Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-06-05 / 3. szám
-— &3- 64 -fényt a szem fénytörő részei absorptio útján lényegesen meggyöngítik, azonban a villamos íves fény folytonos ingadozása amúgy is igen bántó, a szemre pedig különösen, ennek elkerülésére legczélszerűbbnek bizonyult a villamos íves fény helyett az izzó fényt használni. Minden eddig észlelt káros hatása a villamos világításnak a szemre az íves fénytől származik. Andrewsnak alkalma volt iioo munkást megvizsgálni, a kik mind 8—12 óra hosszant dolgoztak hosszú idő óta villamos izzó fény mellett és egyikőjüknél sem talált semmiféle káros hatást, még olyanok szemében sem, a kik nagyfokú myopiában és chorioidalis bajokban szenvedtek, sőt ezek sokkal jobbnak érzik szemeiket. Az Edison-féle izzólámpák 12—16 gyertyaerejűek. Sok munkás, a ki azelőtt gázvilág mellett dolgozott, örökös szemfájásokban szenvedett, most az Edison-lámpák használása óta semmi ilyesről nem panaszkodik. A gázvilág mellett sok a levegőt rontó szenny is, villamos izzólámpánál semmi. Andrews czélszerűnek véli a villamos izzólámpa (Edison) alkalmazását színházakban, iskolákban stb., sőt ophthalmoskopikus vizsgálatokra is. (Transact, of the Amerikán ophth. Society XXII. annual meeting.) Hercinger F. dr. — A retinitis pigmentosa lehető késleltetéséről értekezett Hasket Derby (Bostonban) az amerikai szemésztársaság XXII. évi gyűlésén. Megemlíti az eddigi összes érdekesebb eseteket és mindössze tízben talált némi csekély javulást. Fontosnak tartja azt a kérdést, hogy minő tanácsokat adjunk azon retinitis pigmentosás betegeknek, a kiknek baja a gyógyítás daczára is megtartja változatlanul lefolyását és másrészt azoknak, a kiknek javúlt ■vagy legalább megállapodott a baja. Egy pár érdekes esetet is megemlít, 14 éves, retinitis pigmentosában szenvedő fiúnak szemei kímélését és villamozást ajánlott; a fiú tanácsát nem követte, iskoláit kijárta, és öt év múlva szembaja rohamosan növekedett. Egy másik esetben fiatal, szintén ama bajban szenvedő leány az iránt kérdezte meg őt, vájjon férjhez menjen-e ily bajjal; ő híven elmondta neki a prognosist; a leány azután férjhez ment, szemeit lehetőleg kímélte, baja nem roszabbodott ugyan, de két gyermeke szintén retinitis pigmentosában szenved. Végül Wadsworth közli egy észlelését. 24 éves, retinitis pigmentosás férfi a theológiát kijárta, nyelveket tanúit és szemeit egyáltalában nem kimélte; most nyolcz év után semmi változást nem talált a szemeiben Wadsworth, a központi látása kitűnő, csupán a látótere szűkült valamicskét. (Klín. Monatsbl. für Augenheilk. 1887. ápril.) Hereinger dr. — Chininintoxicatio után keletkezett amblyopia. Millinger Károly-\(s\ Konstantinápolyban. — V. E. 42 éves nő kilenczszer szült gyermekei közül hat él. Utoljára 1884. január 8-ikán szült, és midőn e hó 28-ikán az ágyat elhagyta igen erős lázat kapott (400 felül). 15 gramm chinin-t vett be. Január 31-ikén hirtelen előállott amblyopia. A láz február 3-ig tartott, de az amblyopia ekkor sem szűnt meg. A betegen némi kis psychikus zavart is vettek észre. A beteg csak a szem előtt tudta az ujjakat megolvasni. Az első vizsgálatnál meglehetős mydriasis volt, az edények igen vékonyak, a papilla élesen határolt. 10 lábról olvasott ujjakat. Junitís 22-ikén á V. =-1/1U) midőn a papillák kissé 'szürkések voltak. Augusztusban a papillák igen halaványok de élesen határolódtak. A retina edényei pedig igen tágak, a verőereket alig lehetett látni. A beteg ezután a kórházból kiment és csak 1886. május 28-ikán mutatta ismét magát. Ekkor a pupillák jól reagáltak, de kissé a rendesnél tágabbak voltak, különösen a bal. A papillák igen halaványak, fehéresszürkék. Az összes erek rendkívül tágak, különösen az artériák. A visus mindkét oldalán 2/, volt. Színérzés jó, á látótér alul és felül szűkült. A betegnél tehát I5'0 chinin bevévése után negyed napra tört ki az amblyopia, mely hét hónapig tartott, jóllehet több chinint nem vett be. Az első időben a nagyobb erek szűkültek, de a capillárisok nem (a papilla rendes színű) és csak későbben kezdettek az erek is szűkülni, progressiv atrophiához vezetett. Míg a közönséges atrophiánál a későbbi progressiv elpusztuláskor az idegelemeknek működése romlik, addig chinin amaurosisnál az utóbbi ismét javul. Fel kell tehát venni, hogy az idegállomány a vérhiányhoz többé-kevésbbé alkalmazkodni tud. (Kiin. Monatsbl. f. Augenh. 1887. febr.)’ Issekutz dr. — Orbitalis phlegmone két esete, ophthalmoskopikus lelettel. Millinger K.