Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-09-27 / 5. szám
97 g8 nagyon beszűrődött. Alsó részéből (az ideghártya centrálisabb része felől) 4—5 erősen föstékezett nyúlvány indul ki; a föstékszemcsék mind megállapodnak egy bizonyos vonalban, mely körülbelül a pálczikák cuticulás tagjának fölső és középső harmada közti határt jelöli. A szlnképi sárga fény xo percznyi hatása után a protoplasmás kúp ellapultabbnak látszik mint a vörös fény hatása után, a föstékes alap kissé alacsonyabb, a mag emelkedettebb (az érhártya felé), a nyúlványok föstékessége nem olyan teljes. A szemcsék megállapodása helye a cuticulás tag fölső és alsó fele közti határt jelöli. A színképi zöld fény ugyanannyi idő alatt még szembeötlőbb különbséget támaszt mint a vörös és sárga közt van; a szemcsézés a pálczika alsó harmadának fölső részéig terjed. A színképi kék fény hatása után a protoplasmás kúp még alacsonyabb mint zöld fényben, a mag majdnem érinti azt a lemezt, mely az epitheliumsejtet az érhártyától elválasztja, a pigmentes alap igen alacsony, a sejtnyúlványok vékonyak és annyira föstékezettek, hogy egészen vagy majdnem egészen elrejtik a pálczikák cuticulás tagját, Egészen más a színképi ibolyaszínű fény hatása. A protoplasmás kúp még laposabbnak vagy legalább oly laposnak látszik, mint kék fényben; a föstékes alap magasabb; a sejtnyúlványokba beszűrődött föstékszemcsék egészen a cuticulás tag középső harmadáig éppen olyan sűrűek mint más színű fényben, onnan kezdve szétváltan szállanak le a határoló lemezig s beszűrődnek a belső tagba; a határoló lemez szomszédságában vannnak legsűrűbben. Hogyha erős tiszta fényben volt retinát egy óra hoszszáig vörös szín hatása alatt tartunk az epitheliumsejt ugyan olyan magatartást tanúsít mint az egynemű egyszinű fény iránt, a különbség csak az, hogy a protoplasmás kúp ellapultabb s apró szemcsék válnak el a cuticulás tag középső harmadáig érő fő tömegtől beszűrődnek az alsó harmadba s így különváltan érik el a külső határoló lemezt. Ez utóbbi változást nem tapasztalni olyan ideghártyában, melyet sötétségből viszünk vörös színű fénybe s 15 perczig hagyunk ebben; azt tehát az állat szeme elé tartott színes fölszínről visszavetődő fehér fény hatásának kell tekinteni. Nem időzünk soká annak fejtegetésénél, hogyan viselkednek az epitheliumsejtek fehér fény hatása után a sárga, zöld és kék színű fényben ; mert a változások nagyon megegyeznek azokkal, melyeket az egyszínű fény idéz elő. Ugyanezt kell jelentenem az olyan ideghártyáról is, melyet sötétben tartás után tettem ki ugyanazon színek hatásának. Azonban bár az egyszínű vörös, zöld, sárga fény hatása alatt a föstékszemcsék ugyanazon határig érnek, mint mikor homogen színek hatása alatt volt az ideghártya, sűrűségük mégsem egyforma, hanem két szakaszt lehet megkülönböztetni, melyeket egy harmadik kevésbbé föstékezett szakasz köt össze. Vizsgáljunk meg pl. kék szín hatása alatt volt ideghártyát; azt találjuk, hogy a föstékes alap ellapult, a pigmentszemcsék szorosan illeszkednek egymáshoz, innen könnyedén pigmentezett vonalak haladnak a pálczika cuticulás tagját az idegnemű tagjától elválasztó határig, a hol ismét jobban meg van jelölve a pigmentezés s a határoló hártyáig teljed. A föstékezés két sűrűbb szakasza közelebb van egymáshoz, ha zöld színt használtunk, az elválasztó köz legkisebb a sárga szín hatásakor. Hátra van még, hogy azokról a változásokról szóljak, melyeket az epithelium-sejten a világosság, a sötétség és a fekete szín idéz elő. A sokáig világosságban tartott ideghártya sejtjei nem igen különböznek a kék színű fény hatása alatt volt ideghártya sejtjeitől, csakhogy a fösték bővebben száll a határoló lemez felé; sötétben tartás után a sejtekben ugyanolyan változásokat látni, mint a vörös szín hatása után. Egészen másképpen mutatkozik az epithelium-sejt, hogyha fekete szín hatásának tesszük ki 15 perczig az állat szemét sötétben tartás után, ugyanis a fösték majdnem egészen visszaszállott a föstékes alapba. A béka szeme epitheliumának a fehér fény, a különféle egyszínű fény, a színek és a sötétség hatása okozta változásaihoz kell még csatolnunk a protoplasmában székelő olajszerű csöppek bizonyos szinehagyását, mely fehér fény és szín s a zöld és kék fény és szín hatására áll elő. Színezésük