Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-04-30 / 2. szám
45 46 böztethet meg', akkor nála kezdődő vőrös-zöld-vaksággal van dolgunk és a betegnek színérzéke a vörös színre nézve 4°/s„, a zöldre nézve 40/i2o-dal fejezhető ki. A szemteke gümőkóros lobja. Hirschberg tr.-tói, Berlinben. Szerző négy év alatt 17,000 új beteg közül a szemteke gümőkóros lobját három esetben a) a tekei kötőhártyában, b) a szivárványhártyában, c) az érhártyában kórismézte és a kórismét boncztani vizsgálat által is megállapította. Mind a három esetben kisérő kórtünetek (nyirkmirigyek duzzadása stb.) voltak jelen, és a szem változásai igen sajátságosak voltak. Czélszerűnek látszik gümőkóros lerakodmányokat műtét által eltávolítani, ha hozzáférhető helyeken és heveny, riasztó, általános tünetek nélkül találtatnak. A gümőkóros szembetegség egy esete. Story-tói, Dublinban. A szokásos gümőkóros tünemények egy 18 éves leánybeteg sugártestében, tűik- és érhártyájában górcsővel voltak kimutathatók. (Folytatjuk.) Szem és gerinczagy. Dr. RiEGKR-től Würzburgban és Dr. FoRSTER-től Nürnbergben. A papilla, a nervus optikus kóros változásait, a szemizmok hűdését nem lehet mindig az agy megbetegedéséből levezetni. Az agykéreg állománya sorvadt lehet s a szemeken kóros változás nem látható ; és ha a gerinczagy beteg, a szemeken is lehet kóros változás. Leptomeningitisben szenvedő egyénnél az optikus primaer atrophiája volt; sectiónál a gerinczagy hátsó kötegelnek is szürke elfajulását találták. Az optikus megbetegedését a gerinczagyból kiinduló trophikus, vagy vasomotorikus működési zavarok okozzák. Mert nem valószinű, hogy ugyanazon folyamatnak az idegrendszer különféle pontjain való lehelyeződése folytán betegedett meg az optikus is, vagy a megbetegedés a meninxeken terjedt tovább, vagy Stilling szerint az optikus gyökeinek útján, melyeket ő a medul. oblongátáig képes volt követni. Meningitis az eddigi bonczleletek alapján a papillaig nem terjedett; Stilling elméleténél az egyenes összeköttetést kimutatni nem lehet, tehát csak a gerinczagyból kiinduló vasomotorikus zavarokat vehetjük fel a bántalom okáúl. Már Leber gyanítá, hogy a gerinczagy befolyása a nerv. optikus táplálkozását, s tabes dorsualisnál atrophia nervi optici lép fel. A gerinczagy acut s később chronicussá lett lobfolyamatainál lép fel az optikus megbetegedése; különösen, ha gerinczagylob subacut rohamokat is képez. Igen renyhe lefolyású loboknál a betegek a látásnak lassú romlását nem is veszik észre, akkor fordulnak orvoshoz, midőn az már igen rossz, ilyenkor az orvos a bevégződött atrophiát találja. Atrophia csak neuritis után léphet fel, bár ez utóbbit ritkán van alkalmunk észlelni. Azonban nemcsak a gerinczagyból, hanem az optikustól messzeeső szervekből kiinduló s a gerinczagyon át az optikushoz vezetett ingerek is atroph, nervi opticit okozhatnak pl. a genitáliák megbetegedésénél. A gerinczagyon át a nerv. optikushoz vezetett izgalom itt lobot támaszthat anélkül, hogy a gerinczagy megbetegedett Volna. A gerinczagy megbetegedésénél a sympathikuson át vezetett ingerekre edénytágulások lépnek fel az optikuson. De edénytágulások pl. Basedow-kór, a Sympathikus nyaki dúcz sérülése, nem vezet atrophiára. Egy esetben az egyik mellkasi csigolya lobjánál a retina edényei kitágultak, ptosis és myosis volt jelen, a teke tensiója —2. Mindezen tünetek a Sympathikus idegrendszer egyik ramus communicansra való nyomásból magyarázhatók. Basedow-kórnak az oka a sympathikuson át vezetett vasomotorikus inger, de ennek forrása a gerinczagy. Sympathikusra vonatkozó kísérletek: a jobboldali Sympathikus átmetszése után a szemen változás nem állott elő; a központi csonknak erős bevezető árammal izgatásakor a pupilla tágult, a retina edényei szűkültek; a ganglion supremumot csípővel megfogva a láta mérsékelt tágulása mellett exophthalmus állott be ; a ganglion átmetszése után a láta ad maximum tag, erős exophthalmus. Egy másik kisérleti