Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-07-22 / 4. szám
77 78 híres egyetemen a szemészetnek csak egy tanára van, a ki hetenkint mindössze három órán át tanít? A hallgató alig szakíthat magának a négy évi tanfolyamból egy kis időt ezen tudományág tanulására, s a rövid idő alatt a nehány órai előadás alig képesíti, hogy a szemészet szellemébe behatoljon és azt megkedvelje. Nem lehet tehát csodálni, ha más, nagyobb gonddal miveit szakmák s különösen pedig a sebészet felé fordul. A népes egyetem szemészi klinikáján alig látunk 25—30 halgatónál többet. Pedig a felszerelés s a helyiségek nagyobb számú auditorium igényeinek is megfelelnének. A „Hótel Dieu“ kórház fényes épületében vannak elhelyezve a tanterem s a kényelmes betegvizsgáló szobák, a csinos és elég térés klinikával együtt, melynek hagyományos, fehér függönyei a kórtermeknek egészen barátságos színezetet adnak. A tanítás fő részét az ambulans betegek bemutatása képezi. Ezek nagy száma okozza, hogy egyes esetek taglalására igen kevés idő jut. Csak az ambulantia végeztével tart a tanár egy-egy kiválasztott beteg fölött némileg hosszabb előadást, a mikor a hallgató egyszersmind azon különös, de Párisban megszokott látványban részesül, hogy a klinikán alkalmazott mind a hat segédorvos egy hosszú asztalt körűi ülve kiváló szorgalommal jegyez, a tanár minden szavát hat kiadásban örökítve meg. Feltűnő még a kis kerek, fekete főveg, mit tanár és segédei a hivatalos functiók közepeit viselnek, mihez az öltözék kiegészítése végett még rendesen fehér kötény is járul. E külsőségeken kívül nem sokat találunk Punas klinikáján, a mi a megszökött eljárástól feltünőleg különböznék. Felemlíthető azonban, hogy kötőhártyaloboknál (különösen a chronicus alakoknál) igen kedveli a meleg borogatásokat, és mint ennél jóval fontosabb, hogy nagyobb műtéteket s ezek közt a hályogkivonást narcosis alatt végzi. Ez eljárás egészen kivételes eseteknél, nagyon nyugtalan betegekkel szemben volna csakis helyeselhető, de elitélendő mint rendszer. Tekintetbe véve, hogy az extractio csekély fajdalommal jár, nem helyes lemondanunk — hogy a beteget e kevéstől is megkíméljük, — azon előnyökről, miket az értelmes beteg közreműködése nyújt műtét közben s nem helyes a szemet kitennünk azon megrázkódtatásoknak, mik a narcosist gyakran követő hányás folytán beállhatnak. Gondolhatnék, hogy talán faji jelleg a francziáknál, mikép a fájdalmat épen nem képesek elviselni s ezen körülmény indokolja a narcosist; de a többi szemkórházban meggyőződhetünk, hogy e feltevés nem volna helyes, a mennyiben ezekben a hályogkivonások minden narcosis nélkül simán folynak le. Az egyetemi szemkórodánál jóval érdekesebbek — részint az élénkebb forgalom, részint a főnökök egyéniségénél fogva — a Meyer, Galezovszky és Wecker magánintézetei, melyek az egyetemmel semmi más összeköttetésben nem állanak, minthogy főnökeik az ú. n. „professeur libre“-k közé tartoznak, azaz meg van nekik engedve a tanítás, a nélkül, hogy a facultás arra bárminő befolyást gyakorolna. Ezen „szabad tanárok“ az egyetem részéről sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban nem részesülnek, sőt még az egyetem leczkerendjébe sincsenek fölvéve. Ebből kifolyólag nem is igen látunk rendelő óráikon orvosnövendéket s a kisebb-nagyobb hallgatóság, mit mindegyikük maga köré vonz, jobbára orvosokból s leginkább idegenekből áll ki. E magánkórházakra nézve általában elmondhatjuk, hogy nem felelnek meg eléggé a hygienicus kivánalmaknak. Mindannyian népes utczákban, sűrű háztömegek közzé vannak beékelve, levegőjük kevés, helyiségeik szűkek s nagy betegforgalom esetén zsúfoltak. Kettőzött gondra van szükség, hogy ily viszonyok közt a kellő tisztaság s kívánatos eredmények eléressenek. Legkisebb forgalmú közöttük Meyer intézete, noha az ambulánsok évi száma itt is 2400 körül forog. Az elegans franczia nyelvű és kedves modorú szemész, mint klinikus talán legconservativebb a párisiak között. Újításokra nem igen törekszik, hályogextractioit Gräfe szerint végzi, csak a lebenyes kivonással tesz egyes kísérleteket, a mennyiben, ha egyik szem már biztosítva van, a másodikat Galezowszky alább leírandó módja szerint operálja. A conjunctivit. granulosánál nem szorítkozik helybeli kezelésre (mely plumbum, cupr. sulf. és lapis mitigat, váltakozó alkalmazásából áll), hanem nagy gondot fordít az általános viszonyok javítására is, nevezetesen pedig hideg mosásokkal elősegíti a bőr működését és adstringes befecskendéseket végeztet az orrüregbe. Visszamaradó porczhártyahomályok ellen tra. cantharidarum-ot csöpögtet be. Ezeknél azonban fontosabb s egészen követésre méltó azon eljárása, melyet a könycsorgással szemben követ. Ha ez utóbbit blennorrh. sacci okozza, akkor ő is az általunk használt móddal él, de más esetekben a könnycsövecske felhasítását kerüli, hanem e helyett közönséges vizet fecskendez át a könnyvezetéken. 