Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
17 i8 lágy lencsetömeg lépett ki, mely lassan felszívódott, mialatt a tok sebe is elzárult. Két hó múlva egészen hasonló új műtét teljesen azonos eredménynyel. Újabb két hónap elteltével harmadszor is hasonló beavatkozás, melynek eredményeként azután kicsiny, fekete kerek ük maradt a lencsetok közepén. +3‘/a lencsével látás = 10/i5, + 2 '/2-eI Jäger olvasó próbáiból a 2. számút látja s később a i. számúból is kibetűz egyes szavakat a beteg. A második eset egy 8 éves gyermekre vonatkozik, ki 5 éves korában sérté meg jobb szemét. A javasolt enucleatiót szülei visszautasíták és három hét lefolytával kitört bal szemén a Sympathikus lob. A most végzett tekeeltávolítás nem mentheté meg a másik megtámadott szemet, melynek látása _L-ig csökkent. A szem a szokott változásokat mutatá, midőn Cr. a fönn leírt műtétet végezte rajta. Az első műtét után teljes elzáródás, a második után kerek fekete pupilla marad a tok közepén, -f-4-d látás = 1 °/7 (>. Ezen és más esetekben tehát Cr. eljárása fényes sikerre vezetett, míg ugyanő más műtétmódok (iridectomia, iridotomia, extractio) után soha sem látott eredményt. Épen ezért Cr. az elért sikert — ha nem is egészen, legalább nagy részben —saját eljárási módjának tulajdonítja s azt melegen ajánlja a szaktársak figyelmébe. (Centrbl. f. pr. Augh. 1881. október.) Juhász tr. A strychnin gyógymódról, megjegyzésekkel a látás hysterikus zavairól. Schweiggkr tnr.-tól Berlinben. A 14 éves B. Mária 1879. végén asthenopiára vonatkozó panaszokkal jelent meg a berlini poliklinikán. Csekély hypermetropia mellett jobb szemén v=6/ia, bal szemén e/„. Közelben hajlam relativ divergentiára. Rendelés +30 ü'eg. 8 nap múlva beteg újra jelentkezik, állítván, hogy jobb szemén semmit sem Iát. Mindkét szemfenékben neuroretinitis, mely a jobb oldalon erősebben ki van fejezve. Balról a régi, csaknem teljes látás, jobbról a fényérzés is hiányzik. Feltűnő volt a betegnél, hogy a jobb pupilla a fényérzés hiánya mellett is összehúzódott fénybehatásra, s épen ezért Schw. nagy gonddal vizsgálta meg betegét és hallgatóinak is bemutató, hangsúlyozva, miszerint épen ily esetekre ajánltatnak a strychnin befecskendések. A befecskendések kezdetűket vették s a látás fokonkint javult s 20 nap múlva már csaknem teljes látást derített ki a vizsgálat. A látóideg és ideghártya fátyolozottsága keveset engedett. Megjegyzendő még, hogy a befecskendések kezdete előtt már bebizonyult, hogy a leány a neuroretinitis mellett is épen oly jól lát jobb mint bal szemén s a bemutatás épen azért történt, hogy a tanár feltüntesse, mikép lehet hasábbal és stereoscoppal az állítólag vak szemen is kimutatni a látást. A befecskendésre sem strychnin, hanem csak lepárolt víz használtatott. Mind a mellett a beteg nem látszott simulansnak s az egész lefolyás alatt orvosai is fenntartók a látszatot, hogy minden adatát hiszik. Schw. a hysteriának más tünetét nem találta s még is ily alapon állónak tartja a jobb szem vakságát; és emlékeztet egy hysterikus betegére ki ujjakat sem látott a szem előtt, és mégis szabadon járt-kelt, s mindemellett nem lehetett simulans, mert több napon át az amaurosissal egy idejüleg legnagyobb mérvű összetérítés állt fönn szemein, a mit végre sem lehet tettetésnek tartani. A beteg bizonyára látta az útjába eső tárgyakat, mert kikerülte azokat, de öntudatán azon feltevés uralkodott, hogy nem láthat. Miért ne történhetnék ez egyik oldalon is ? A látás egyoldali hysterikus zavarai, melyeket közönségesen simulationak tartunk, de melyeknél szándékos csalás alig forog fönn, bizonyára párhuzamba állíthatók a hysterikus bénulatokkal és érzéstelenséggel. A látás zavara lényegében abból áll, hogy az öntudaton uralkodik a feltevés, miszerint egyik szem látásra képtelen, s ha stereoscoppal és hasábbal ennek ellenkezőjét bebizonyítjuk, a müfogás épen azon alapszik, hogy az egész folyamat nem jut a hysterikusnak öntudatára. Hasonló magatartást mutatott ki Schw. egy hysterikus nőnél, ki bal szemén minden