Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-04-04 / 2. szám

• \ ' •? rv'-'!---------r - 1 ' , . :

tozott érhártya-odailleszkedés). 1883. szeptember 2~-ikén: J. sz. 5/a4 (?) M 0,50 D 5/ls (?); b. sz. 5/la (?) E. A keratoskop tükörképe, (mely ez idő szerint legelőször szemléltetett meg a beteg szarúhártyáján) körtealakú széthuzódást mutat. Fokális világosságban kiderül, hogy egy szélmelletti keskeny, finom hegszem homályokat mutató folytonossághiány a szarúhártyának külső alsó '/3 -át átkarolja ; a láta ezen keratectasia irányában elhúzódott. Ugyanezen állapot csekélyebb mértékben kifejlődve, a bal szarúhártyán is beás lefelé. Pilocarpin-becseppentések történtek. 1S/S3. január 20-ikán : J. sz. 5/36 M 1-25 D 5/is (?); b. sz. 5/ja (?) E (a beteg csak ritkán használta a gyógyszert).

III. eset. (Szarúhártya-rövidlátóság.) Lass Herman, 53 éves bérlő, jobb szeme mindig gyenge volt, de bal szemével kitűnően látott. Nehány év óta a távolba mindinkább rosszabbúl lát. Szemei nem fájnak, csak olykor könnyeznek. 1883. február 10-ikén. J. sz. s/86 M 5.0 D 5/i3 (?); b. sz. 6/86 M 1.5 D 5/la (?). A háttér festenye szétszórt; j. sz. csekély konusz lefelé, a papilla belső széle mellett kis atrophiás udvar. (Finom központi szarúhártya-homály); b. sz. háttere rendes. A fennálló kép mindkét szemben rendhagyó gyúpontnélktili fénytörés következtében zavaros. A keratoscop tükörképe eltorzult. Fokális világosságban a jobb szem egész szárúhártyaszéle keskeny, de rendetlen , és meredek vájulúst mutat, a bal szem a szarúhártya külső és belső szélén egy-egy keskeny, hosszúkás, fekélyhez hasonló ectasiát. (Pilocarpin-becseppentés.) 1883. május 30-ikán : J. sz. M 5.0 D 5/j2 (?); b. sz. M 1.5 D6/9 (?). 1886. február 20-ikán: J. sz. M 4.5 D 6/, 2 (?); b.< sz. M 1.5 D %.

i

Az ideghártya vérkeringési bajai.

Közli Csapodi István <lr., egyetemi szemkórházi tanársegéd. i. Az arteria centralis retinae egy ágának embóliája.

Az ideghártya verőere törzsökének eldugulása eléggé ismeretes, bár nem éppen gyakori kóralak. Az esetek, melyeket az egyetemi szemkórházban látni alkalmam volt, oly kevéssé tértek el a szokásos kórképtől, hogy közlésük nem nyújtana tanulságot.

Több tekintetben érdekes azonban az arteria egy ága embóliájának az az egyetlen esete, mely klinikánkon évek óta előfordult.

A múlt évi márczius első felében egy az iparos osztályhoz tartozó 25 éves leány, B. Ida, jelentkezett az egyetemi szemkórház ambulantiáján azzal a panaszszal, hogy két nappal azelőtt bal

szeme látásának hirtelen elsötétedését vette észre, a nélkül hogy okát tudná, az óta is bizonytalan a látása. A látás a vizsgálat szerint csak keveset tért el a rendestől. T. sz. v = % E, b. sz. v==»/, E.

A szemtükörrel való vizsgálat a jó látás ellenére nagyfokú elváltozások meglepő képét deríté ki. Ugyanis a papilla külső-alsó szélétől kezdve az ideghártya igen sűrűén elzavarodott szürkés fehér, fölszinén fénylő pontokkal tarkázott. Ez elváltozás a sárga folti táj alsó részén élesen elhatárolva húzódik a halánték felé; e határát — úgy látszik — optikai csalódás szinte kiemelkedőnek láttatja. A környéki határolódás nepn éles, hanem elmosódott szürkülésbe megy át. A szürkülés a papilla álsó-külső szélét is takarja, valamint az alá-felé haladó telt vénát is elleplezi ; a terület verő ere, a ramus temporalis inferior, már a papillából kiindulóan fonalszerű a eleltünő. A papilla széle közelében csikóit vérfolt van az erősen szürkült ideghártya fölszintes részén. A sárga folt ép, rendes színű.

A látótér vizsgálásából kitűnt, hogy a mint a mellékelt rajzban látható, valamivel több mint belső-fölső negyede éles elhatárolódással hiányzik, mintegy 2 °-nyira közelítve meg a sárgafolt rögzítő irányát.

Orvoslásunk sötétben, nyugalomban tartásból és fölszivató szerelésből állott. Négy heti kórházban tartás alatt a szürkeség mindinkább oszlott, a tágult vena temporalis inferior még leplezett, az arteria fonalszerű maradt; a látás % -ra javult, de a látótér szűkülése legkevésbbé sem változott. Otthon még hónapokig szedett jódkálit s hordott sötét szemüveget.

