oldalán. Kérdés most, melyik idegben fekszik a látaszűkitő képesség? Nem magyarázhatom másként ezen állapotot, mint hogy ezen képességet azon 2—3 idegnek tulajdonítsam, a melyek egyenesen a nervus nasociliarisből erednek még mielőtt utóbbi ideg a sugárdúcznak a rövid vagy mozgató ágat küldi, s Cl. Bemard észlelései szerint a többi 10—16 sugáridegecskékkel párhuzamosan haladnak, csakhogy messzibb mint emezek, t. i. egészen a conjunctiváig s az irisig. A rokonszenvi lobra vonatkozólag a második eset sem bír több értékkel mint a harmadik. Azon oldalon, melyiken a sugárdúcz mustárolajjal ingereltetett vagy valószínűleg meglobosíttatott, mivel ezen olaj nagyon izgat (a mennyi műtét közben evaporált, szememet könnyezésre ösztönözte), ott a pupilla tág voltán kívül az iris nagyon hyperaemicus lett (tág pupilla és hyperaemia!), a limbus körül erős ciliarinjectio keletkezett, a cornea egész haránt átmérőjében 4 m. széles fekély, azaz genyhalmaz van, s ettől oldalvást több finom edény húzódik át a corneán. A másik szem semmi különöst nem mutat. Egyedül az első eset szolgáltatott nekem igen fontos adatot a rokonszenv keletkezési módjára, mely körülmény elegendő arra, hogy ezen téren bővebb adatokat szerezzen. Hogy az esetről szóljak, ki kell jelentenem, hogy az első nyúlnál a műtevés oldalán a szem azon kórképet tüntette elő, mint a második nyúlé, sőt a tekei conjunctiván egyes igen vastag edények vannak az ágazatos belövelés közben. Az iris hyperaemiája csekélyebb mint a második nyúlnál. A fődolog pedig az, hogy ezen első nyúl második szemén is van ciliaris injectio, a pupilla jól reagál úgy fényellentétekre, mint az állat változott ingerültségi állapotaiban is, de a nyugalmi állapotban rendesnél szűkebb; szemtükörrel az üvegtestben finom mollecularis zavar van, mi a sugártest secernáló kóros állapotáról látszik tanúskodni. Ezen jelenségek a kórodai tapasztalatok nyomán azt hiszem sokkal inkább tekinthetők a rokonszenvi lob kezdő stádiumának, mint Deutschmann »rokonszenvi papillitise«. A mi még jellegzetesebb, az, hogy időnkint a rokonszenvi lobban szenvedő szem egészen hófehér lett, az együttszenvedésnek nyoma sincs, s későbben újra jelentkeztek a megnevezett tünemények. Tőlem nem függő körülmények megakadályoztak abban, hogy ezen nyúl szemeit továbbra is figyelemmel kisérjem. Azonban nem fogom az alkalmat elmulasztani, hogy ha ez irányban kísérleteim biztosabb eredménynyel lesznek koronázva, hogy akkor e lap olvasóit azokkal megismertessem. V. Műtéti módszer az enucleatio helyettesítésére. Ha határozottan ismerjük a rokonszenvi lob továbbterjedésének útját, akkor a gyógykezelés is egészen más fordu latot í vehet fel; mert ha csakugyan a sugárdúcz azon focus, melyen át a
