Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-09-27 / 5. szám
9i Q2 melyeket nem tudtam horoggal kihozni, erre az assistens bement csípővel s megragadta a megvastagodott tokot, de vele együtt az irist is, miáltal iridodialysis jött létre a coloboma belső száránál, melyet részben lemetszettem úgy, hogy csak kevés levált iris maradt hátra. Legyen, hogy az iridodialysis vagy hogy egyszerűen a csípőveli behatolás, mely már más alkalommal is károsnak bizonyult be (vesd össze: Szemészet 1878. 4. L), a szemnek ártott, mert a 2-dik napon már iritis keletkezett, a lebeny lepedékes lett s az 5-dik napon már a kezdődő panophthalmitis tünetei jelentkeztek. Egyedül egy ilyen eset is képes az embert reserváltabbá tenni s inkább kevésbbé tiszta látással járó eredményekkel beérni, mint rizikóra dolgozni. Helyesen ir erről Zehender (1870-diki folyóiratának 332. lapján): »Vájjon valaki képes-e sikerült hályogműtevés után rendes nyomtatványt olvasni, vagy ellenkezőleg a legfinomabbat megkülönböztetni, ezen különbség egész élethelyzetére nézve távolról sem nyom a latban annyit, mint ha valaki egy teljesen vak egyént annyira hoz, hogy képes — mint szokás mondani — tüzet és vizet kikerülni.« Megjegyzem még hogy eredményeim a műtét utáni vizsgálatot foglalják magukban és semmi kétséget sem szenved, hogy idő folytán a látás, vagy az utóhályog spontan felszívódása vagy műleges eltávolítása után tetemesen fog javulni, mi mellett Knappvak. utóbbi száz hályogját tárgyaló összeállítása is igen világosan szól. A vidéki praxisban az ember nehezebben tud ily sikereket felmutatni. Assistens, betanult ápolónő és sok egyéb tényező hiánya mind nehezítő körülmények. Első vidéki hályogkivonásomnál a falu papját mint volt iskolatársamat kértem fel assistálásra, de ő nem mert az eszközhöz nyúlni mert, mint utólag bevallotta, keze nagyon reszketni szokott. Szerencsére az operálás valamint a gyógyulás is símán folyt le. Utólag üveget rendelvén a körülbelül 60 éves asszonynak »képes a szomszéd hegyen a juhot a kecskétől megkülönböztetni és közelben is finom varrást végezni.« A reá következő napon végzett második extractiómnál a pap sógorát, egy fiatal theológust kértem fel assistensül. Ezen operálásnál már kellemetlenebb conveniensekkel volt dolgom. Assistensem nemcsak hogy semmit sem segített, de még ájulás is fenyegette s így kiküldtem ; azonkívül az ágynak csak oly helyzetet lehetett adni, hogy az operálandó szemre nem eshetett elég világítás. Az asszony jól tartott, a hályogtömeg könnyen jött ki, de magot nem találtam. Minthogy a pupilla koromfekete volt, fel kellett tennem, hogy a mag az ágynemű közt eltűnt. Az operált vagy egy évig jól látott a neki rendelt üveggel, de azután állítólag egy gyermek, kit karján tartott, szemét megbökte, erre gyuladás keletkezett s látása csak fényérzésre szállt alá, mint milyen volt a műtét előtt. Mikor utoljára láttam a pupilla majdnem teljesen záródott volt. Közel lévén az asszony a 80-as évekhez, már nem vetette magát alá egy új operálásnak (Wecker-féle iridotomiának, vagy a másik szem hályogja kivonásának). Ha biztosan tudnám, hogy ezen esetben a lencsemag benmaradt akkor inkább annak volnék hajlandó az occlusio pupilláét tulajdonítani mint a szem megütésének vagy talán mind a kettő közbefolyt. Sokkal jobban operálhattam Verseczen három egyént házi orvosuk assistálása mellett. Egy szerb asszony Bécsbe vagy Budapestre készült utazni szemének operáltatására, de előbb engem keresett fel, hogy mondjam meg neki, milyen kilátása van a végzendő operálásra nézve. Biztattam, hogy Budapestre jöjjön, de ő kért, hogy vállalkozzam magam a műtétre mert sokkal nyugodtabb tud lenni hajlékában. Úgy is volt. Látása most is 6/ls, úgy hogy finomabban nem is kíván látni, a seccundaria discissiójába nem egyezett bele. Flaumann J. esztergályos, közel volt, hogy üzletében tönkremenjen a meddig vak volt és üzlete idegen kezekre volt bízva. Most miután az egyik szemét megoperáltam, saját vezetése alatt fölelevenedett az üzlete. Múlt nyáron nagyon kívánta, hogy másik szemét