Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-04-01 / 2. szám

47

48

vizsgálva, az iris és sugártest tele volt óriás sejteket tartalmazó csomócskákkal, de turósodás nem volt bennük.

— Az u. n. retinitis pigmentosa kórhatározatát mondta ki Alvaredo (Revista de ciencias med. 1882. 9. sz.) egy 32 éves ember szemére, kinek korával haladó myopiája mellett látása mindinkább romlott, látótere szűkült s szeme rezgett. Vizsgálatkor mindkét szemében cataracta polaris posteriort lehetett fölismerni, a pirosas narancsszínű szemfenékben élesen elhatárolódott a halavány látóidegfő, a verőerek szűkek voltak. Füstik ugyan nem volt a retinában, de A. kimondásában arra támaszkodott, hogy vannak leírva esetek, melyekben csupán mikroskoppal lehetett az ideghártya külső szemcsés rétegében föstéket találni.

— Kétoldali neuroretinitis optica a látás romlása és sorvadás bekövetkezése nélkül. Warren Tay (Ophthalmological society 1882. március) észlelte, hogy a koponya ütődéséből két esetben fejlődött neuritis a látás megtartásával, egyik esete 5 hét alatt, a másik egy hónap alatt tökéletesen meggyógyult.-— A könnyszervek bujakórja. Bull (New-York med. journal

1882. április) az irodalomban eddig ismert két bujakóros könnymirigy-gyidadáshoz egy harmadik esettel járul. A szemgödör szövetei annyira beszűrődtek, hogy a roppant nagy kidüledésből származó fájdalmak szükségessé tevék a szemgödör kiürítését (!) A könnymirigynek kötőszövete volt megszaporodva. A beteg meningitisben halt meg, kemény agyburka tele volt gummákkal. Taylor látott két oldali caruncula gummásodást. Fordultak elő a könnyútak bujakórós bántalmai is, melyek egészen hasonlók a nem ilyen eredésüekhez. Bujakóros esetekben az eredeti bántalom ellen kell hatni, csak másod sorban lehet műtevéshez látni.

— A carotis lekötéséből származó panophthalmitis. Edmunds (Ophth. society 1882. márczius) látott olyan esetet, melyben sérülés miatt a bal carotis communist alá kellett kötni; néhány nap múlva azonban ugyanazon oldali szemen változások mutatkozának, a szemhéjak megdagadtak, a szem kissé kidüledt, a cornea elborult, a csarnokvíz megzavarodott, a közepes pupilla atropintól nem tágult, szemtükörrel alig lehetett a szemfenékben vöröses fényt látni. A beteg egy hónappal utóbb jobb oldali hemiplegiában halt meg. Bonczoláskor az agyvelő bal felében három tályogot találtak, az üvegtestben pedig genyedést, a látóidegben és érhártyában kis fokú gyuladást.

— A szem-blenorrhoea orvoslásában Armaignac (Rév. clinique d’oculistique de Sud-Ouest, 1882. 6. 7. sz.) a bórsavval tisztogatáson és pokolkővel ecsetelésen kívül főügyekezetét a cornea megmentésére irányozza. Erre nézve fontosnak tartja a dagadt szemtekei kötőhártya bemetélését és az eserin használatát, melynek gyönge oldatából háromszor csöppögtet a szembe minden olyan esetben, a mikor a cornea bántódni kezd s azt hiszi, hogy a kifeszülő iris távol tartja a lencsét a sérült corneától, az áttörés beforrását gyorsítja, a csap fejlődését hátráltatja. Ellenben atropinnak használatát veszélyesnek tartja. Ha a chemosis olyan tömött, hogy bemetéléskor alig ömleszt vért. meleg mosásokat és borogatást ajánl. Ilyen esetekben étetőt nem szabad alkalmazni. Atropint csak iritis ellen használ. Eserin használata kiváltképpen olyankor ajánlatos, ha a szaruhártya fekélye közel áll az áttöréshez, kivált ha hypopyon is van, a mi a fekély harántos átmetszését javalja.

— A gyúrást (massage) igen ajánlja Julian (These de Paris 1882.) keratitis interstitialis diffusa, kér. phlyctaenosa, pannus és blepharadenitis ellen. Phlyctaenak ellen akkor van javallva, ha minden lobbosodás hiányában serkenteni kell a fekélyesedést helyre pótló folyamatot; pannus ellen akkor, ha fiatalok szemén van vékony pannus, vagy pedig sűrűn ereződött a pannus ; szemhéjlob esetében kettős a czélunk, t. i. a mirigyek váladékával a varosodásnak elejét venni és a szövetek vérkeringését serkenteni. Klein (Presse méd. beige 1882.) azt hiszi, glaucoma és önkéntes sugártáji zsábák ellen is lehetne hatása.

