Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-11-28 / 6. szám
1 SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 48-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 6. SZ. Vasárnap, november 28-ikán. 1886. Tartat.om : Issekutz L. dr. A phlyctaenás szembaj orvoslása és az acidum boricum beszórása. (Folytatás és vége.) — Creniceanu Gy. dr. Schulek V. egyet, tanár szemklinikájából. A rokonszenvi szemlob és keletkezésének módja. (Folytatás.)—Csapodi I. dr. »Látás-próbák.«— Issekutzár. A franczia szemészeti egyesület negyedik congressusa Párisban. — Szemelvények. — Vegyesek. A phlyctaenás szembaj orvoslása és az acidum boricum beszórása. Issekutz LAszt.ó dr.-tól. (Folytatás és vége.) A jód és jodkálium a scrophulás baj orvoslásában lényeges szerepet játszott, de a calomel egyidejű használatát kizárja, úgy hogy ma ezt általánosan elfogadott szabálynak kell tekintenünk. Felismerte az említett két szernek összeférhetlenségét már Fricke is, később pedig Fritsch, de ők az ok kutatása nélkül csak mint tényt kívánták constatálni, sőt az előálló tüneteket sem jelelték pontosabban. Az első ide vonatkozó pontos vizsgálat és ennek alapján közlés úgy hiszem Rose Edmundtól származik, ki a jód megjelenését a könynyben annak belső használata mellett kimutatta, és az ott létre jövő jodkénesőt okozta mint olyant, mely maró tulajdonságánál fogva pörköket hoz létre és előáll azon tünetcsoport, mit Rose jodophthalmiának keresztelt el. Hasonló vizsgálatokat tett későbben Bellin is, ki állatokon experimentált. A legújabb és legpontosabbak közzé tartozik azonban Schlaefke kutatása, ki kísérletek alapján kimutatta, hogy a jód belső használat mellett mennyi idő múlva jelenik meg a könynyben és meddig marad ott. Ő szerinte a jód az ott talált calomellel kénesőjodür és jodidot képez, mindkettő konyhasó vagy jodkálium jelenlétében felolvad és mint ilyen égetőleg hat, létrehozván azon pörköket, melyeket a két szer egyidejű használatánál láthatunk. Ugyanezen időre esik a phlyctaenás szembajnál sokszor jó sikerrel használható, Pagenstecher által ajánlott és róla elkeresztelt sárga kenőcs is. (Hydr. oxyd. flavum és zsír), mely azonban a calomellel távolról sem mérkőzhetik. Pagenstecher eredetileg azt a blepharadenitisekre ajánlotta. Az eredetileg ajánlott zsír mint vivószer helyett később az idők folyamán a vivószerek egész halmaza ajánltatott. Mindegyiknek volt valami dicsért jó tulajdonsága, majd könnyebb eldörzsölhetősége, majd vízfelvevő képessége, majd pedig az, hogy nem avasodik, mind oly tulajdonságok, melyek a hydrarg. oxydatum flavum jótékony hatását csak fokozhatják. Első helyen említendő itt fel a vaselin, mely különösen a kéneső praeparatumokkal könnyen összedörzsölhető és hosszasabb állás után sem avasodik meg. Hiánya azonban az, hogy a szer bejutását a szöveteken át nem segíti elő. Dr. Simon berlini gyógyszerésznek sikerűit először a glycerint compactabb állapotban amylummal előállítani, mit azután vivőszerül igen jól lehet alkalmazni. Ezt Horner 1859-ben a heidelbergi szemész-congressuson elő is terjesztette. Jó tulajdonsága az, hogy egy része a könynyek által oldatik és így a benne foglalt sárga praecipitát hatása erősebben érvényesülhet, mintha az más zsírfélével volna összekötve, és hogy a készítmény állandó. A későbbi tapasztalatok azonban az ungventum glycerini állandóságát nem bizonyították. Wolff gyógyszerész és Landesberg1) a hydrarg. oleatumra *) *) Landesberg »Zur Anwendung des hydrarg oleatum in der Augenheilk.