állatnál vékony idegágat találtak, mely a vagustól a sympathikushoz futott; ezt csipővel megfogva mindkét szemen exophthalmus keletkezett látatágulás nélkül. Sectiónál a retrobulbaris szövet erős vérbősége volt. Tehát van bizonyos ideg-mechanismus, mely a retrobulbaris szövetek vértartalmát befolyásolja, de ettől függetlenek a szemháttér véredényeinek idegei, bár lefolyásuk útja egymáshoz közel áll, de központjuk távol esik. A sympathikusnak az egész uvealis tractusra van befolyása: izgatása hypersecretiót okoz, sőt egy esetben az iris egy része meglobosodott, felszínét exudatum fedte: oly tünetek tehát, minőket Cohnheim lob-vizsgálatainál helybeli izgatás útján ért el. A retrobulbáris edények nem függnek egyedül a sympathikustól; a vagus és a sympathikusban a legkülönfélébb központból s különböző élettani jelentőséggel biró idegek találkoznak s az igen sok egyéni változás okozza, hogy sokszor a Sympathikus izgatásakor az ahhoz fűződött tünetek elmaradnak, máskor oly működések állanak be, melyek annak I működési körébe nem tartoznak. Sympathikus izgatáskor a retina j edényei szűkülnek, a pupilla tágul; ugyan ezen kísérletnél a Sympathikus átmetszését csak másnap követte a retina edényeij nek tágulása. Amylnitrit belehelésnél az arcz kivörösödése után í a conjunctiva, majd a retina edényei tágultak. Ezek után bizonyos, hogy bármily közvetítési úton, de a gerinczagy befolyással I bír az optikus és retina edényeire. Az optikusnak spinalis megbetegedése vasomotorikus zavarok folytán jön létre; felléphet mint acut, vagy chron. neuritis. Azon esetekben, melyeket primaer atrophiának tartanak, az anamnesisből kitűnik, hogy már azelőtt voltak a látásban némi zavarok. Spinalis neuritis opticinek a tünetei: az edények tágak, a papilla duzzadása csekély, gyakori a részleges atrophia. Spinalis eredetű atrophianál : a papilla elszínesedése, különösen ha a nap sugarait használjuk a világításra, jól látható, az edények semmi változást sem mutatnak. Spinalis eredetű neuritis és atrophiánál a subjectiv tünetek is jellegzők : zöld és vörös színvakság különféle fokban van, a láttér sector alakú hiányokat mutat, fénylátás van, sőt egy esetben a beteg torzképeket (szellemeket) vélt látni. Láttérszűkiilet igen sokszor a papilla részleges atrophiájának felel meg. A színvakság nem a retinában, vagy a központoknak az inger helytelen feldolgozásában, hanem az ingereknek a beteg látóideg rostjain zavart vezetésében keresendő. A gerinczagyi atrophia nervi opticinél a betegek a színeket inkább felcserélik, sőt bizonyos erőlködés mellett a színt felismerik. Agyi megbetegedésnél az illető a színeket nem látja, a tárgyat szürkének tartja. Ami a pupillát illeti: a Sympathikus a dilatator pupilláét állandóan beidegezi, ha a gerinczagy, mely a beidegzést közvetíti, beteg ; innen a kóros myosis könyen érthető. A pupilla tágsága mindig két antagonista erő által létesül ; bizonyítja ezt a pupilla folytonos oscillatorikus mozgása, míg az erők középállásába nem jut. Kóros folyamatoknál ezen középállás függ, vagy a szűkítő, vagy a tágító erők kimaradásától; az első amaurosis és oculomotorius hűdésnél, az utóbbi gerinczagy-megbetegedésnél jön elő. A láta spastikus úton tágul, ha az agykéreg állománya izgatott, de néha akkor is, ha a gerinczagy beteg. Myosis spastica agymegbetegedésnél csak akkor jön létre, ha a gerinczagyban is vannak kóros változások. A pupilla tágsága nem egyszerű működési eredménye a két antagonistának, hanem az egyik működése inger gyanánt hat a másikra, s ha az egyik működése elmarad (bénulásj a másik sem fog teljes erővel működni. így magyarázható, hogy oculomotorius hűdésnél a láta nem tágul ad maximum. Végre a gerinczagy megbetegedésénél a szemizmokban is léphetnek fel működési rendellenességek (bénulás), melyeket vasomotorikus zavarok okoznak. Mindezen változásoknál sokszor a lues tünetei is észlelhetők. (Arch. f. Ophth. 27. kötet, 3 fűz., 109—202. lap.) Ottava J. dr.
