Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-06-25 / 3. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 26-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 3. SZ. Vasárnap, junius 25-én. 1882. Tartatom: Schulek V.tr Közlemények az iridectomia köréből. — CsapodiI, dr. A blenorrhoea neonatorum statisztikájához. — Szili A. tr. Mulékony vakság a gyermekágyban. — Szabó Gy, tr. Szemészeti levél. — Ottava J. dr. Syphilitikus fekély a kötőhártyán. — Csapodi /. dr. Mindkét szem erőszakos megvakitása. — Raehlmann tnr. Hyperbolikus lencsék keratoconus és szabálytalan astagmatismus eseteiben. — Juhász dr. A Placido-féle keratoskop. — Creniceanu tr. A porczhártya táplálkozásáról. — Csapodi dr A jodoform szemészi alkalmazásáról. — Ottava és Creniceanu dr.-ok. A szemészeti szakosztály munkálatai az 1881-iki nemzetközi congressuson, Londonban. (Vége.) — Vegyesek. Közlemények az iridectomia köréből. Schui.ek Vh.mos tanártól.1) Május 22-én volt évfordulója az örök emlékű Graefe születésének. Ezen napon leplezték le Berlinben azon férfinak érczszobrát, ki annyi szemészeti buvárlatban az iridectomia kibővített áldásaival szerencséltette a szembeteg emberiséget és addig gyógyíthatlan bajokat, mint a glaucoma, leküzdhetőkké tett. Szintén ezen év april 18-án lett 70 évessé volt tanára, majd tanítványa, és mindig lelkes barátja, Arit tanár, ki közel 40 évi műtői tevékenységében annyi ezer iridectomiát, sok részben maga által tisztázott kórtani álláspontról, indicált, fejlett műtéti technikával végezett, és bő tapasztalatai alapján a műtét sokoldalú tanát összefoglalólag, mesterien leírta. Ezen munkálat, mint a Graefe-Samisch-féle gyűjtőmunka egyik dísze, lapidárvonásokban állítja a tanulmányozó elé az iridectomiának még ma is úgy mint 1874-ben érvényben álló tanait, — hacsak a sclerotomia kétes vívmányait nem akarjuk hozzáadni. Midőn én ma az iridectomiához tartozókról készülök Önök előtt szólani, nemcsak önkényt felmerül a vonatkozás az ünnepeltek által tanitottakra, hanem nekem emberi lényük is lelki szemem elé áll — és feléled a hálaérzet két nagy tanárom irányában. A tőlük átsajátítottak tanító terjesztésében és sok physikai erőt elnyelő alkalmazásában olvadt ugyan főként el tevékenységem az utóbbi években, azonban tapasztalatok és gondolatok is merültek fel közben, melyeknek némelyeit a nyilvánosság elé hozásra megéretteknek tarthatok. Hogy az iridectomiára vonatkozók egybeállításával kezdem, kegyeletes érzelmeim kifejezése kiván lenni. Jelen közleményeim az iridectomia indicatióinak körébe fognak vágni és azután egy folytatólagos szakaszban a műtét műszaki részleteivel foglalkozni. I. 1. Jó-e és szabad-e a természetes pupilla mellett önálló második pupillái készíteni, a körizom épenhagyásával. Láttani szempontból ügyesen tervezett és technikailag jól sikerülő műtétmód volt a Himly iridenkleisise és ennek javított alakja a Critchett-féle iridodesis. Ha a pupilla irányában látási akadály volt, szaruközépi heg, lencsemagkörüli réteghályog, szarukúpos tágulat, vagy félremozdult lencse, az iris megfelelő része és vele a pupilla elhuzatott a szaru széle felé. Ebben hármas optikai nyereség volt: tisztán fénytörő oldali részek juthattak a látás közvetítésére, a zavarosak a túloldalról a közép elé elnyújtott irisfél segedelmével eltorlaszoltattak, és még a pupilla fényszabályozó működése is csonkitatlan maradt. Sajnos, hogy a jó eredmény nem volt állandó, mert a hegbe feszülő irisszárakból számos esetben pusztító lobfolyamatok indultak ki. Az operatiót el kellett ejteni és megint az elébbi gyakorlathoz szegődni, azaz a látást