Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-05-27 / 3. szám

56

A műtétel további folyama rendes, egészen a tisztogatásig, melynek, bevégezte után következik a sokat emlegetett „üvegtest szúrás“ (Glaskörperstich). A pupilla közepén beszúr egy hályogtűvel, mire az előbuggyanó üvegtest oldalt tereli a netalán bennmaradt hályogrészeket s a bemetszett tokot, mi által a pupilla — legalább a műtétel pillanatára — koromfeketévé változik.

Gyakrabban előforduló módosulások még műtétközben a tok kitépés és iridotomia. Az előbbit mindannyiszor végzi, midőn vastagodott tokkal van dolga. A második mozzanatban tű helyett csípővel hatol be s a vastagodott részletet kiszakítja. Iridotomiat akkor végez, ha a pupilla szűk, merev s atropinra nem tágul, vagy pedig ha a mag igen nagy. Ilyenkor a csípő-ollóval egy 2—3 mm. hosszú metszést tesz a szivárványban fölfelé, s a lencse kilépését a sphincter átvágása folytán lehetővé teszi. Ott létemben egy esetnél végezte ez iridotomiát, melyből igen csinos, kis, körte alakú pupilla keletkezett, Hasner, műtétmódjával teljesen meg van elégedve. A lebeny szerinte nem genyed gyakrabban, mint a linearis seb s elsődleges suppuratiónak alig 2°/0 esik áldozatul. (Ebben része lehet a kitünően végzett műtételen kívül a kötöhártya hídnak is.) Az iridectomiát elitéli, mert a coloboma mindig rontja a látást. (E részben a szemészek véleménye nagyon elágazó. Mások csak a nagy colobomát, még mások csak a szemrésbe esőt, a kik végre a Grafe-mütétet aláfelé végzik, egyiket sem találják károsnak.)

Mindezekkel szemben, theoreticus fejtegetések helyett, elegendő a 7 °/0 végleges veszteségre utalnom. E magas százalék bőven ellensúlyozza a külső előnyöket.

E külső előnyök közt nem utolsó Hasnernél a gyorsaság sem, melylyel műtételeit végzi. Eljárásában nincs meg az a lassú méltóság, mely némely operateurt jellemez. A nézőre első tekintetre sajátságos benyomást tesz, mikor ott látja sorban egymás mögött felállítva az ágyakat, melyek mindegyikén rajt fekszik a beteg s feje alatt már előre keresztül fektetve az egyszerű flanell pólya. A gyorsan megejtett műtét után, bórlintet és vattát tesznek a szemre, s a pólya két szabad végét a nem operált szem fölött összekötik, az ágyat tovább — s a mögötte levőt helyére tolják.

Az újonnan operáltak a 26 ágyas klinikán maradnak, mely két, szép, igazán irigységet keltő teremből áll. A falak zöldre vannak festve, a parquetezett padlót futószőnyegek borítják s a nagy, világos ablakokon nehéz függönyök csüngnek. Kevesebb fénynyel van kiállítva s a mienknél semmivel sem külömb a körülbelül 74 ágyat számláló „osztály“, hova a veteranus operáltak s a chronicus betegségekben szenvedők kerülnek.

A korház eme helyiségei azután bőven elegendők a jelentkező betegek befogadására, sőt a forgalomhoz képest kissé nagynak is látszanak.

Az ambulánsok száma ugyanis nem igen haladja meg évenkint a 2000-et. A betegek egy-egy napon nem torlódnak össze, kivéve egyedül a cseh szent István napot: szent Wenczel ünnepét, midőn 50 új beteg a megszokott jelenségek közé tartozik.

Ha a 100 ágyhoz, még a 16 ápolónőt hozzágondoljuk, előttünk van a prágai igen nagy gondban részesülő klinika képe.

A leírt hályogműtételen kívül nincs e klinikának valamely különös sajátlagossága. — A gyógymód alig tér el a budapestitől, miért róla külön szólanom fölösleges volna.

Csak még egy czélszerű intézményt említek fel, mely a betegek fényérzékének (Lichtsinn) vizsgálatára szolgál. Ez egy kis sötét rekesz, melynek falán Snellen-féle tábla függ. A lámpán leolvasható mily magasan áll lángja, s ez szolgál a fényérzék mértékéül. Ha tudjuk, hogy egyik beteg 5, a másik csak 9 mm.nyi lángmagasságnál olvasta, pl. a Snellen-féle tábla utolsó sorát, az összehasonlításra igen egyszerű s praktikus czélokat teljesen kielégítő módszer áll rendelkezésünkre.

— 55

Coccius-nak nincs állami klinikája, hanem kegyes alapítványok tartják fenn a házat, melyben 26 beteg talál teljesen ingyenes ellátást. Igaz, hogy az ódon házacska nem sok kényelmet nyújt, szobái szűkek, alacsonyak és rossz levegőjűek, de őket is vigasztalhatja a remény, hogy már a nyáron beköltözhetnek szép, új egyetemi klinikájukba.