is operáljam, ,de nem tehettem, mert nem volt időm legalább 2 hétig azon városban tartózkodni, mert azt szabályul tűztem ki magamnak, hogy ne csak operáljak, hanem az operáltat meg is gyógyítsam. A harmadik verseczi betegemnek egyik szemét egy »vándorló szemész« vakította meg, a beteg magyarázatai szerint reclinatio által, melyet az illető megcsinált, s magát többé ! nem mutatta azon a tájon. A másik szemet sikeresen operáltam, habár nehezen állottam rá, mert csak egy szeme lévén a betegnek, praeparativ iridectomiával kellett volna a hályogkivonás sikerét biztosabbá tennem. Mikor a 72 éves beteg néhány hónap előtt családi ügyekben kénytelen volt Budapestre feljönni, újra meggyőződtem, hogy a látás=°i8. Hasonló eredményt nyertem egy oraviczai kőművesnél; ellenben két más esetben a vaskos utóhályog miatt csak °/00 körül volt a látás, de ha kívánják majd a discis! siót, igen jó látásra tehetnének szert. Ezen leírásból látszik, hogy vidéken végzett, nyolcz hályog« kivonásom közt az egyik szem látása = ' ooj a többi mind jó. Klinikai közlemények. Közli Ottóvá I. dr. tanársegéd. I. A szemhéjak alatt csírázó kendermag. F. év július hónapjában egy 50 éves asszony jött hozzám, nagyon izgatott jobb szemmel, melyen a cornea felső felében több genyedő fekély volt. A felső szemhéj kifordításakor az átmeneti redőből egy erősen duzzadt vagy egy centiméternyi csirával biró kendermag esett ki. Az asszony nem tudja, hogy a kendermag hogyan jött a szemhéj alá; ő márczius hónapban foglalkozott kendermaggal, de azóta ilyennek közelében sem volt. Gyors gyógyulás állott be. II. Mikrophthalmus, vele született corneahegedésekkel. Ozsvát Mari 4 éves Besenyőről. Bajával született. Mindkét szemrés szűkebb volt; a tekék átmérője 15—16 milliméter lehetett. A tekék mellső fele erősebben csúcsosodott mellfelé, s némileg hasonlított a staphyloma sclerae anticumhoz. A tekei cunjunctiva mindkét szemrés mentén xeroticus volt. A corneák átmérője 6 mm., a cunjunctiva xerosisa folytatódott a cornea epitheljére is. A jobb cornea egész kiterjedésében kékes-szürkésen homályos volt, itt-ott tömör fehér foltosodásokkal; a csarnok normális mély volt; az iris felső fele egészségesnek látszott, az alsó fél atrophiás iris képét mutatta, határai egymásba folytak észrevétlenül. A pupilla haránt rést képezett az iris egész hosszában, — finomabb részleteket a cornea-homályosodások miatt nem lehetett látni; a rostozódás úgy látszott, mintha az egész pupillaris szélből indult volna ki, úgy hogy a pupilla jelzett alakja nem lehetett egyszerű elhúzódás. A bal cornea sokkal homályosabb volt különösen a széleknél átlátszatlan fehér hegedősek voltak, melyek a cornea közepe felé mindig vékonyodtak. Az irist a corneahomályok miatt nem lehetett jól látni, a pupilla mintegy sötétebb és szaggatott szélű terület látszott. Tárgylátás nem volt, a fényérzés jő, projectiót a gyermek nem volt képes jelezni; a szemfenék nem volt látható. III. Sajátságos összenövés a szemhéjakon. Hanus Anna 20 éves Bán-Kesziről, nem emlékezik mikor volt bal szemén gyuladás. A bal szem palpebrainak széleitől 3 mm.-nyíre köröskörűi futó mély hegedős volt, mely a szemhéjakat az orbita széléhez rögzíti és azokat széthúzva tartotta A külzugnál erősebb sugaras hegedős volt. A szemhéjszélek közti területet vastag húsos hártya takarta, mely a szemhéjak belső felszínétől a szemhéjszéltó'l vagy 3 mm.-nyi távolságban kezdődött, a szemhéj egy darabja szabadon maradt. E húslemezen a szemhéjakhoz tapadás helyén egész sora volt az apró nyílásoknak (fistulák), melyeken síráskor a köny mint öntöző kanna rostáján ömlött. A leány sírva panaszolta, hogy szolgálatban nem szívesen tartják; utálják, vagy ragályzónak tartják szembaját. A jobb szem mozgásainál látható volt, hogy a bal szemgolyó mily könnyen simul végig a húslemez mögött, itt-ott magával rántja a húsos hártyát is. A hártyát harántul a két szemzugig felhasítottam és a külzugnál kanthoplasticát csináltam. A hártya lencsényi területen a cornea alsó széléhez is oda volt nőve. Most lehetett látni, hogy