— Olvasási vakság néven írja le Armaignac (Revue clin. d’oculistique 1882. 4. sz.) az aphasiának egy különös alakját. Ugyanis egy beteg avval a panaszszal jött hozzá, hogy heves főfájás következtében ködösen lát, olvasni és írni pedig igen nehezen tud. A. a retinában hyperaemiát talált, a látótérben pedig szűkülést. A olvastatásban azt a különösséget tapasztalta, hogy a

beteg, a ki a legfinomabb betűket is fölismerte, sokkal öregebbeket sem tudott szavakká fűzni, nem bírta a legegyszerűbb szókat sem elolvasni, bár azokat utánna mondta az orvosnak s elméje is épnek mutatkozék, sőt levelezését is hibátlanúl végezheté, csakhogy ha kizavarták belőle, nem tudta folytatni, míg valaki föl nem olvasta neki, hol hagyta volt abban. Ebből arra lehet következtetni, hogy' az olvasó műveletnek is megvan az agyvelőben a saját dúcza.

— Szellemi megerőltetésből eredő mulékony vakság. Armaignac

(Revued’ocul. 1881. 13. sz.) egy fiatal ember esetét közli, ki

heteken át folytatott túlfeszített szellemi munka folytán rövid néhány rövid néhány óra alatt majdnem egészea el veszté látását, egyszersmind heves főfájásban, álmatlanságban és testi kimerültségben szenvedett. Látása tere minden oldalról szűkült, a színek közül csak a vöröset és sárgát ismerte föl, látása terében közepi sötétedés volt, látása élessége jobb szemén */34-re, a balon '/30-ra csökkent, pupillái tágak, mozdulatlanok, retinájának erei vérrel teltek valának, a látóidegfőn duzzadás fejlődött s ennek haladtával az erek szűkültek. Egy hónap múlva a látás majdnem rendesre javult, a hiányos színlátás megjavult, a scotoma elenyészett, a szemfenék rendessé vált. Okul A. korlátolt meningitist vesz fel.

— A könnyvezeték szűkületeinek erőszakos tágítását ajánlja Galezovszky (Recueil d’ophth. 1882. 8. sz.); előbb azonban meg kell győződni, nem csupán a bejárat szűkült-e, azért ezt föl kell hasítani. Saját dilatatorát, mely zártan a Bowman-féle 4-es kutatónak felel meg, ennek módjára illeszti be, aztán hüvelykét az eszköz nyelének egyik ágára nyomva megnyitja a szétnyilóját s azonnal ki is huzza. A fájdalom élénk, de hamar múló, vérzés néha alig van ; megdagadás ellenében meleg borogatást és kámforos mercuros-könőcsöt ajánl. Eljárásában az a vívmány, hogy tágítás után 5—6 napos időközökben 3—4-szeri szondázás elégséges a teljes gyógyulásra (!).

— Valódi csontos daganatot talált Critchett a kötőhártyában függetlenül az inhártyától (Ophth. society' 1882. május).

— Blepharospasmus két esetében szép eredményt ért el Abadie (Gazette des höpitaux 1882. 116. sz.) gyúrással, miután minden más eljárást megkísértett volt. Ugyanis vaselinnal kenvén be a szem környékét, két hüvelykével a körös izmot erőszakosan széthuzogatta, a szemréstől a környék felé; ezt ismételgette naponként 7 —10 perez hosszatt 2—3 hét folytában.

— Nyüves kötőhártya-lobb néven ír le Manyes (Revista med. farm. 1882. julius) egy szemgyuladást, melyet a Musca cacualis nevű légy okoz az által, hogy a már a petevezetékében kikelő lárváit a ny'ájuk közelében háló pásztorok kötőhártyájára rakja. A nyüvek mozgásukkal izgatást, szúró fájdalmakat idéznek elő ; a vizenyős szemhéjak behunyódnak, a szem könnyezik, a szempillák összetapadnak, a szem környéke forróvá lesz, a kötőhártya kivörösödik. A nyüvecskék igen aprók, hosszukások, rendkívül sebesen mozognak. A gyuladás tünetei elmúlnak, mihelyt a nyüveket a szemből eltávolítjuk vagy elöljük, a mit rozmaring olajjal lehet elérni, utánna ólomvizes borogatást használhatni.

— Pupillái tünet gyermek-betegségekben. Parrot (Revue de

méd. 1882. 10. sz.) azt tapasztalta, hogy meningitis tuberculosa, haemorrhagia piae matris, hydrocephalus chronicus és bizonyos határozatlan bajokban, melyekben az agytartalom nincs arányban a koponya üregével, a comában fekvő gyermeknek rendkívül kitágul a pupillája, ha a bőrét, kivált a gyomortájon megcsípjük. Ellenben más betegségekben, melyekben többnyire rángások csatlakoznak a comához, az igen szűk pupillán a bőrnek megcsípése nem idéz elő változást. Ilyen esetekben arra lehet következtetni, hogy vagy nincs változás az ideg-középpontokban, vagy ha van is az agyban vértorlódás, a pia materben oedema, nincs agybeli nyomás, a mit a kutacsok behorpadása bizonyít. Ez észlelésnek gyakorlati értéke az, hogy ha comás és rángatózó gyermek pupillája a bőr megcsípésére nem tágul, nem is szenved meningitisben vagy gutaütésben, hanem olyan előre haladt asphyxiában, mely halállal fenyegeti. Csapodi dr.

Budapest 1883. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz).