Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-11-29 / 6. szám
125 frisebb eseteinél még nagyító üvegekkel sem fedezhető fel azoknak i még nyoma sem. A felső szemhéj conjunctivájától az infectiót származtatni annál kevésbbé lehet, miután annak duzzadása inkább következménye mint oka a corneai folyamatnak. Alkatinak sem nevezhető a betegség, mert akkor sokkal gyakrabban kellene előfordulnia, hanem egy véletlen, mycoticus cornea-megbetegedés, mely az illető egyén különös alkatában hálás talajra talál a gyors feljődéshez; az alak sajátosságát pedig a különleges bacteriumoknak kell tulajdonítani, a melyek a szaruhártya felületes rétegeinek nyirk edényeiben többé-kevésbbé előkészített útakra találunk. A keratitis dendritica exulcerans mycotica kórképe ritkán fordul ugyan elő, de rendkívül jellemző és a felszínes keratitis ulcerosa eddig ismert alakjainak egyikével sem téveszthető össze, így különösen a keratitis lymphatica s. phlyktenosával sem. (Centralblatt f. Augenhk. 1885. okt.) Dr. Groisz. — Glaucománál észlelt némely szemfeneki elváltozást ismertet Dobtowohky W. tanár Pétervárról. — 1. Harmincz eset közül hatnál a látóideg és a retina edényein perivasculiticus elváltozásokat látott fehér csíkok alakjában, magát a látóideget többékevésbbé hyperaemiásnak vagy atrophiásnak találta. A perivasculáris elváltozások főleg a látóideg edényeire szorítkoztak, néhány esetben azonban a retina edényei mentén is követhetők voltak. Az elváltozások kiindulási pontja minden valőszinűség szerint a látóideg volt. Némely esetnél kifejezettebbek voltak az elváltozások, másoknál kevésbbé, de tisztán mindig csak egyenes képben voltak észlelhetők. Az irodalomban ismertetetve van nehány eset, a melyeknél a glaucoma, neuritis opticában szenvedő szemeken fejlődött ki. De hogy ezek az elváltozások a glaucománál oly gyakoriak azt eddigelé nem tudták. Pedig ezek fejtik meg azt a rejtélyes jelenséget, hogy némely glaucománál az iridectomia az intraocularis nyomást kétségtelenül leszállítja, sőt néha a papilla excavatiója is eltűnik és mindazonáltal a látás folyton apad és látóideg atrophia a végeredmény. 2. A következő esetben a glacomanál rendesen észlelt és a papillát körülfogó sárga gyűrű keletkezését vélte észlelhetni Dobrowolsky tanár. A jobb szem pupillája erősen excavált volt. A papillát sététvörös vagyis inkább piszkosvörös gyűrű vette körül, mely a külső oldalon sokkal szélesebb és tisztábban kivehető volt, mint a belső oldalon. A gyűrű vörös színét valószinűleg az edényhártya hyperaemiája okozta, lehet azonban, hogy vérzésektől eredt. A vörös gyűrű helyzete tökéletesen megfelelt a glaucománál rendesen látható sárga gyűrű fekvésének. Dobrowolsky tanár tehát nagyon valószínűnek tartja, hogy ez azon gyulladási processusnak kezdete volt, a melyből később a sárga gyűrű származik. Három héttel később a gyűrű színe már sokkal világosabb volt, a teljes átmenetet azonban a vörösből a sárga gyűrűbe a beteg közbejött halála miatt már nem észlelhette. — (Knapp, Archiv f. Augenheilkunde XY. köt. 2. füzet.) Groisz dr. — Iridectomia után létrejött astigmatismus lenticularis. Dr. Schiötz-tői Christianiában. — N. N. 22 éves egyénnél 4 év előtt a jobb szemén iridectomia végeztetett felfelé, mivel a bal phthisicus szem sympathicus megbetegedést idézett elő (enucleáltatott). A műtét után a beteg gyógyulva távozott V=20/2UU. 1884. deczember havában ismét osvosi segélyhez folyamodott, mivel 4 hónap óta szeme vörös és fájdalmas, mely tünetek azonban kezelésre csakhamar eltűntek. Beteg ekkor megvizsgáltatván a következő képet nyújtotta: A cornea belső felében egy kis heg, a csarnok rendes, az irisben felül mintegy 6—7 mm. széles, szabadszárú coloboma. A pupilla, alsó szélét kivéve, hol 2 synechia post, volt, teljesen szabad. A szemfenék ép, de a papilla fordított képbeni vizsgálatnál függélyesen, egyenes képben nézve pedig vízszintesen elhuzódottnak mutatkozott. V=20/2o°' Beteg rósz látásán segítendő, különféle módokat gondolt ki, és így véletlenül rájött, hogy ha felül corneájára, a felső szemhéjon át, bizonyos nyomást gyakorol, látása tetemesen javul. És tényleg a vizsgálatnál kitűnt, hogy látása, a corneára gyakorolt nyomás alatt úgy javult, hogy V=20/40. Üvegekkel megejtett vizsgálat 