A szemészet Németország igen sok egyetemének mind ez ideig mostoha gyermeke volt s vagy semminő vagy csak igen szűk helyiségekkel rendelkezett, most azonban mindenfelé építik a teljes elismerésre vergődött tudományszaknak a díszes külön épületeket.

A jótékonyság azonban nem csak a klinikai betegekről gondoskodik, hanem ellátja az ambulánsokat is ingyen gyógyszerekkel. A rendelő orvos mögött áll a gyógyszerész, ki a rendelt szert azonnal kiszolgáltatja. Sőt még több történik a beteg érdekében. Valamelyik tanársegéd felírja egy lapra a beteg nevét s az időt mikorra be van rendelve, s ezen jegygyei az illető minden szász vasúton ingyen utazhatik.

Ezen utánzásra méltó mód sok szegény embert ment meg a vakságtól s lehetővé teszi egyszersmind, hogy a kis Lipcsének 7000 körül járó betegforgalma legyen évenkint.

Ily óriás anyag mellett lehetséges az egyes időszakoknak, vagy a koronkint előforduló ünnepélyes alkalmaknak befolyását is észlelni a járó betegek szemein. így nevezetesen a koródára özönlő sok porczhártya tályogról, gazdasági tudósító nélkül is észre lehet venni, hogy beállott az aratás, s hogy a szembe hullott kalászrészek gyakorolják végzetes hatásukat. így továbbá a nagy nemzeti ünnep, Sedan-nap elmúltát mindig sok dagadt szem hirdeti, a hólabda saisonjában pedig egymást éri a haemophthalmus. (Ez utóbbiak állítólag hihetetlen gyorsasággal gyógyulnak.)

Az ügykezelés ily nagy munkahalmaz mellett is mintaszerű, a mi mindenesetre méltó a felemlítésre, mert kívánatos volna, hogy mindenütt követessék. Minden egyes ambulans beteg ugyanis külök lapot kap, melybe a kezelő orvos minden jelentkezésekor bejegyzi a talált változásokat. Csak is ily eljárás mellett lehet azután az ambulantiát a statisztika czéljaira igazán értékesíteni.

Előadásra a sok új beteg közül természetesen csak az érdekesebbekk használtatnak fel, s rendszeres előadások mellőzésével ezek adnak alkalmat az érdemes tanárnak, hogy tudományának s páratlan bibliographikus ismereteinek egész apparátusával támogatott tárgyalásait megtartsa, ő is a tanulóval igyekszik a diagnosist megállapíttatni, csakhogy egyéni szeretetre méltósága itt sem tagadja meg magát. Tapogatózó tanítványának ugyanis, két-három szótag kimondásával egészen szájába adja a diagnosist. „Das ist also eine Episcler. . . “ mondja pl., és vár, míg a hallgató rávágja a csalhatatlan „itis“-t.

A mi már a therapiát illeti, itt a bécsi szokással ellentétben főkép a receptezés járja. Még az acut blennorrhoeánál is a lapis becsöppentéseknek adnak előnyt az ecsetelés fölött. Granulosánál a lapis-ecsetelés szintén csaknem teljesen, a cuprum sulfuricum pedig egészen száműzve van. Mindkettőt az aerugo-oldat pótolja.

Különben a granulosa Lipcsében meglehetős ritkaság. A boldog Szászország majdnem egészen ment e szörnyű betegségtől, melynek nálunk ezrenkint esnek áldozatául. A néhány esetet inkább Bajorország szomszédos részei szolgáltatják.

Megemlítem még, hogy conj. phlyctanosánál sem használtatik soha a calomel és Pagenstecher-kenőcs, hanem e helyett sublimat borogatások, melyekben esetleg (különösen nagy fényiszonynál) belladonna kivonat van feloldva.

A senilis hályogot Coccius Gräfe szerint operálja, de aláfelé ejtett seben és nem nagy iridectomiával. 1882-ben 110

esete volt 4 "/„ veszteséggel.

Saját kijelentése szerint nem szívesen alkalmazza, de gyakran végzi még is az érlelő „hályog-concisio“-t, melyre 4—6 hét múlva következik a kivonás. Eredményei állítólag kielégítők. (A budapesti klinika tapasztalatai e részben épen ellenkezőek).

Eljárása a rendestől abban különbözik, hogy a tűvel nem az átlátszó corneában, hanem a limbuson szúr be, mi által azt nyeri, hogy a csarnokvíz nem foly el és így a tokon ejtett seb nem tágíttatik, mint azon esetben, midőn a kamra kiürülése után a lencse rohamosan előre tolul.

Theoreticus okokból, de igen jeles szemészek véleménye nyomán is épen ily czélravezetőnek, de egyszersmind sokkal veszélytelenebbnek hiszem a Förster újabban ajánlott eljárását. (Heidelb. Congr. 1881.) —