Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-01-27 / 1. szám
15 ló és kisebb vénák nyom nélkül elenyésznek, úgy hogy csak kisebbnagyobb távolban a papillától tűnnek ismét elő finom szürkés lepelbe burkolva. A verőerek a peripheriában, hol a retina duzzanata és sűrű szürkésfehér színe már-már elmosódik, valamivel vastagabbaknak látszanak mint a papillán; feltűnően észlelhető ez a temporalis verőerek^n. A nagyobb vénák középes tágak, ívszerű hajtással térnek a papillától át a retinára, ennek peripapillaris részén sűrűbb, környi részén vékonyabb lepellel elborítvák; lefutásukban . nagy kanyarulatokat mutatnak. A sárga folt vidékén a retina fehér színéből élesen kirívó, 1/s. papilla átmérőnyi hosszú, haránt irányban megnyúlt tojásdad alakú, jól határolt sötétvörös folt látszik, mely középpontja felé kevésbbé sötét és mintegy bemélyedve látszik lenni a vaskos retinába. A sárga folt körüli edényágacskák nem láthatók. A bal szemfenék ép. Később megfejtendő okokból megvizsgáltuk betegünk légzési és vérkeringési szerveit is, de azokban rendellenest nem találtunk, kivéve, hogy az arteria pulmonalis felett hallható második hang kissé ékelt volt, s a szívtompulat területe a rendesnél jelentéktelenül nagyobbnak látszott. A szívműködés talán a nő izgékony állapotából kimagyarázhatólag felmagasztalt. A vizelet, melyet Dr. Mátrai élet- és kórvegytani tanársegéd úr volt szíves elemezni, szintén semmi rendellenest nem mutatott. Ép úgy a test egyébb szervei valamint azok functiói épek-, zavartalanoknak találtattak. A gyógykezelés következőkben állott: a beteg jobb halántékára 6 pióczát alkalmaztunk, azután 3 napig absolut sötétségben tartottuk s levonókat rendeltünk. Október 30-ikán rendszeres bedörzsölési kúrát kezdett meg (napi adag 2 grm. ungvt. hydr. cin.), kapcsolatban pilocarpinnak másodnaponkinti bőr alá fecskendésével (adag 1 cgr. piloc. muriat.). A beteg mindvégig úgy a higanyt, mint a pilocarpint jól tűrte. . Az első, 5 napi, bedörzsölési cyclus után a szemfenéki kép következőképen változott meg: a papilla kékesfehér, laposabb különösen külső fele; szélei kezdenek előtűnnia verőerek valamivel szűkebbek, a vénák világosabbak-de azért még mindig tágak. A retina már nem kékesfehér, hanem szennyes szürkés árnyalatú, kevésbbé duzzadt, peripapillaris része tetemesen leapadt; rajta elszórtan igen finom, alig tűszúrásnyi sárgás, erősebb fénytörésű pontocskák láthatók; az edényeket fedő lepel mindenütt ritkább, különösen a papilla szélei körül hol lefutásuk a lepel alatt már követhető; a peripheriában még most is vastagabbaknak látszó verőerek mentében a retina még a fentebb észlelt kékesfehért színét megtartotta. A sárga folt vidékén az említett vörös folt felényivel nagyobb mint eleinte, halaványabb, elmosódó szélű, rajta egy-két világosabb szigetecske; körülötte a retina világosabb kékesszürkés, nagy fokban duzzadt, egyenetlen felületű sánczszerű kiemelkedést képez, mely felül sokkal kifejezettebb, mint alul; a sárga folthoz haladó apróbb ágai a temporalis artériáknak már láthatók. November 8-ikán este csekély fejfájás és szédülésről panaszkodott másnap beállott havivérzése, rendes mennyiség és minőségben, 5 napig eltartott; megjelenésével a fejhez való vértódulás tünetei szűntek. Ekközben végezte a Il-ik bedörzsölési cyclust. A nov. 1 o-ikén megejtett vizsgálatnál beteg szemével már 1 méterről képes volt kézmozgást észrevenni. A szemtükri lelet következő: a papilla halványabb, lelapult, külső felében nagyobb fokban; a lamina cribrosa már homályosan előtűnik, edények mint azelőtt; a papilla szélei határozottabbak. A retina szennyes szűrke, borús, az edényeket még mindig fátyolszerűen borítja, a verőerek a peripheriában most is tágabbak; a retinán észlelt sárgás pontocskák most halványabbak. A sárgafolt halványabb rozsda színű, szemcsézett kinézésű; az említett halvány szigetecskék sárgás színűek, jobban előtűnnek; a folt körüli sáncz már nem oly duzzadt, felülete gerinczes. November 17-ikén a III-ik bedörzsölési cyclus után a szemfenéki kép változásai csak a papillára és a sárga folt vidékére szorítkoztak. Előbbi még jobban lelapult, fehérebb; utóbbin már jól csillogó elzsirosodási góczok láthatók, a leírt sáncz pedig