5—-6 D. astigmatismust mutatott ki, mely első gondolatra, tekintve a műtét alkalmával történt sebzést, cornealis astigmatismusnak tűnt fel. Későbbi pontosabb ophthalmoscopicus vizsgálatok kiderítették, hogy a cornea egészen szabályos görbülésű, és hogy a meridionális törési különbség csak a lencsében lehet. Beteg tehát, midőn corneáját felül megnyomta, oly görbülést adott azzal a corneának, mely a lencsében levő astigmatismust parallisálta és igy jött létre a jó látás. És tényleg ha a cornea ophthalmométerrel akkor vizsgáltatott, midőn beteg reá nyomást gyakorolt, kitűnt, hogy annak görbületi viszonya úgy változott, hogy körülbelül 4 dioptria értékénének megfelelő törési erősbödés jött létre a verticalis délkörben, míg a lencse erősebben törő délköre a horizontálisban volt. Beteg különben a corneális astigmatismust az ujjali nyomás erőssége szerint képes volt variálni. Minthogy iridectomia előtt a beteg jól látott, kétségtelen, hogy a műtét után a zonula a gyógyulási és elhegedési folyamat által mintegy zsugorodott, miért a lencsének a verticális délkörben le kellett lapulni, azaz erősebb törés jött létre a horizontális délkörben. (Knapp Archiv 15. k. 3. és 4. füzet.) Issekutz dr. — Négy operált cysticercus intraolularis esete. Dr. Th. Treitel-tö\ Königsbergben. — i-ső eset. B. W. 34 éves munkás neje 8 hóval ezelőtt jobb szemének látásában változást vett észre, és a vizsgálatnál kitűnt, hogy a mellső csarnokban cysticersus van. Betegnek galandférge sohasem volt, de férjének igen. A mellső csarnokban levő cysticercus hólyag kis borsónyi volt, mely helyét változatlanul megtartotta, hullámszerű mozgást majdnem mindig lehetett rajta észlelni. A cysticersus feje többnyire be volt húzva, csak egyszer lehetett látni, midőn az észlelő még a szívó talcsákat is vélte látni. Beteg 18 lábról olvasott ujjakat, mely rósz látás előidézésében, az elülső tokon levő barnás lerakodás is részt vett. Szeptember 17-ikén a cysticersus extraháltatott úgy, hogy Graefe-késsel felül, közvetlen a sclera mellett 6 mm. széles vonalas seb készítetett. A sértetlen cysticercus ezután a csarnokvízzel kisodortatott, miközben az iris prolabált és le is metszetett. 7-ed napra a műtét után a beteg gyógyulva távozott, és az elülső tokon levő felrakodás jodkali használatára lassan eltűnt. 1882. márczius 29-ikén az operált szemen a látás teljesen rendesnek találtatott. 2-ik eset. B. 42 éves asszony 1881. deczember 13-ikán a bal szem üvegtestében az egyenlítői vidéken a teke falához tapadt cysticercussal vétetett fel. Látásában november óta vett észre zavart, mely folyton fokozódott. A látótér kívül rendes, felül egészen szűkült, a visio directában egy 60 sugárral bíró majdnem absolut scotoma. A lencse hatsó sarkán egy kis homály, az üvegtestben pedig fehéres hártya volt látható. A papilla és a fundus belső fele rendes, míg a többi borús. A retina külső része levált, mely a halántéki oldal felé jobban volt kiemelkedő; felül kívül egy 6 papi'lányi, intensiv fehér hely, melynek határa szabálytalan, halántéki széle erősen az üvegtestbe nyomult, és felfelé legyezőszerűleg a retinába elnyúlt, mely helyen szabálytalan edények húzódtak át, ellenben a kiemelkedő szélen edények nem voltak láthatók. Ha a beteg erősen kiás felnézett, tisztán látható volt az említett helyen a cysticercus hólyag. Felületén több apró fénylő pontok, és külső oldalán egy feltűnő fehér hely, mely valószinűleg a fejnek felelt meg. A cysticersus 6 napi vizsgálat után sem változtatta helyét. Az extractió végeztetett 1881. deczember 19-ikén bódítás alatt. Az erősen be- és lefelé forgatott tekén a rect. sup és rectus externus között, de közelebb az utóbbihoz, egy a corneaszéltől 4 mm.-nyire kezdődő és hátra 7—-8 mm.-nyire terjedő conjunctivális és azután a Tenon-tokon áthatoló metszés készíttetett. Ez által a sclera szabad lett, és miután a vérzés csillapíttatott, Graefekéssel a hátsó sebajaknál a műtő beszúrt, ezután a kést lefektetve a mellső sebajaknál contrapungált és a közöttük levő részt fűrészszerű mozgásokkal átvágta. A kést rögtön követte a cysticersus, mely a sebajkak közül iriscsipővel távolíttatott el. Üvegtest nem folyt el. A kissé tátongó seb, a conjunct, és a Tenon-tokon alkalmazott varrat által egyesíttetett. — 126 —