4—5 iIybefecskendéssel — különösen ha az orr nyálkahártyáját is gyógyította zinc. cupr. sulf. vagy arg. nitr. oldattal — igen gyakran czélhoz jut, a nélkül, hogy a csövecske fölmetszése által helyrehozhatlan s legalább is fölösleges átalakulást okozott volna a könnyútakon. — Sondát csak akkor alkalmaz, ha a befecskendett folyadék nem hatol át a ductuson, de a könnycsövecskét ilyenkor is érintetlenül hagyja. Ez esetben a kiméletesség haszna már nagyon kérdéses. Galezovszky-nál már sokkal több újdonságra akadunk. Mindjárt belépésünkkor meglep a járó betegek roppant tömege, melylyel a külömben sem tágas helyiségek a szó szoros értelmében zsúfolva vannak. Az évi forgalom meghaladja a 10 ezeret, s az új betegek napi száma egészen ijesztőleg nagy. A kora tavaszi ambulantiákon 27 volt a legkisebb szám s volt nap, midőn 47 új beteget olvastam meg. A continens e legnagyobb ambulantiájával aránylag igen rövid idő alatt végez az apró termetű s szerfölött mozgékony főnök. A régi betegeket sorba állítja s mesés gyorsasággal végig fut előttük, az újaknak már annyi időt szentel, hogy maga elé ülteti egy pillanatra, s a következő perczben már a kész rendeléssel tovább küldi. Ez a rendelő óra külső képe. S e nagy gyorsaság közepette még arra is jut a tanárnak ideje, hogy bennünket sok tekintetben eredeti nézeteivel és gyógymódjával megismertessen. Hallunk egészen aetiologicus alapon ú. n. conjunctivitis lacrymalis- és ectropium lacrvmale-ról, melyeknél legelső teendő — Meyerrel teljes ellentétben — a könnycsövecske felhasítása; látjuk a könnyvezeték erőszakos tágítását a vastag kutatóhoz hasonló s szétnyitható szárakkal biró eszközzel; halljuk végre — nehány óra alatt többször is — a „migraine oculaire“ diagnosisát, mely a betegnek szédülést, főfájást s más kellemetlen, általános tüneteket okoz s mindannyiszor felveendő, ha ezen hyperästheticus tünetek megfelelő objectiv lelet nélkül beállanak munkálkodás közben. E betegség különösen gyakori köszvényeseknél. Gyógyszere a chininum hydrobromicum. A szem gyuladásainál az elvonó és izgató szerek játszanak főszerepet. Neuroretinitisnél hólyaghúzót rendel. A hurut legtöbb (chronicusabb) alakjánál és conj. phyctanosa-nál meleg mosásokat és borogatást használ. Acut hurutnál a többek közt cuprum sulfuricum érintéseket alkalmaz, subacut granulosánál nadályt, carbolsavas permetezést és jodoform kenőcsöt. A blennorrh. neonatorumnál naponta kétszer járja argent, nitr. Egyszer az orvos érinti a concunctivát lapis-pálczikával, másodszor, odahaza az anya ecseteli be oldattal. Keratitis phtyctünosá-nál, ha acut tünetekkel jelentkezik, az atropinon kívül piócza és meleg gőz rendeltetnek. Egy lázas betegség után beállott keratoconjunctivitis phlyctänosa esetén ezeken kívül hánytató jött alkalmazásba. Az atropinnal Galezovszky igen bőven bánik, még egyszerű, complicálatlan phlyctanánál is rendeli, de mihelyt széli fekélyről van szó, bármily felületes legyen is az, azonnal a pilocarpin-becseppentésekhez fordul, hozzáadva még az elmaradhatlan nadályozást. A calomelt phlyctanánál nem adja, de igenis hordeolumok ellen, midőn a szemhéjat naponta calomellel hinti meg s ezenkívül hetenkint kétszer lapissal keni be. Talán kissé keleténél nagyobb számban is soroltam föl e therapeuticus részleteket. Szolgáljon mentségemül, hogy legalább megközelítő képét akartam nyújtani ezen, a mi felfogásunktól eltérő s gyógymódunkkal sok tekintetben homlokegyenesen ellenkező therapiának. Nem egy tételnél a Moliére-féle „seignare, purgare“ jut eszünkbe s lehetetlen, hogy legalább az annyira kedvelt vérelvonás, ily terjedelemben alkalmazását szükségesnek tartsuk ;