November 25-ikén, vagyis nyolez hónappal a baj keletkezése után, újra megvizsgálván, azt találtam, hogy a kérdéses terület egészen megtisztult, csak néhány szürke csík látható rajta, a fonal— 28 —

szerű, verő eret fehér szegély kiséri, a vivő erek körülbelül rendes tágságúak. Látása teljes, bár még mindig észre veszi, hogy valami zavarja. A látótér teljesen olyan kiterjedésű, mint a régi fölvételkor volt, hiánya legkevésbbé sem változott.

A működésétől egy időre megfosztott ideghártya tehát véglegesen elvesztette érzéklő képességét, elemei elsorvadhattak; a látóidegfő megfelelő része is a sorvadás jeléül fehér. Az épen maradt ideghártya azonban teljesen jól működik, csupán a színek látótere szűkült, a vörös színének kivételével. A színekre nézve (1. az ábrát a külön lapon) megjegyzem, hogy látóterüknek fölső határa mind a sárgafolt közvetetlen közelében elhaladó vonalba esik; a hiány külső határával szomszédos övben pedig semmi színlátás nem nyilvánul, minden színt részint fehérnek, részint feketének mond.

Az egyén ideges, izgékony; szívbaja nincs; tisztulása rövid ideig szokott tartani, de rendesen jelentkezik; luésra semmi adatunk sincs. Ez utóbbi megjegyzés arra vonatkozik, hogy kezdetben a bajt bő izzadmányú retinitisnek tartottuk, mert optikai csalódás folytán a szürkeség kiemelkedő beszürődésnek tetszett. Az embolia eredésének helyét nem deríthettük ki, de valószínűnek tartom, hogy a havi tisztulással függ össze származása.

A látótér alakja, a hiány éles elhatárolódása, főleg pedig a szűkülés változatlanéi maradása kétségtelenné tette, hogy az ideghártyának fehéres elszürkülése ugyanaz az elváltozás, a mit embolia esetében találni, hogy tehát a kóros terület verő erének elszűkülését nem holmi izzadmány nyomása, hanem embolia eszközölte. A kórkép természetesen eltér az arteria centralis retinae törzsökének eldugulásából származó elváltozásoktól. Nem volt meg a sárgafolton a meggyszín-piros színeződés, mely akkor áll elő, ha a sárgafoltot környékező ideghártya zavarodik el s a közepi gödör vékony fenekén az érhártya vörössége, vagy pedig a retinái bibor az ellentétesség látszata miatt élénkebben szembe ötlik. E tünetnek hiányoznia kellett, mert csupán az alsó halántéki érág dugult el, tehát az elváltozások is, ennek a területére szorítkoztak, a mint hogy a centrális látás jó is maradt.

A vérkeringésétől megfosztott terület működése teljesen megszűnt, sőt e működés nem is térhetett vissza, a mint ez szokott is a retinái embóliák következménye lenni. Ugyanis az ideghártyában az artériák úgynevezett végerek, melyek területén oldallagos vérkeringés nem fejlődhetik. Ugyancsak az ereknek e természetével vág össze az az egy ágra szorítkozó embóliákra jellemző tünet, mely esetünkben is olyan szembeszökő, hogy a működésit vesztett terület olyan élesen elhatárolódik. Ez az éles elhatárolódás annál meglepőbb, mert vonala szorosan a sárgafolt közelében húzódik el s a centrális látás mégis nemcsak tetemesen nem romlott, hanem a baj keletkezése után bekövetkezett némi csökkenés után (v — %) ismét teljessé vált (v=6/e).

Ugyancsak az éles határolódás és az épen maradt részek jó tárgylátása arra enged következtetnünk, hogy a színek látóterének kisebb kiterjedését ne tekintsük kórosnak, hanem inkább egyéni j sajátságnak. Bár ezt nem bizonyíthatom, mert a másik szem látóí terének fölvétele elmaradt.

(A mellékelt rajzban a folytonos vonal a látótér kiterjedését jelöli, k vonal a kék, v a vörös, s a sárga, 2 a zöld szín érzéklésének látótérbeli kiterjedését mutatja. Fölvételkor a beteg rá néz a lapra.)

2. Sárgafolti nagy vérzés.

Liebreich »Atlaszának VIII. tábláján sajátságos szemfenéki kép van leföstve, mely a tisztulás elmaradása időszakában keletkezett vérzést ábrázol. Liebreich a vérzés helyének az ideghártya mélyebb rétegeit tartja, ellenben Leber a Graefe-Saemisch-féle kézi könyvben azt jegyzi meg az esetről, hogy szerinte a vérzés csakis a retina fölszinén lehet, vagyis a retina és az üvegtest között.

Hasonló esetet figyeltünk meg az egyetemi szemkórházban. Talán hozzá járulhatok közlésével a kérdés tisztázásához.

K. Kati 27 éves szakácsnő, múlt évi november 14-én jött kórházunkba azzal a panaszszal, hogy jobb szemére hirtelen megvakult. Előtte való nap 25 kilogramm szappant czipelt, elfáradva a földre tette, s mikor újra fölakarta emelni, jobb szeme elsötétedett s ő szédülten jutott haza. A lámpa fényét észreveszi, de sötét vörös színben látja. Havi tisztulása nem rendes, majd 3, majd 4