Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-12-02 / 6. szám
I 2 I 122 zanak aggkori és következményi hályognál, diabetikus- és veleszületettnél pedig kiválóan fordulnak elő. Hámsejtek- vagy lencserostokból keletkeznek: a) Az utóhályog tokbarázdájában műtét után is megújul a sejt újképződés, de az újonnan képződött sejtek nem lapulnak le lencserostokká, hanem a hályogos sejtek szabálytalan sokszögű alakját öltik magukra, megváltozott mechanikus viszonyoknál fogva, b) Hasonló hólyagos sejtek képződhetnek az egyenlítőnél fekvő fiatalabb rostokban is. Ezen nagy sejtek igen hajlandók degeneratióra. Vizenyősek lesznek és talán némileg Morgagni-féle hályognál is szerepelnek. — Tokhályog. Ha a mellső hám sejtoszlása nem rendes, akkor az újonnan képződött sejtek vagy befelé tolatnak, leválnak és hólyagos sejtekké válnak, vagy pedig megmaradnak az eredeti hámsejtek- és a tokkal való összefüggésükben. Ilyenkor képződhetnek a különböző tokhályogok. Utóbbiak veleszülettek vagy szerzettek. Azoktól független két typust különböztethetünk meg : a) bibircsképződés regenerativ sejtburjánzással (1. fentebb) ; b) valódi tokhályognál a sejt újképződést a protoplasmás sejttest kinövése előzi meg. Az ily nyúlványokat bocsátó sejtek az egész mellső tokon szétszórva fordúlnak elő, leginkább az egyenlítő felé; egybeolvadás által, hurkaiban rendes sejtek halmazait tartalmazó hálók keletkeznek. Lehetséges, hogy a protoplasma, a tokhoz hasonló üvegszerű anyaggá válik, a magvak pedig eltűnnek. A tokhályog kiindulási pontja egy vagy több növekedő, burjánzó, a szomszédsejtek és a tok közé hatoló sejt, mely lassanként a közel rendesnek megmaradt hámot nagy kiterjedésben leválasztja és folytonos sejtszaporodás valamint a közti anyagnak újabb rétegeinek képzése által vastagság- és szélességben kiterjednek. Ezen újképződés lapszerinti rovátkolt határa néha klinikailag is észrevehető. Harántmetszeteken a szaruhártya szövetéhez hasonló lemezes szerkezetet láthatni. Vastagsági gyarapodása néha nem halad fokozatosan tovább. A lencse szövetétől való határoltsága különböző. A hám a szélektől kiindulva majdnem rendesen egy darabig az újképződés alatt továbbterjed és itt éles széllel végződik. A hámlepel azonban a tokhályogot szakadatlanéi is elboríthatja, és rendesen vékony, alkatnélküli hártyán nyugszik, mely a tokhályog szélén a lencsetokba folytatódik, illetőleg a tokból lehasadás által keletkezik. A tokkályogba foglalt colloid-, cholestearin- és mészrögcsék az újképződés szétesést terményei. Az alaktalan mészlerakodás a sejtekkörüli szövethézagokban történik ; de valóságos „stalaktitképződés“ is fordulhat elő; mészjegeczek azonban nem képződnek. A kifejlődött tokhályog és a kötszövet közötti hasonlatosságot már Müller H. is többször kiemelte. — Az eddigi leírás aggkori hályogra vonatkozik, de a gyuladásból eredő tokhályog is ugyanily szerkezettel bír. A sértetlen lencsetokon belül genyképződés nem fordul elő, genysejtek bevándorlása csak tokrepedés után lehetséges. A lencsét csak másodlagosan illető gyuladásos szembajokból támadt tokhályog szintén a toksejtek proliferatiójából ered. B. a tokanyagban sohasem talált beágyazásokat. A tokhályog székhelyére nézve, az leggyakoribb a pupilla területében; túlérett, egyszerű aggkori hályognál közepes tág pupilla nagyságával bír, fogazott, élesszélű. Felette a tok redőzött, cataracta pyramidalisnál felemelkedett. A redőzet az utohályog zsugorodásának jele, oka a cornea lazulásának, illetőleg a túlérett hályog luxatiójának, és lehetségessé teszi a hályognak zárt tokjában való kivonását. Cnnsecutiv hályogoknál a tokhályog az egész mellső tokra terjed, majd pedig a hátsó tok hámleplén fejlődik ki ; kivételesen az egész tokot foglalja el, ilyenkor rendesen meszet tartalmaz és catar. calcar, képzéséhez vezet. IV. Az ép és beteg lencse táplálkozása. Az alkatnélküli tokba zárt, edényzet és idegzetnélküli lencse csak a csarnokvíz vagy üvegtest, vagy pedig mindkettő részéről tápláltatik. Áz áramlat az egyenlítő felöl látszik megindulni (Becker, Deutschmann, Úllrich jodkali és ferrociankálival tett kísérletei; Schöler és Uthoff kísérletei Ehrlich-féle fluoresceinnel). Állatoknál a beadott szénsavas lithion később mint más testrészleteken, de mégis már 40 p. múlva mutatható ki ; hályogosoknál (Critchett, Bowman), ha a kivonás a szer bevétele után 3 órával történik. 5 nap múlva a lithion mennyisége már megfogyott, 7 nap múlva már eltűnt. Egyáltalában renyhe az edénytelen lencse anyagcseréje. A lencse a legmagasabb korig rostképződés által súly- és terjedelemben gyarapodik. Az aggkori hályog keletkezését terjedelmének fogyása előzi meg. A lencse belülről kifelé haladólag szárazabb és keményebb lesz. Mag és kéreg leginkább keménysége által különbözik egymástól. Ezzel együtt a színtelenség is szűnik. A magsárgulás már a 20-ik életévben kezdődik ; ezentúl mind kifejezettebb lesz, az átlátszóság megmaradása mellett. Magaskorú egyéneknél néha oly sötét lesz (cat. nigra), hogy a nem hályogos lencsét is el kell távolítani, úgy mint a hályogost. A lencserendszer bármily zavarodása hályognak neveztetik. Az aggkori hályog első zavarodása a hézagokban pangó nedvnek vegyi elváltozásán alapszik ; azután zavarosodnak még a rostok is mechanikus és vegyi szétesés következtében. Fiatal egyének puha hályogjánál s a legtöbb következményi hályognál az első zavarodást a csarnokvíz felvétele- és űrképződés folytán meghomályosodott lencserostokban leljük. A burjánzó s eleinte átlátszó tokhám másodlagos szétesés következtében átlátszatlanná válik. A hólyagcsás sejtek valószínűleg átlátszó lencsében is fordulnak elő, zavarodást colloid (?) elváltozás által okoznak. Az emberi lencse fénytörő képességének a kéregtől a mag felé való erősbbödése magasabb korban megszűnik, mert a lencse a mag fénytörési együtthatójával biró, homogén képletté változik át. Ez magyarázza az E-nak H-\á változását aggkorban. A lencse vegytana. Berzelius lencsékben kimutatta a crystallint. Emberi lencsék úgylátszik még nem analysáltattak. Kühne szerint a lencse 6o°/o vizet, 37’5°/o fehérnyét, 2 °/# zsírt cholestearin-nyomokkal és legfeljebb O‘5u/0 hamut tartalmaz; Laptschinski szerint 63-51 °/0 vizet, 34-o°/0 fehérnyét, o-23% lecithint, 0'22 °/o cholest.-t, 0-29°/0 zsírt. 0-53% oldható és 0-29°/„ oldhatlan sókat. A fehérnye mind globulin. Ép lencsénél kimutatta Deutschmann, hogy összes súlyának rendes gyarapodása mellett víztartalma az aggkorban absolut és relativ fogyást mutat, míg száraz alkotó részei megszaporodnak. Ennek ellenében az aggkori, hályogos lencse vízdúsabb (76-2 °/0 szemben 69-0 %kal) és szilárd alkatrészekben, különösen fehérnyében szegényebb (Becker O.). Cahn szerint a hályog szilárd maradékában 84%, rendes ökörlencsénél 94% fehérnye van, továbbá hályogban a víz- és C02-ban oldható fehérnyeanyagok megfogytak; utóbbiak egy része már életben is oldhatlan alakulásba megy át, mely a hályogos zavarodás előidézéséhez hozzájárul. A hályogmag anyaga azonban fehérnye marad, és rendesen közönséges peptonoldatot szolgáltat. A lencsetok az emésztésnek szintén nem áll ellent, tehát nem áll ruganyos anyagból, hanem megegyezik némileg a lencse ragasztó anyagával (Kittsubstanz). — Kühne öregek lencsében több zsírt és cholestearint talált; Jacobsen szerint a cholestearin-tartalom fiataloknál nagyobb, úgyszintén hályogos lencsékben is több mint átlátszókban. Utóbbit Cahn is bizonyítja. Jacobsen a hályogmagban 3-szór annyi cholestearint talált mint a kéregben, és ezek szerint azt hiszi, hogy az a fehérnyetartalmú lencseállomány szétesési terménye. Physicai viszonyaik összhangzása mellett is létezik vegyi különbség az ép és aggkori hályogos lencse magvai között. A közönséges lencse czukrot és reducáló anyagokat nein tartalmaz, a diabetikus lencse azonban igen (Kühne). A lencse táplálkozására nézve fontos a csarnokvíz és üvegtest vegyi működése. A csarnokvíz alkalikus, fajsúlya 1009, mucint nem, de globulint és savófehérnyét tartalmaz; fehérnyéje ugyanaz mint az üvegtestá, tartalma O’o8°/0. Cahn analysise szerint : Üvegtest Csarnokvíz Fehérnye..................................0-074 0-082 Egyéb szervi alkatrész. . 0-071 0-148 Hamu........................................0-971 0-993 Víz...........................................98-884 98-777 Eszerint a víztartalmú szemnedvek a cerebrospinalis nedvekhez és a fehérnye-szegényebb izzadmányok mellé so'rakoznak. A csarnokviz fénytörési együtthatója 1-3373, az üvegtesté 1-3369. Agykori hályognál a csarnokvíz fehérnyetartalma megszaporodott.