teltebb a sötétségben és vörös fényben, a sárga színtől kevéssé elhalaványodik. Az egyszerű fénynemek és a színek hatása a pálczikákra és csapokra. Ha figyelmünket a pálczikának az epithelium-sejt föstékes alapjával érintkező szabad végére irányozzuk, azt tapasztaljuk, hogy ez közelebb van a protoplasmás kúphoz a legtörékenyebb egyszínű színképi sugarak behatása után, ellenben észrevehető mértékben eltávozik tőle a sötétség vagy a vörös és sárga fény és szín hatása folytán. Igen könnyen észrevehető változás történik a pálczika cuticulás részében; t. i. a fehér fény hatására könyedén ellapul, úgy hogy haránt mérete észrevehetően nagyobb, mint az olyan retinában, mely sötétben volt. E szerint a sötétség és a fehér fény közt, valamint a vörös fény és szín s a kék és ibolyaszín fény és szín közt fokozat van, mely a cuticulás tag haladó ellapulásában nyilvánul. Leghosszabb és vékonyabb vörös színű fényben s fokozatosan rövidül és vastagodik sárga, zöld és kék színű fényben. Sőt talán még az ibolyaszínű fénynek sem olyan a hatása, mint a kéké. Hasonlók a tünemények, ha egyszínű fény helyett színeket alkalmazunk. A pálczika idegnemű végén nem mutatkozik a közben észrevehető változás; mindig ugyanolyan hosszúnak és vastagnak találtam, akármilyen fény vagy szín hatott is rá. Nem vettem észre semmi változást a csapok idegnemű és cuticulás tagjában. Ez nem csoda a cuticulás tagra nézve, mert ez nagyon kicsiny és el van rejtve a pálczikák közé, pálczikáktól megfosztott retinák vizsgálatával érhettem volna talán el eredményt, de ez nem sikerült. Szerencsésebb voltam abban, hogy megállapíthattam a csapok két tagja közti sötétlő csöpp szinehagyását. Változásai ugyanolyanok, mint az epithelium-sejt protoplasmás kúpjában levő hasonló természetű csöppéi. Meg kell jegyeznem, hogy ha világosságban vagy törékenyebb fény és színek hatása alatt tartott szem ideghártyáját az érhártyáról le akarjuk választani, tehát a mely ideghártyában a csapok és pálczikák rétege a határoló hártyáig be van szűrődve, a csapok és pálczikák az érhártyára tapadva maradnak. Egyes csapok követik a retinát, ezeken pigment rögök és sejt-nyulványok tapadnak. A kevéssé törékeny sugaru fényben vagy sötétségben tartott szemekben a csapok és nagyobbára a pálczikák is könnyen levállnak az epithelium-sejtekről, amazok az ideghártyát követik, emezek az érhártyával határos alapi hártyához tapadnak. (A Recueil d'ophth. 1885. 4. sz.-ból.) — Folytatása következik. — Fordította Csapodé István dr. KÖNYVISMERTETÉS. Die Nuclearlähmung. Dr. Mauthner szemészeti elöadásainak XII. füzete. 293—384. I. Wiesbaden, Bergmann kiadása. Tervéhez képest a szemizombénulásokat is úgyszólván elemi modorban tárgyalja, mint előadásainak többi anyagát. A bevezetés a szemizommozgások törvényeit és zavarainak kórismészését foglalja össze röviden. Osztályozás: Az izom elsődleges megbetegedéséből eredő bénulásoktól el kell tekinteni, mert ezek eddigelé biztossággal még nincsenek kimutatva. A bénulás legközelebbi oka székelhet: vagy az izomközti idegágakban (peripherikus bénulás), vagy az orbitán belül (orbitalis b.), vagy a basis cranii-n, vagy az agyban levő ideggyökökben (cerebralis b.); az utóbbi lehet megint vagy az idegekkel összeköttetésben álló rostos rendszer vagy sejthalmazok valamelyik helyén (corticalis, nucleaiús, fascicularis b.). Az előzményi mozzanatok háromfélék. Pl. ha az mondatik, hogy a bénulást valamelyik idegre ható nyomás okozza, akkor ezen előzményi mozzanat elsőrendű ; ha a nyomás okát nevezzük, tegyük fel egy daganatot, akkor ezen előzményi mozzanat másodrendű ; s ha a daganat okát is ismerjük, legyen az pl. syphilis, akkor ez harmadrendű. Ezen füzet czélja az elsőrendű előzményi mozzanatot vonatkozással az agybeli, specialiter nuclearis bénulásokra, tanulmányozni. A másodrendű előzményi mozzanatról csak annyi említtetik, hogy főleg négy különböző folyamat van, mely necluaris bénuláshoz vezet: a szürke alap másodlagos bántalmával járó ependymitis, a kötélszerű sclerosis, a sokszoros sclerosis, végre azon megbetegedés, melynél csak a dúczsejtek sorvadása mutatkozik. Figyelmünk jövőben arra irányuljon, hogy a nuclearis bénulás mindegyik esetében a tulajdonképi megbetegedést kikutassuk, minthogy a prognosis és a therapia ezen másodrendű előzményi