színt szürkének látott, míg jobb szemén színérzése egészen rendes vala. A stereoskopban ugyanis minden, a mi az egyik szem látóterében a középvonaltól jobbra esik, a közös látótérben is jobbra fog esni. Ha pl, a bal látótér belső felébe valamely tárgyat helyezünk ez a közös látótérben is jobbról fog látszani, s azon képzetet ébreszti, mintha azt jobb szemünkkel látnok. Az említett egyénnél is kitűnt, miszerint apró színes papírokat hibátlanúl megismer, ha azok a spectroskopban, a színtévesztő bal szem látóterének belső felébe tétettek, mert a beteg nyilván azt képzelé, hogy azokat jobb szemével látja; ellenben ugyanazon színek szürkéknek látszottak a bal szem látóterének külső felében. Épen így felismeré beteg a színeket, ha azok a különben hibátlan színérzésű jobb szem látóterének külső felében voltak elhelyezve, és viszont szürkének látá ugyanannak belső felében. Elég volt tehát betegnél felébreszteni a képzetet, miszerint hysterikusan bántalmazott bal szemével néz, arra nézve, hogy a másik (ép) szem működéskörében is a színtévesztésnek ugyanazon jelenségei álljanak elő. (Monatsbl. f. Augenheilk. 1881. nov.). Juhász tr. A látó idegnek erőművi ingerekre való visszahatása. H. Schmidt-Rimpi.kr tnr.-tól Marburgban. Ama nézet támogatására, hogy a látóideg erőművi izgatásokra fénytünetekkel reagálna az élettani tankönyvek nagyon kevés vagy épen semmi bizonyítékot nem hoznak fel. Helmholtz is Tourtualnak a Müller-féle élettanban foglalt adataira hivatkozik, a hol említve van „Hogy a látóidegnek átmetszése — a teke küzdésekor — a betegnél nagy fénylátást idézett elő. Továbbá hogy azon világos karikák, melyeket az ember —-, a szemek a másik oldalra való gyors fordításakor — lát, a látideg vongálása következtében, szintén ide tartoznak. Gyakran azonban, — azon esetekben hol a teke küzdése szükséges, — a látóideg annyira elfajult, hogy semmi benyomás elfogadására nem képes, s ezért ezen fénytüneményt minden esetben nem lehet várni, a mint az itt két, helyben eszközölt küzdéskor hiányzott is.“ A rendelkezésemre álló adatok már azt tanúsítják, hogy a látóideg átmetszésekor — még ha az ideg vezetőképes is — nem lépnek fel fénytünemények. — Egyike a legmegbízhatóbb eseteknek a következő: egy értelmes egyénnél, a kit Roser tanár és én kezeltem felhámrák miatt, az orbitalis alap s az orbita tartamának nagyrésze el lett távolítva. A bulbust, mely viszonylag elég egészséges volt, nem lehetett volna benthagyni, és ez szabadon kikészítve, a látóideggel előttünk feküdt. Az illető teljesen magánál volt; én kértem Roser urat, hogy várjon az ideg átmetszésével addig, míg kérdéssel is meggyőződhetünk az illető megfigyelő képességéről. Erre átmetszetett az ideg, s azon kérdésünket hogy váljon lépett-e fel fénytünet, azt a választ kaptuk, hogy „nem.“ Én műtét előtt rövid idővel megvizsgáltam az illető látóképességét, s 4 lábról olvasott ujjakat; e szerint a látóideg teljesen vezető képes volt. A látóidegnek későbbi górcsövi vizsgálata, sejteknek és magvaknak nagyon csekély lerakódását mutatta a rostközötti kötszövetben és az ideg-kötegben; de atrophiát nem. Később midőn ezen észlelésemet előadtam, egy növendék figyelmeztetett, hogy Münchenben Rothmund tanár is hasonló eredményre jutott. írtam neki, s ő azt válaszolta: „Hogy az utóbbi 6—8 évben, oly egyéneknél, kik nem voltak különösen érzékenyek hajtott végre küzdéseket chloroform narcosis nélkül, s mindezen esetekben a látóideg átmetszésekor a fénytüneteknek legkisebb nyoma sem volt észrevehető, pedig az illetőket erre jó előre figyelmeztette“ *). Azonban még a régi megfigyeléseket is, feltéve hogy azok pontosak voltak, másként kell értelmezni. A tekét küzdéskor meglehetős nagy rögzítő eszközökkel ragadták meg, s az ideg átmetszése pillanatában erősen kifelé húzták, hogy a látóideg megfeszüljön, úgy hogy ekkor valószínűleg a reczehártya erőművi ingerlése adott okot a fénytüneményekre. *) Szokalszki a kezeléseknél tapasztalt hasonló megfigyeléseket tett közzé a Centrbl. f. pr. Augh. 1881. <lecz. füzetében.
