Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-04-03 / 2. szám
29 30 vált ki. Inreflexei megvannak, a bal oldalon a térdi inreflex erősebb mint a jobb oldalon; az érzés teste mindkét oldalán jó; járása gyámoltalan, bár mozgásai mindkét oldalon egyformák. Vizelete sötét narancs színű, i'035 fajsúlyú, savas hatású, napi mennyisége 1300—1600 kcm., fehérjét és 6-8u/„ czukrot tartalmaz. Mikroskóppal csak kevés hyalin-cylinder és sok húgysavkristály van benne. A mellkas és has szerveiben rendellenesség nem található. A beteget az egyetemi I. belorvosi kórházba vették föl s a róla mondott adatok jó részét barátom Jendrássik Ernő dr. tanársegéd szívességének köszönöm. Ugyanő értesített, hogy a beteg subjective látása javulását veszi észre, tulajdonképpen azonban a látóterének némi kibővülése állapítható meg (lásd a mellékelt látóteret). A hemianopsia sajátszerűsége mintegy a természet nyújtotta próba az agyvelő szerkezetének megismerésére. A két szem látótere két felének egyforma hiányzása, a hiányzó fél éles elhatárolódása, a baj hirtelen keletkezése azt tételezi föl, hogy a két szem látóidege rostjainak haladása szimmetriás s olynemű, hogy bizonyos helyeken egy közös bántalom a két szem egyforma rendeltetésű rostjaiban szakíthatja meg a vezetést, a nélkül, hogy másnemű rostokat is érne. A két látóideg szemmel látható közös szakasza a chiasma. Ennek szerkezete fejtheti meg a hemianopsia jelenségét s példáúl a két oldali látóideg rostjainak teljes kereszteződéséből elég jól meg is volna magyarázható. A bántalom székhelyéül ez esetben a chiasma különböző részeit kellene kijelölni. Csakis e szűk helyre szorítkozó bajok idézhetnének elő hemianopsiát; az agyvelő kérgének bajai az ellenkező oldali szem egész látóterének elvesztét, a szem megvakulását idézhetnék csak elő, hemianopsiát nem támaszthatnának. De a klinikai kórképekre támaszkodó okoskodás kényszerítő követeléssel a Müller János-tó\ eredő fél kereszteződés elméletét fogadtatta el a klinikusokkal. Sajátszerű, hogy a klinikai megfigyelést az anatómiai vizsgálatok egy ideig nemcsak nem támogatták, hanem inkább megingatták. Érdekes példáúl, hogy a Graefe-Saemisch-féle gyűjteményes munkának egyik kötetében az anatómus Schwalbe a teljes kereszteződés mellett küzd, míg más kötetében a klinikus Leber és Forster a részleges kereszteződést tartják bebizonyítottnak. Végre Gudden anatómiai és kísérleti alapon is kétségtelenül bebizonyította az ember, majom, kutya és házinyúl chiasmájának részleges kereszteződését, tévedésnek és hibás következtetésnek jelentve ki Biesiadecki, 'Mandelstamm és Michel ellenkező állítását. Kétségtelen, hogy a legtöbb gerinczes állat chiasmájára nézve érvényes az agybeli idegek általános törvénye szerint a teljes kereszteződés, s a halakon, kétéltűeken és madarakon át az emlősökig a két idegnek egyszerű keresztbe fekvésétől kezdve az átfuródás, lemezes és fonadékszerű teljes kereszteződésnek minden alakját megtalálni. De ez a törvény csak a teljesen elkülönített két látó terű gerinczesekre érvényes, ama fölsőbb rendű emlősöknek, melyeknek két látótere egymást részben takarja, tehát két szemükkel közösen látnak, részleges a chiasmájok kereszteződése. Gudden kivette kutya-kölykeknek az egyik szemét s mindkét oldali tractus opticuson látta a részleges sorvadás kifejlődését. Ember chiasmájának sorozatos metszetein is kétséget kizáróan bebizonyította, hogy benne a két opticus rostjai csak részben kereszteződnek. A chiasma középvonalmenti átmetszetének a két tractus átmetszetének méretével való összehasonlítása is a mellett szól, hogy a két utóbbinak összes rostjai nem haladhatnak a chiasma középvonalán keresztül, hanem oldalt kell kitérniük. Marchand emberi agyvelőkön tett vizsgálatoknak egész során meggyőződött, hogy az egyik opticusnak sorvadása idővel mindkét tractusban idéz elő részleges sorvadást. E tény világot vet arra a már másutt megemlített tapasztalatunkra is, hogy ha az egyik szem tönkre ment, gyakran a másik szem sem marad egészen ép, a nélkül, hogy sympathicus megbetegedés tünetei mutatkoznának rajta. Nem kereszteződő opticus-rostoknak külön ideggé válását két vizsgáló írja le mint abnormitást. Ónodi tagtárs az »Orvosi Hetilap« 1885. 44. számában- a bal tractust a bal nervus opticussal összekötő ideget ír le, mely két gyökérrel eredve, egyrészt a mediális térdes test előtt, másrészt a szürke gumó s tractus közti barázdából, a látó likon át a szemüregbe tért s a látóideg külső oldalán két ágra oszlott, majd újra egyesülve s a sympathicus fonatának egy szálát fölvéve, a látóidegbe hatolt. Ónodi ebben az idegben azoknak a pupilla-mozgást kiváltó rostoknak különválását látja, melyek Bechterev élettani kísérletei szerint a látóidegből keresztezetlenül haladnak a tölcsértájékon a szemmozgató ideg magvához. Ganser az Archiv f. Psychiatrie XIII. kötetében ír le sok tekintetben hasonló idegabnormitást s a nem kereszteződő rostok haladását látja benne. Gudden Rüdinger útján egy Janus fejű ikergyermek agyvelején látta, hogy a chiasma csak hártyás összenövés volt és a négy tractus keresztezetlenül vált a négy szem opticusává. Arra az ellenvetésre, hogy a részleges kereszteződés ellenkeznék az idegek teljes kereszteződésének általános törvényével, Förster azt jegyzi meg, hogy az ember két szeme látóterének határa a rögzítés vonalában metszi egymást, tehát mindkét szem látóterének orrfelüli része úgy egymásra fekszik, hogy létezése szinte fölösleges, az ember tulajdonképpen csak látóterének két külső felét érvényesíti, ezekre nézve pedig a teljes kereszteződés megvan. A részleges kereszteződés szerint a rostok haladása olyan, hogy nagyobb részük az ellenkező oldalra térve át, az ideghártya belső felének alkotásához járúl, kisebb részük ugyanazon az oldalon maradva, a külső felet idegezi be. Tehát mindkét szem jobb fele a jobb tractus opticusból kapja rostjait, a bal fele a balból. A chiasmában két helyen haladnak egymás mellett a belső felek rostjai, t. i. a chiasma elülső és hátulső zugában ; a tractusokban pedig az egynevű felekéi haladnak egy úton, közös pályákra, közös góczokhoz. Csak a két látótér orrfelüli felének hiányzása, vagyis csak a halántéki felek működésének megmaradása nem volna megfejthető a részleges kereszteződésből, de ilyen forma valódi hemianopsiák nem is fordúltak elő, úgy hogy Leber szerint ez is csak a részleges kereszteződést erősíti meg. Ha előfordúlnának, két oldali szimmetriás megbetegedést kellene reájuk nézve fölvenni. A részleges kereszteződésből természetesen nem lehetne olyan eseteket megfejteni, melyekben góczbeli megbetegedés az egyik szem épen hagyásával a másiknak teljes megvakulását idézné elő. Csakhogy ilyesmire kétségtelen tapasztalatok nincsenek, közölt régibb esetekben is, melyekben látótér fölvétele nem történt, úgy látszik, csakis a betegnek mondására támaszkodtak, azt pedig tudjuk, hogy a hemianopsiás betegek nem szokták a hemianopsiát mint félvakságot venni észre, hanem azt hiszik, az egyik szemükre vakultak meg. így nyilatkozik Förster a Türk és Bernhardt-féle esetekről. A Charcot-féle fölvételt, hogy t. i. valami czentrálisabb helyen a nem kereszteződő rostok is kereszteződnének, kétségbe vonják, mert ily fölsőbb kereszteződés esetén ismét a hemianopsia magyarázata válnék érthetetlenné. Egyébaránt a keresztezett vagyis az agyvelő-bántalommal ellenkező oldali amblyopiákra nézve Féré abban a véleményben van, hogy tulajdonképpen az egyenes látásnak nem hiányzásával, hanem csak fogyásával van dolgunk, hiányzik ama rostoknak a működése, melyek nem a tractusban haladnak, hanem a capsula interna hátulsó részén mennek át s nem a nyakszirti karélyból erednek, hanem előbbre levő középpontból. Ezekre a rostokra nézve azt veszi föl, hogy a centrális látás eszközléséhez járulnak. Az irodalomban közölt adatok bírálata alapján Marchand 25 esetet állít össze, melyekben az egynevű oldali hemianopsia kórokát a bonczolat megállapította. A bántalon 7 esetben székelt az egyik tractusban, 3 esetben a thalamusban, 15 esetben az egyik nyakszirti agyvelő-karélyban. A tractus bántalmát töbnyire daganat nyomása idézte elő. A thalamusban egy-egy lágyulás, vérömlés és daganat fordúlt elő. A nyakszirti kéreg bántalma 6-szor volt lágyulás, 2-szer apoplexiás tömlő 4-szer daganat, egyszeregyszer tályog, embolia és közvetetlen sérülés. Az élő betegen való kórhatározásban Wilbrand szerint a következőkre kell tekintenünk. A kóro folyamat székhelyéül a chiasmát többnyire csak akkor tekinthetjük, ha halántéki hemianopsiával van dolgunk. Ez általában ritkább, a vak fél halárolódása többnyire nem éles; a baj lassanként fejlődik, állandósúlhat is, de többnyire utóbb az épen maradt félre is átterjed s szemfenéki változást is idéz elő, mint neuritis descendens. A többi idegek közül a szaglő ideg bántalma társulhat e hemianopsiával. A teljes kereszteződés elmélete szerint épen a chiasma négy zúga vala