« Philadelphia 1878. hívta fel a figyelmet, a melylyel ő kísérleteket is tett, ungv. petrol.-vel összekötve, és azt mint igen kitűnő szert ajánlotta mind azon esetekben, melyekben a Pagenstecher kenőcs alkalmazása indicalt, így phlyctaenanál is. (io°/0-os hydrarg. oleatumban van 4-43 gramm kéneső oxyd. Landesberg formulája a következő: hydr. oleatum 4 gr. ung. petrol 8 gr.) Legújabban ' ugyancsak Landesberg a lanolint ajánlja vivószerül, mit ő hydr. oleatummal köt össze, mert ő még most is azt használja, de szerinte más kénesőpraeparatumokkal is jól összeköthető. Ide vonatkozó tapasztalatok azonban még nincsenek. A sebészet és a sebkezelés terén olyannyira elterjedt jodoform helyet talált magának a szemészeti therapiában is, nem is említvén itt a tárgyhoz nem tartozó szemészeti sebkezelést. A jodoformot Rhigini már régebben igen melegen ajánlotta ophthalmiak ellen, a nélkül, hogy szavai követőkre találtak volna. Ezen szer újabb felelevenítése Hayestől származik (1878.), ki tőle trachoma és phlyctaenak ellen, részint inspersio alakjában, részint kenőcs alakjában használván, állítólag szép eredményeket látott. Fischer a keratitis és a conjunctivitis phlyctaenulosáknál szintén igen jótékonynak tünteti fel, mondván, hogy egy párszori beszórás a blepharospasmust és fénykerülést szünteti és a csomókat szétoszlásra bírja. Pajiderski pannus lymphaticusnál tartja azt üdvösnek. Rava a jodoformtól csak akkor vár sikert, ha az izgalmi tünetek már lényegesen engedtek, de a csomók még megvannak. Pannus lymphaticusnál ellenben rosznak tartja, míg Deutschmann ellenkezőleg itt dicséri. Alker jodoformmal számos esetben tett kísérletet és ezek alapján állítja, hogy keratitis phlyct. esetén az izgalom csak fokozódott, a baj súlyosabb lett, úgy hogy használása káros. Conjunctivalis csomóknál azonban a jodoform sokszor jó. Nekem e tekintetben ide vágó észleleteim nincsenek. A jodoform az egyetemi szemklinikán phlyctaena ellen nem használtatik, mert Schulek tanár magángyakorlatban tőle csak sikertelenséget látott. A jodoformra vonatkozó közlések egész sora jelent meg, specialiter a phlyctaenás megbetegedésre is, melyek kellő mérlegelése után kitűnik, hogy a jodoform itt nem vált be oly szernek, mint azt az előzők dicsérete szerint várni lehetett. A jodoformot helyeltesítni hivatott jodol, hogy minőnek fog bebizonyúlni a phlyctaena kezelésében, annak eldöntése még a jövő tapasztalatokra vár. A közlött kevés észleletek alapján azonban ennek nem jósolható nagy jövő. A szemészeti klinikán egy esetben, hol blennorrh. chronica mellett erős phlyctaenás erruptiók jöttek, a jodolt kenőcs alakban, azt egyszerűen csak a szemrésbe mázolva, kielégítő sikerrel használtuk. Röviden még a következő eljárásokat kívánom felemlíteni, melyeknek időszerinti ajánlásai ugyan részben előbbre estek, de nem illeszthettem volna be őket úgy, hogy leírásomat nagyon szaggatottá ne tettem volna. Betz scrophulás szemgyuladásnáLjelentkező photophobia ellen ajánlotta 2—3 éves gyermekeken a tinct. opii simplexet, még pedig esténkint 5—7 cseppjével. Ezt 2—3 este kell ismételni. Gyermekeknél az opium azonban nem közömbös szer, és eredménye sem sok. Hewson 32 esetben ophthalmia scrophulosánál a photophobia ellen igen jó sikerrel alkalmazta az állandó villámáramot, és pedig 6 T
