Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-01-27 / 1. szám

IJ

nyúlványok elrendeződésében azonban van némi eltérés a tyúk és galambbal szemben. Ugyanis a színes golyók felé a nyúlványok a csapok két oldalán vastagocska köteggé csapódnak össze s ilyen alakban finoman kihegyesedő csúcsban a golyócskáknál lejebb csaknem az ovaleig érnek, a csapokon pedig vékonyabb szálak feküsznek, melyek rendszerint valamivel kurtábbak s nem hatolnak túl a golyókon; a nyúlványok nagy tömege pedig a golyókat sem éri el. Az egyes nyúlványok erősen tapadnak a csapokon, különösen végeik, mert számos finom festenyzsinórka marad a csapokon, ha a nyúlványokból kiszakíttanak. A sejtalapban felhalmozott festeny darabosabb mint a tyúk és a galambnál; a chorioidea és a festenyes alap közötti távolság kisebb mint a világosi gyíknál, noha nagyon kevéssel.

A világosban tartott gyík (16. rajz) retinájában a festeny felső határa valamivel' lejebb kezdődik, tehát a basis üresebb, a nyúlványoknak kötegés elosztódása még határozottabb s legvégső csúcsaik még előbbre, — sokszor egész az ovaleig leérnek. A kötegek két oldalról veszik körül a csapokat s meglehetős szabályos közökben következnek egymásra. Megközelítőleg mondhatni, hogy a nyúlványok külső fele egyenletes fekete mezőt képez, belső fele pedig nyalábokból áll. A fonalak hegye és a limit. ext. közti távolság kisebb mint a sötéti gyíknál. A metszetekből tehát azt lehetne következtetni, hogy a világosban tartott gyíknál a fuscin előre vándorol, azonban a friss készítmények éppen az ellenkező mellett szólnak. (17. és 18. rajz.) Ezeken ugyanis soha egyetlen festenyszőröcske sem látható, mely a színes golyóknál előbbre érne; sőt ezek egész színpompájokban tündökölnek; legfölebb a legkülső sor golyócska rejtőzik néha félig a nyúlványok alatt. Nincs tehát festenyvándorlás a gyíknál sem.

E negatív eredmények után nem lesz érdektelen egy positiv adattal szolgálni a retina fuscinjának ismeretéhez: hogy t. i. a festeny a holt retinában vándorol a napfény behatása alatt. Legelőször a gyíknál észleltem, hogy a frissen leölt állat retinájában 8—10 perczczel a halál után a festenynyulványok legfinomabb végein egyes igen vékony tűszerű darabkák tolódnak előre a csapok oldalán. Ezt 2—5 perez múlva ismét mások követik, s a megindult tömegecske újabbakkal szaporodva, — hegyes kúp alakjában lassankint egész a limitansig vándorol. Egyidejűleg az ismert gömbalakú puffadás -mutatkozik a sejtek protoplasmáján s hasisuk legfelsőbb részén. A csapok ekkor még meglehetősen épek. Később a csapok puffadásával kezd a festeny a nyúlványokból oldal felé is terjeszkedni, míg végre a teljes felbomlás stádiumában egy fehéres híg anyagban úszkáló festenytömeg látható csak a látómezőben. Szép napfényes időben erre elég 20—25 perez. A galamb és tyúknál valamivel lassabban történik hasonló viszonyok közt ugyanez.

A disznó retinájából sem keményített sem friss készítmények nem sikerültek. Néhány megtartott készítményen úgylátszik, hogy a retina hullámos görbe vonal alakjában mindig leválik a chorioideáról, a festenynyulványok vagy egészen hiányzanak, vagy csak kúrta, sűrű szőrök által vannak képviselve, melyek az állat ismeretes hosszúságú látósejtjeinek csak a legtetején ülnek.

A festenysejtek jókora ovalis maggal bírnak, mely alkoholban sokkal kevésbbé duzzad meg, mint a madaraké; a sejtbasis mellfelé domború s erősen festenyzett. A nyulványtalan sejt tehát alacsony cylinder-, vagy magasabb cubicus epithelium alakjával bír.

A tengeri nyúl, patkány, egér, bagoly és ölyv szemein nyert észleleteim megegyeznek a fentebbiekkel; részletes leírásba ereszkedni azonban nem akarok, mivel ezen állatokból csak nehány példányt vizsgáltam. —

Az eddig mondottakból az tűnik ki, hogy a gyík, galamb és tyúknál nincs lényeges különbség a festenyes nyúlványok hoszszúságában a megvilágított és sötétbe zárt példányok között, vagyis hogy nincs festenyvándorlás oly értelemben, a mint azt Kühne a békáról és némely halakról bebizonyítá. Állításom igazolására öszszehasonlító méréseket végeztem, a festenynek a chorioidea üveglemeze és a limit. ext. közti térben hosszúsági irányban elosztódását illetőleg s azok eredményét az itt következő táblázatban állítottam össze:

12 —

Összehasonlító táblázat a festenynek a sejt kalapja és a limitans externa közt hosszúsági irányban eloszlódásáról.