zavaró pupilla szélén irisdarabot vágni ki, és így a régi pupillával összefolyó, a pupilla összehúzását nagyban tönkretevő, száraival a legkisebbre tervezett kimetszés eseteiben is utólag felette széttáguló rést készíteni. Még ma is teljesítetlen marad a kívánság, hogy az iridodesis optikai előnyei a műtét káros következményei nélkül éressenek el. 1871-ben Pope (New-Orleansban)J) javaslatot tett, hogy optikai esetekben iridodesis vagy közönséges iridectomia helyett az irisből darab úgy vágassák ki, hogy a körizom megmaradjon, és így a régi pupillával össze nem folyó külön új pupilla képeztessék. 6 esetben végezte műtétét, jó eredménynyel és, mit hangsúlyoz, a nélkül hogy az egyének a két pupillával a tárgyakat kettősen látták volna. Pope javaslata ma el van hanyagolva, daczára hogy mindenki azonnal kénytelen belátni az optikai előnyt a közönséges iridectomiával szemben. Nyilván a két pupillából támadható diplopiától félnek. Arit idézett művében nem is szól róla, de e félelmet vélem a sorok között kiolvashatni, ott a hol tanácsot ad hogy iridectomíánál miként kell eljárni, hogy valahogy a sphincter ben ne maradjon, ha ez mégis megesett mint kell horoggal (a tokra veszedelmes elbánás!) pótlólag előhúzni és elvágni, csakhogy kettős pupilla ne maradjon.* 2) Véleményem szerint Pope javaslata kitűnő és a kettős pupillától való félelem fénytani babona. Az idevágó épéleti fogalmak Scheiner óta (1575—1659) tisztázottak. Az alkalmazás a kóros viszonyok egy csoportjára Graefe által ki van merítve, (dolgozatában, melyben a kérdést szellőzteti, hogy egyik ép szem mellett a másikon szabad-e oldali pupillát képezni, és feleli hogy fénytanilag minden hátrány nélkül „igen“, még azon kivételes és részletesen felhozott esetekben is, hol ebből kétszemi diplopia támadna)3) és csupán az ismert részletek végleges egyeztetése volna szükséges, hogy a kettős pupillából származható diplopia réme eltűnjék. Megkísérlem a fénytani helyzet tisztázását. Jusson egy gyűjtőlencsére (a szemen a fénytörő közegekre) abcd fénysugárnyaláb, ezt törése után f-ben (a szemen a sárga folttal) gyüjtötten fogja fel r-ernyő (a látóhártya). Feltűnik, hogy a lencse szélén átment sugarak is y-ben egyesülnek a többivel. Ez azonban már nem történik ha az ernyő r,-ban áll; ekkor a sugárnyaláb ab része főlebb, a cd rész alább éri az ernyőt mint a közép be részlet. Szintén nem egy gyűjtőponté az egyesülés, ha az ernyő r„ síkban van, mert az ab részlet most alább, a cd rész fölebb éri el az ernyőt mint a közepi bc-\ie.z tartozó. Képzeljük most hogy a feleső sugárnyaláb csak részben szerepel (pl. midőn a szemen az iris rendes pupilláris lika vagy oldalt vágott lik, áttört rekesz szerepében működik). Ha csupán az ab széli részlet jut a lencse felső szélére, ez törés után az ernyőnek r,-ben felállítása esetében az ernyő közepe felett, r ernyő esetén épen a középén y-ben, ernyőn a középnél alább találkozik a felfogó felülettel. Hasonló áll a sugárnyaláb cd részéről.4) Ha ab és be sugárkötegek működnek,5) ezek megtört sugarai r ernyőn együttesen a középén y-ben találkoznak. Az ab és cd kötegek, be hiánya ese*) Knapp, Archív f. Aughk. 1871, II. kötet, I. rész, 192. 1. 2) Graefe-Sämisch, III. kötet: Arit, operationslehre 338. 1. 67. §. 3) Graefe, Archiv f. Ophth. II. le. 2. rész, I93—201. 1. 4) Ilyen esetekről, melyekben a sugártörés a másik szemen rendesnek gondolandó, értekezik Graefe az említett (Archiv für Ophth. II. k. 2. rész, 201. lap) munkálatban. 5) Ilyen az eset, ha a pupillához csatlakozó iridectomiát végezünk-4 ') Előadta a kir. orvosegyesület f. é. jun. 17-iki szakülésén.