nagy mértékben lelapult. A IV-ik cyclus és 12-ik Piloc. injectió után következőket jegyeztünk fel november 22-ikén: A papilla lelapult, fehér, rajta a lamina cribrosa likai igen jól és élesen tűnnek elő; az edények a papillán szűkek; a papilla szélei még kissé borúsak. A retinán nincs feltűnő változás, a papillától kifelé sugárszerűen széttörő finom szürkés csikolat mutat, legkifejezettebben a sárga folt felé; retinalis edények mint föntebb. A sárga folt vidékén levő halvány rozsdaszínű folt nem tűnt el, rajta 3 csillogó sárga kis gombostűfejnyi gócz; ezek felett, az összezsugorodott sáncz helyen két igen élénken csillogó fehér (cholestearin) gócz. A látás nem javult, fényérzés 6 méterben kissé bizonytalan, a projectió körkörösen megfogyott. A beteg másnap elhagyta klinikánkat, részünkről biztatás képében némi utasításokkal ellátva. O azonban felvétette magát az itteni izraelita kórházba, hol kezelés alá is vették. Esetünk igen érdekes azon ritka szemfenéki kép miatt, melyhez hasonlót csak Reussx) és Atken* 2 3) egy közlésében találtam, s a melynek keletkezésének közvetlen okát nem könnyen sikerül felfedezni. Hogy a havi vérzés elmaradása következtében keletkezett koponyabeli vértorlódás volt kiindulási pontja és így végső oka a szemen és annak functiója körül talált elváltozásoknak, az tagadhatatlan, de a hirtelen beállott teljes amaurosis, annak megmaradása a szemfenéki kóros kép visszafejlődése mellett, és végre a papillo-retinitis oly gyors keletkezése, különösen a retinalis duzzanatnak oly nagy foka: más közvetlen okot kényszerít felvennünk. Mooren magyarázata ez esetben cserben hagy, mert az épen felsoroltak a mulékony congestióból nem származhattak, a mint ezt azon sok eset bizonyítja, melyet erre vonatkozólag a szakirodalomban találtam. Egy esetben sem találtam ily rapid keletkező és oly kifejezett kórképet, valamennyiben pedig az amaurosis kellő kezelés mellett, ha teljesen nem, legalább részben hónapok múlva is javult. Ezért véltük elkerülhetetlennek a beteg egyébb szerveinek vizsgálatát, hogy ezáltal a vérkeringési rendszer valamely kóros folyamatát esetleg felderítsük, mely a szembántalom keletkezésére fényt vessen. A vizsgálat eredményét közöltük, az negativ; maga a beteg soha oly tüneteket nem vett észre, melyekből szívbántalomra lehetne következtetni. Mindazonáltal per absolutum nem állíthatjuk a vérkeringési szervek teljes ép voltát, mert lehetséges hogy valamely kóros folyamat jelen volt, anélkül hogy tünetei azon idő alatt, melyben a beteget észleltük észrevehetők lettek volna, s mivel mint említettük a szív tompulatát a rendesnél kissé nagyobbnak találtuk, Reuss esetében, mely a mienkhez majdnem teljesen hasonló, embolia arteriae centralis volt jelen, s a feltűnő hasonlatosság bennünket is ezen diagnosis felvételére bírt volna, ha a beteget előbb láthatjuk s ha a retinalis duzzanat szokatlan nagy foka az embóliától feltételezett helybeli vérkeringési zavarból kimagyarázható lett volna. Mindezek indítottak arra, hogy más okot keressek, mely egyaránt előidézte a gyors megvakulást, ritka nagyfokú papilloretinitist és állandósulása következtében mozdította elő az atrophia oly gyors kifejlődését. így azon eredményre jutottam, hogy vérömlés a látóideg retrobulbaris részében, vagy- ennek heveny lobja fejtheti csak meg a leírt kórkép keletkezését. Mindkét feltevést egyaránt elfogadható érvek támogatják. Neuritis retrobulbarisnál a látásnak gyors tönkremenése nem szokatlan; az elhalt Graefc*) és mások észlelései szerint elégséges erre nehány óra lefolyása is. Esetünkben ez csak 1 o— 12 órával az agybeli vérbőség keletkezése után tűnt fel a betegnek; ki ezen idő alatt eszméletlen állapotban volt. Nem tudhatjuk tehát, hogy hirtelen állott-e be az amaurosis, a mi persze inkább a másik feltevés mellett szólana. A retrobulbaris látóideggyuladás gyors tovaterjedése a papillára és a retinára más esetekben is észleltetett. Igaz hogy a retina ily nagy duzzadása az általam ismert esetekben hiányzott, de el lehet képzelni, hogy az ideg interstitialis kötszövetének nagyfokú lobos duzzadása az edényeket comprimálva okozta a ‘) Reuss: A. f. O. XXVII. I. 21. L 2) Atken: A. f. A. XI. 494. 3) Graefe: A. f. O. XII. 114.