Állat neve

s

1 *nj ! S3 cc 1-5 M g-'S. .2 « 2* iS

5 c 8*&.S*

‘CTj .<y 2 >

ulváuyok yétől a ext.-ig

1 f.

u rt

<2 > rt

e bo ti

O *cS

tA

*0 *<L>

Retina vastagsága

! O

'tt? V

% £

*» el

I '

J.

e

c 0 5

< K

PS

l-Sötétben tari.

?

0-026

0*023

0*02

Centrum. (?)

galamb

2.

0*003

0-026

0-036

0*02

Vörös folt. (r)

3-0*003

0-025

0-033

0-016

4-0*01

0-025

o-o 18

0-013

o*i6. Centrum.

5-0*01

0-025

0-018

0*02

0*26. Vörös folt.

Világosban

6.

0-30. Vörös folt. Nagy, fetartott galamb

0-005

0-05

0-03

0*023

kete galamb.

7-0

O

O

Ö

0-03

o-o 18

0*02

(?). Vörös folt.

8.

0-005

0-025

0-015

0-013

o-l6. Centrum.

9-o-o 06

0-025

0-016

0-013

0-20. Kissé kifelé.

10.

0-005

0-033

0-026

0*013

0-20. Czentrumtól kissé ki-Sötétben tar-0-016

felé.

tott tyúk

ii.

p

0*021

0-013!

0*20. Czentrumtól kissé be-12.

?

0-033

0-026

0*013

felé.

(?). Kissé fölfelé.

13-0-008

0-025

0-03?

0-016

(?). Kissé fölfelé.

14-0-0033

0-030

0-016

0-016

0-20. 2 mmnyire az opticustói felfelé. -15-0-005

0-026

0-016

0-016

o-i6. 1-5 mmnyire az opti-Világosban tartott tyúk

l6.

0-008

0-033

o-oi6

0-016 !

custól kifele.

0-l6. Peripheria (kifelé).

i7-0-0033

0*025

o-o 16

0-013 i

o-i8. Kissé (i mm.) lefelé

az opticustól.

18.

?

0-026

0-016

?

(?) Centrumtól kissé fölfelé.

19.

0-008

0-033

0-016

0-013 i

0*20. Kissé kifelé.

Sötétben far-20.'

0*003

0*01

0*001

0-005

0-l6. Centrum.

tott gyík

2I.J

0-002

0*012

0*007

0-005

0-l6. Centrum.

Világosban

22.

0-005

0-016

0*001

0*007

(?) Centrum.

tartott gyík

23-0-005

0-018

0*001

0-005 1

0*13. Centrum.

Disznó

24.

0*005

?

0-023

0*023 ||'(?). Centrum.

Ha ezen táblázatból a gyík adatait veszszük fel, példáúl következő arányszámokat nyerünk a 3 első hasábból:

Sötétben tartott gyík:

2 : 10 : 07 3:12:10 Világosban tartott gyík:

5 : 16 : 10 5 : 18 : 10 Vagy 2-vel reducálva:

Sötét:

{

Világos : I

i

ES

3,5

2-5

2,5

a mi körülbelül azt mondja, hogy a festenyzett rész 3/5-ét futja be a basis és limitans közti távolságnak, mig a nyulványvégek és a limitans közti festeny télén tér ugyanannak z/5-ét teszi. S ezen viszony minimális különbségeket nem tekintve — állandó mind a sötéti mind a világosi állatoknál. A festenynek a hasisban való elhelyeződésében sem igen van különbség: annak megtelése sötéti állatoknál, s megüresedése világosiaknái a táblázat adatai szerint nem olyan, hogy belőle feltűnő térbeli különbségek származnának. Egyes tételekből itt is mutathatók ki apró különbségek különösen a galambnál, de ezeket döntő bizonyítékúl felhasználni annál kevésbbé szabad, mert keményített praeparatumokról származnak, melyeknél a technica — különösen a meleg és az alcohol — befolyását kizárni nem lehet.

Vizsgálataim eredményeként továbbá a következőket mondhatom :

1. A fuscin színe egyforma sötétben és világosban tartott állatoknál, csak vastagabb rétegben tetszik feketébbnek. A gyík fuscinja azonban feketébb mint a madaraké.

2. A körzeten egyáltalában s a galambnál a vörös folton tömegesebb mint a centrumban.

3. A festenysejtek nagysága az állat nagyságával, festenytartalma pedig a madaraknál a tollazat színével is összefügg: fekete tollúaknái több a fuscin. A vörös folton (galamb) a sejtek rendesen