-tói Konstantinápolyban.— 1. P. R. 43 éves 1885. deczember 16-ikán vétetett fel. 12 év előtt bal szemének belső zugát szalmaszállal megsértette és azóta ott egy kis nyomásra eltűnő daganat volt. 4 hónappal a felvétel előtt bal szemének alsó szemhéja lobos lett és 14 napra rá erősen kidagadt. Nemsokára a felső szemhéj is erősen megduzzadt. Deczember 9-én virradóra az alsó szemhéjon spontán áttörés keletkezett és igen sok geny ürült ki. A beteg állítólag 14 nap óta bal szemére megvakult és jobb szemére is roszszabbul lát. A felvételkor a szemhéjak duzzadtak, vörösek voltak, az alsó szemhéjon egy lik, melyből nyomáskor bő geny ürült ki. Ezen likon át a sondát az alsó orbítális fal és a szemteke alsó része közt 3 l/2 cm. mélyre lehetett bevezetni. A belső zugból egy két részbői álló babnagyságú, vörös bulbaris conjunktivai daganat lógott ki. A cornea rendes volt, a pupilla tág és mozdulatlan. A bal szem kissé ki volt tolva és csak az orr felé mozgott jól. Y. =0. A tensio csökkent. A cornea domborulata szabálytalan. A papilla kissé halavány, a vénák tágak és kanyargók, az artériák szűkebbek voltak. A papillától be- és felfelé egy bogár-alakú fekete chorioidealis heg volt, mely felett egy retinái vivő ér futott. Hasonló foltok voltak még egyéb helyen is, melyek felett erek haladtak és közepükön némileg szürkéseknek tűntek fel. A jobb szem. külsőleg ép volt. A macula luteán fekete choroidealis folt, néhány nagy fehér, de nem igen fénylő folttal. A fekete és ezen helyek közt a niveauban differentia volt. V., = 12 ~ 13/20o, T. rendes. A tályogot felhasították és drainezték. Deczember 18-án alig volt már genykifolyás, de látás még semmi sem volt. A pupilla tágabb, szabálytalan mit egy alsó finom synechia okozott, mely azonban oldali világítás mellett vizsgálva, hirtelen megszakadt és a pupilla kerek lett. Az elülső lencsetokon kis festék rög maradt. A tünetek a lefolyás alatt mind lassan csökkentek. Deczember 23-ikán a teke csak lefelé mozgott rosszul. A szemrésből kicsüngő conjunctiva megkisebbedett. Az alsó szemhéj sebe gyógyult. Az elülső tokról a festék eltűnt; a cornea görbülése normalis lett. A papilla kissé fehér, az artériák igen szükek, a vénák rendesek. Január 10-ikén a papilla már teljes atrophia képét mutatta, az artériák fonalvékonyságúak voltak, de a vénák csak keveset voltak vékonyabbak a rendesnél. A chorioideális elváltozások változatlanul megmaradtak. V = 0- — A szerző ezen esetben az orbitalis phlegmonét hajlandó a 12 év óta meglevő belső zugi daganatból (dacryocystoblennorrhoea) magyarázni; de nem zárhatja ki, hogy nem erysipelas okozta-e, mert előbbi orvosa a betegnek a bal arczfélen volt erős duzzadásról értesít A chorioideális elváltozást régibb dolognak tartja. 2. H. Elis, 21 éves, 1886. julius 26-ikän vétetett fel. 11/2 év előtt lués miatt bedörzsölő kúrát végzett (puella publica). 14 nap előtt bal szemét valaki öklével megütötte, mire a szem vörös lett és a bőr alá vér ömlött ki. 10 nappal később a szem kidagadt és fájdalmassá vált. A szemteke erősen ki volt tolva és nem mozgott. A bulbaris conjunctiva oedemás volt és a szemrésből vörös conjunctivalis duzzanat lógott ki, különben ép volt a szem, V==2;,. Tükörrel csakis a papilla határai látszottak kissé elmosódottaknak, mi mellett a vénák igen teltek és kanyargók, az artériák pedig vékonyak voltak. Jobb szem rendes. A lefolyás alatt a protrusio növekedett és láz állott elő. 28-ikán már a papilla határa teljesen el volt mosódva, az artériák fonal vékonyak voltak és a periféria felé eltűntek. Néhány nappal később az orron át geny ürült ki, de a szem duzzadása, fokozódott. A felső szemhéjon egy kis heg kezdett kidudorodni, melyet felvágtak és sok geny ürült ki. Sondával 4 cm.-re lehetett bemenni az orbita belső fala mellett, Augusztus i-jén a tünetek tetemesen engedtek, V.= 2/7. Az ophthalmoskopikus kép is javult, a papilla határa kezdett előtűnni és az artériák tágultak. Az orrt tükörrel megvizsgálván, a diagnosist rhinitis luétikára tették. Augusztus 10-ikén az orron át már semmi geny sem folyt ki, a szem szabadon mozgott és a visus teljesen helyreállott. A szemfenékből a kóros tünetek a normálisnak adtak helyet. Augusztus 23-ikán a fistula is begyógyult. Ez esetben tehát a nervus optikus nyomása nem tartott soká és így a benne előállott változások is vissza fejlődtek. (Kiin. Monatsbl. 1887. febr.). Issekutz dr. Budapest, 1887. Pesti Lloyb-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)
