Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-09-18 / 5. szám
85 86 Jelen esetben is azt hiszem lényeges szerep jutott a humor aqueus el nem folyhatásának, mit itt talán a gyök, a széli rész, a ligamentum pectinatum felé mintegy benyomott, felkunkorodott iris nyomása idézett elő, mit még a fennálló cyclitisből esetleg származott izzadmány is elősegített. Hogy az emelkedett tensiónak mennyi rész jutott a pupilla tág voltában, arra alig felelhetni. Meggyőzően tárja elénk ezen eset azon állítás helyességét, hogy a luxált lencsék mily nagy mozgásokat képesek végezni, miközben folyton zúzva, rángatva, a szemet örökösen fenyegetik. Fokozódnak ezen veszélyek még inkább akkor, ha az ily szabadon mozgó lencse egy részén még fel van függesztve, mert ez esetben a zúzások, rángatások épen a szem legérzékenyebb és legveszélyesebben megbetegedhető részeit érik. Az eset leírásánál hangsúlyozott azon tényre, hogy a lencse csak fokozatosan vált teljesen mozgékonynyá, az okot a gyuladás előre haladásával az üvegtestnek mindinkább tökéletesebbé váló elhigulásában kereshetjük, midőn a lencse az alul még épen maradt kis zonuladarabon, mint vízszintes tengelyen, le-fel mozgott. 3. V. P. jobb szemét néhány nap előtt ökör döfte meg, utána szemevilága elveszett. A szem vörös, a cornea belső szélével párirányosan a sclerában egy kis sáv, kis kiemelkedés látszik, mely fölött a conjunctiva rendes, csakis az ezen hely fölötti részen vérrel aláfutott. Az iris zöldes, oly kinézésű mint mikor a csarnokban sokáig volt vér felszívódott; belső lapja colobomaszerűleg hiányzik, mely coloboma szárai a limbus alatt a sclera említett sávszerű emelkedéséhez húzódnak. Ennek megfelelően a pupilla is a nasalis oldal felé húzódott. A pupilla és az említett colobomaszerű irishiány helyét a sárgás, kocsonyás kinézésű, némileg zsugorodódnak látszó lencse foglalja el, melynek belső része szintén be van csípve a sclera említett helyébe, tehát mintegy rögzítve van. A lencse elülső része hozzáfekszik a cornea hátsó fölszinéhez. A szem nem fáj, sem spontán, sem nyomásra. A lencsét a cornea alsó-belső széle mellett készített linealis seben át Förster-csípővel húztuk ki, mely darabokra törve csak többszöri benyulás után jött ki. E közben a coloboma alsó szára kiszabadult és a cornea-seben kicsúszott, miért a kiálló részt lemetszettük, midőn is a pupilla, mely azelőtt folyton szűk volt, a használt atropin daczára is, rögtön kitágult és központi állást iparkodott elfoglalni. A gyógyúlás símán és gyorsan állott be, mialatt a pupilla folyton tágult. Kétségtelen, hogy ezen esetben a szemet ért trauma a limbussal párirányosan haladó sclerális repedéshez vezetett, mely nem volt oly tökéletes, hogy rajta át a lencse a conjunctiva alá juthatott volna. A repedés alkalmával a szemben uralkodó nyomás természetesen a már leszakadt és a csarnokba jutott lencsét, és a repedéshez közel fekvő irist, mint lágyrészt, a nyomástól felszabadult oldal felé, a belső oldalon létrejött sclerális ruptura felé, illetve belenyomta. Ezen esetben is a már említett mechanismus teljesen megmagyarázza, hogy miért repedhetett meg a sclera a limbussal parallel. A Saemisch-féle kötőhártyalobb egy érdekes esete. Közli Csapodi István dr., egyetemi szemkórházi tanársegéd. Saemisch a Graefe-Saemisch-féle »Handbuch der gesammten Augenheilkunde« IV-ik kötetében »tavaszi hurut« néven állapított meg egy jól meghatározható kórképet. Az elnevezésben a »hurut« kifejezést ő maga is kifogásolhatónak tartja, mert jelentékenyebb könnyezéssel vagy nyálkásodással ez a szembaj nem jár; de annál bélyegzőbb sajátsága, a mit a »tavaszi« jelző fejez ki, hogy t. i. tavaszonta ki-ki szeret újulni. A szem télen át ép, tavaszszal megbetegszik s nyár végére megint meggyógyul. A szem elváltozásai a szaruhártya körüli kötőhártyára szoktak szorítkozni, bár a szaruhártya széleire is ráterjed a dudorodásos sánczszerű kiemelkedés. A szerző leírja a belövelt kötőhártya sajátszerű »bágyadt, gyöngéden halvány vörös, fakó« színét, mely elüt a kötőhártya másféle belöveltségének élénkvörös színétől. A szemhéjak kötőhártyáján változást nem tapasztalt. Az