Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-09-18 / 5. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 38-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 5. SZ. Vasárnap, szeptember 18-ikán. 1887. Tartalom : Issekutz L. dr. Néhány érdekes szemsérülés. — Csapodi I. dr. A Saemisch-féle kötőhártyalobb egy érdekes esete. — Csapodi I. dr. Kisebb klinikai közlemények. 1. Cataracta perinuclearis érdekes esetei. II. A kötőhártya ritkább bajai. III. A szaruhártyában rejtőző idegen test. IY. Xanthoma palpebrae. — Szemelvények. Néhány érdekes szemsérülés. Közli Issekutz László dr. A szem sérüléseit lényegileg két nagy csoportba lehet sorolni, melyekben a legkülönfélébb alosztályozások tehetők, úgy azonban, hogy az egyik vagy másik főcsoport jellegét magukon viselik. Az első csoportot azon szemsérülések képezhetik, hol a sértést okozó test a szembe vagy annak hártyáiba behatol és ott reked, mig a második csoportbelieknél a szemet érő erőszak csak szöveti elválást, zúzódást, vagy egyébként traumás gyuladást okoz, de a sértő test nem marad a szemben. Ezen utóbbi csoportba számíthatjuk a tompa ütéseket, vegyi anyagok bejutását, a test más részeit ért sérülések folytán előállott vérzéseket, repedéseket stb. A szemészeti irodalom egyik legdűsabb részét teszik ki épen az e két nagy csoportba beosztott sérülések esetei, melyek sohasem veszthetik el érdekességüket, mert a behatás kiszámíthatlan sokfélesége szerint, más és mások, meglepőbbek és érdekesebbek lesznek az általuk előidézett változásuk is. Jelentőséget kölcsönöz még ezen eseteknek azon körülmény is, hogy igen gyakran az igazságszolgáltatás elé vitetnek, midőn az okozott sérülések és azok további sorsa vezérfonalul szolgál a bűnös cselekmény megítélésében. A jelen szaklap hasábjain is számtalan idevágó eset közlésével és az irodalmi adatok rendszeres felhasználása mellett azok méltatásával találkozunk, úgy, hogy a szemsérülésekről általában szólni fölöslegesnek tartom, és csakis az egyes esetek méltatására terjeszkedem ki. i. N, N. 22 éves földmíves f. évi juniushó első napjaiban jelentkezett az egyetemi szemkórház nyilvános rendelésén, a mikor előzményül előadta, hogy két héttel ezelőtt jobb szemét egy röggel megdobták. Szemét ezután rögtön vér borította el, fényes karikákat látott a nélkül azonban, hogy valami különösebb fájdalmat érzett volna. Látása rövid idő leforgása alatt romlani kezdett, mi rohamosan haladva előre, néhány nap múlva teljesen megvakult. Midőn klinikánkon jelentkezett, a következő kórképet mutatta : A szemhéjak és környékei rendesek, sérülésnek nyoma sem látható. A szemteke rendes alakú, mozgása minden irányban szabad, a tekei conjunctiva mérsékelten belövelt, a nélkül, hogy erősebb izgalom lett volna. A cornea ép, rendes görbülésű és ezen valamint a conjunctivákon sérülésnek vagy hegesedésnek nyomai sem voltak találhatók. A csarnok rendes, tiszta, de a corneára tekintve, a szem az aniridiremia sajátságos feketés-kékes színét mutató kép benyomását keltette föl. Pontosabb vizsgálatnál azonban kitűnt, hogy az iris rendkívül keskeny szegélyre volt visszahúzódva, de nem mindenütt, mert kívül egy széles irishiány látszott, oly módon mint az egy kifelé levő colobománál lenni szokott. Ezen hiány felső szélénél az iris éles szélben, szárban végződött, de az alsó részen tisztán ki lehetett venni, hogy egy oldalt és hátrafordult redőbe ment át, azaz hogy az iris nem hiányzott, hanem csak retrovertált. Ha a beteg lefelé nézett, így széthúzott szemhéjaknál és focalis világításnál tisztán lehetett -látni, hogy az említett irishiány kisebbedéit, mert a befelé és hátrafordult iris kis területen ismét előre fordult, jeléül annak, hogy az iris csak retrovertálva van. A szem mozgatásakor már focalis világítás mellett egy átlátszó, a lencse alakját mutató rézsut álló fekete szegélyű test libegése mutatkozott, mely az alsó részén nagyobb kitéréseket tett, mint fel és kissé belül. Ha a beteget hányát fekvésbe hoztuk, úgy ezen libegő test alsó része mélyen hátrasülyedt, de nem tűnt el egészen, mint egy forgási pontját felül biró csapó-ajtó. Ennek magyarázatát a szemtükörrel való vizsgálat adta meg, mert kitűnt, hogy a libegő test a lencse, mely alsó szélén egészen jól látható, míg a felső széle a zonulából kiszakadt és összehúzódott lencse megszokott fekete határolódását nem mutatta. Kétségtelen tehát, hogy a zonula felül ép volt, míg az alsó részeken megszakadt és így a lencse mintegy fel volt függesztve. Figyelmes vizsgálat kimutatta, hogy a lencsének alsó részei sem egészen szabadok, hanem még egyes igen finom zonulaszálak által rögzítve vannak, melyek mintegy megnyúlva, megengedték ugyan a lencse alsó részének erősebb mozgását, de mégis hátráltatták azt, hogy a hányát fekvéskor egészen elsülyedjen. Az üvegtestbe egyes hálószerű feketés tömegek úszkáltak, mik a szem mozgásait élénken követték. A papillának csakis külső része volt némileg látható, míg a többit vaskos sárgás izzadmány borította, mely köröskörül a retinára is kiterjedve, különösen az edények mentén messze elterjedt. Ezen izzadmány az edényeket helyenként teljesen elfedte, máshol pedig az edények alatt volt. Helylyel-közzel még apró vérzések is látszottak. A szemet érő tompa behatások által előidézett változások mechanismusa még majdnem teljesen ismeretlen. De mégis tekintve a szemgolyó összeállását, a szemüregben való elhelyeződését, a védelmére szánt mellékszervekhez való viszonyát, fel lehet találni egy mechanismust, mely a sérülés másmás módja szerint kisebb vagy nagyobb mértékben érvényesül. Tompa ütés ugyanis a szemet védett helyzeténél fogva csakis élűiről érheti, úgy hogy a teke elülső része, a cornea és a hozzá közel fekvő scleralis rész az, mely mintegy az ütést átveszi és lelapúl. Ily nyomást a szem csak úgy szenvedhet el, ha hátrább megy és ha ezt eléggé nem teheti, a behorpasztásnak megfelelően kitágúl, oly módon mint egy gummilabda. Ilyen tágulásra azonban a szem csakis az aequator táján képes, miért is az ottani gyűrű mintegy nagyobbá váiva, a vele lépést tágulni nem tudó részek repednek, szakadnak. így szakad meg a nem igen nyúlékony zonula, úgy szakad meg könnyen a peripherián különben is szakadékonyabb iris és létre jön lencseficzam vagy iridodialysis. Ugyanezen okból láthatni tompa sérülés után a sclerát a limbussal parallel megrepedni és a choroideában hasonló helyeken rupturákat előállani. A zonula szakadását ilyenkor még elősegíti az is, hogy a sérülés folytán eredett megrázkódtatásban a súlylyal bíró lencse is részt vesz, mintegy kitérni iparkodván a nyomás elől, mi szintén csak a zonula erősebb vongálásának rovására történik. 5