én esetemet pedig éppen az teszi érdekessé, hogy bár egyébképpen tökéletesen beleillik a Saemisch-féle kórképbe, a szemhéji kötőhártyán is találtam változást. Mielőtt azonban esetemet leírnám, meg kell említenem, hogy egy Ízben Schulek tanár mutatott egy fiút, kinek felső szemhéjai kötőhártyáján igen szépen látszott az a Saemisch-től leirt sajátszerű színezetű átalakulás. A fiú minden tavaszszal kiújuló szemgyuladásról panaszkodott. Folyó évi julius hó végén Sopronmegyében Kapuvárott tartózkodtam s Beledből jött hozzám M. Pál 21 éves cseléd. Elmondá, hogy négy év óta minden kora tavaszszal szemgyuladása támad, mely nyáron át eltart s azután megint elmúlik. A beteg különben ép, erős legény, görvélyességnek nyomai nem láthatók rajta. Szemei kissé fénykerülők, de csak keveset könnyeznek. Szemtekéi kötőhártyája sűrű ágazatosan belövelt, fénytelen, szennyes, vöröses színű, a szaruhártya felé duzzadt, szürkés, kivált a bal szemteke külső oldalán, a hol a fölszin fölé is emelkedik. Mindkét szem limbusa köröskörül szürke, bágyadt fényű, dudorodásos fölszínű sánczczá alakult át, mely a szaruhártya és kötőhártya találkozása helyét átlag 1 mm. szélességben takarja, de szaruhártya felüli elhatárolódása kanyargós, helyenként nyelvszerűen nyúlva be a szaruhártyára, így a bal szem külső oldalán 2'5 mm,nyire, egyébként általán fölül szélesebb, mint alul. A szürke kiemelkedés élesen elválik a szaruhártyától, mely eltakart széli részei kivételével teljesen ép. A szürke sánczon, valamint a szaruhártyán erezésnek nyoma sincs. Az alsó szemhéjak kötőhártyája halavány rózsaszínű, duzzadásos s tágult erekkel beágazott. Még szembetűnőbb ez a halavány rózsaszín és sajátszerű bágyadt zsírfény a felső szemhéjak kötőhártyáján. Ez a kötőhártya egyszersmind erősen megvastagodott s mintegy táblázatosán repedezett, apróbb-öregebb hatszögletű szigetekre osztott, úgy hogy a kötőhártya krokodilbőrszerű alakulásnak viseli a képét. A szigetek némileg a trachomás szemölcsökhöz hasonlítanak, csakhogy nagyobbak s egészen laposak, fölszínük szépen le van simítva, széleik pedig úgy egymáshoz illeszkednek, hogy csak a szemhéj kifordításával okozott eltolódás miatt tűnnek föl szemölcsszerűnek. Minden egyes sziget az előbb leirt színt és fényt mutatja. Orvoslásul naponta egyszer-kétszer finomra tört bórsavat hintettem a szemekbe s ez orvoslás folytatását rendeltem el. Eredményét nem tudom, mert tovább nem figyelhettem meg. Azonban tekintve, hogy a bórsav behintése mily sikeres a phlyctaenás folyamatok ellen, várnám, hogy e némiképpen rokon szembaj gyógyulását is siettetheti s enyhén izgató hatásával a krónikus elváltozások eloszlatására is hatni fog. A leirt kórképnek a szemtekére vonatkozó része teljesen belevág a Saemisch-féle »tavaszi hurut« kórképébe. Csakis a felső szemhéjak kötőhártyájának állapotára nézve merülhetne föl az a gyanú, hogy talán trachomával van dolgunk. Erre nézve azonban utalhatok leírásomnak a trachomáétól mégis lényegesen eltérő külömbözőségére, továbbá arra, hogy váladék-képződés alig volt, sőt az elváltozásokhoz aránylag a szem inkább száraznak volt mondható. Döntő bizonyíték az is, hogy a beteg mondása szerint négy esztendő óta egész typusosan minden tavaszszal megkapja szembaját, mely őszre ismét elmúlik, holott a kötőhártya ily fokú trachomás megbetegedése mellett négy esztendő alatt a szaruhártya ép nem maradhatott volna. Végül arra is utalnom kell, hogy Sopronmegyének az a része országunk ama szerencsés vidékei közé tartozik, hol az egyiptomi szemgyuladás ismeretlen. Ott tartózkodásom alatt meglehetős nagy ambulantiámban egyetlen egy trachomás sem akadt s a járásorvos úr mondása szerint sem fordult elő járásában trachoma. A felső szemhéjak kötőhártyájának leirt állapotában tehát nem láthatok egyebet, mint a kötőhártyának az évek óta ismétlődő beszűrődés okozta hypertrophiáját. Ez az elváltozás mivoltában eredetileg ugyanolyan természetű volt, mint a szaruhártya körüli sánczképződés, de az ismétlődés folytán a kötőhártya átalakulása csak úgy állandósult, a hogy Saemisch megfigyelése szerint a szaruhártya körüli elváltozások is állandósulhatnak. 5*
