Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
0 4 közeléből indul ki, akkor ellenkezőleg inkább az engedékeny üvegtest felé domborodik, mint az ellenállóbb sclerat tolja maga előtt, a mint ezt épen Manznak kiinduló pontját képező másik esete is mutatja. Engedékenynek neveztem az üvegtestet, mert nem tehetjük fel, hogy a tekében Manz által talált tömött kötőszövet abban már a cysta képződés idején is jelen lett volna. Legfontosabb érv azonban Manz ellenében, miszerint a kis tekének cysta felé néző fölületén sehol sem találunk biztosan constatált érhártya-szövetre, az ezen oldalon található festeny ugyanis koromfekete tömegekből áll, melyekben „csak itt-ott látható sejtre emlékeztető, világosabb folttal egy-egy csomócska.“ E leírás teljesen ráillik a retinalis festenyre, míg a choroidea szövetére csak a teke másik oldalán, az épen maradt sclera szomszédságában ismerünk rá határozottan „a maggal és nyúlványokkal biró, világosbarna sejtekről.“ Míg tehát a tömlő eredetét seleratis cystából csak mesterkélve magyarázhatnék ki, minden erőszakolás nélkül megérthetjük annak származását, ha — épen úgy mint Arit esetében — felteszszük, miszerint erre az elsődleges szemrés hiányos záródása adta az alkalmat. Ha az itt felsorolt három microphthalmusnál az elsődleges szemrés kitágult alapja nyílt és tág összeköttetésben maradt a szemmel, könnyen elképzelhető, miszerint ellenkezőleg az összeköttetés helye lassanként megszükiil, sőt egészen összenő, úgy hogy a másodlagos hólyag teljesen lefűződik a tekéről. Hogy a különféle fokozatokat föltüntessem, s nevezetesen a primär szemrés hiányos záródásából keletkezhetett mindenfele kóros alakot tárgyalásom körébe vonjak, nem tartózkodom — mint ezt a megelőzőkben is tevém — ismeretes dolgok fölemlítésétől sem. Az előbb említett módon jöhetett létre nevezetesen a Wilson microphthalmusa, melynél a látóideg tapadási helye előtt volt a selerához függesztve egy kicsiny tömlő, minek eredetét az iriscoloboma elég kézzelfoghatólag elárulta. így keletkezett a microphthalm. Wallmann második esetében, hol a tekén szűknyakú tömlő csüngött, melynek keskeny nyílásán a choroidea haladt le a tömlő üregébe, és végre hasonló származású lehet Wallmann harmadik esete, mely mint magasabb fokozat már az üregek teljes elkülönítését mutatja, a mennyiben a tekétől csak tömör, üreg nélküli, rostos kocsány halad a tömlőig, melynek eredete felöl azonban nem hagy kétségben bennünket az azt béllelő érhártya. Ez utóbbi esettől már csak egy lépést kell tovább tennünk, hogy megmagyarázzuk a microphthalmus azon alakjainak származását, minőket 5 esetben 'Palkó, egy esetben Imre J. ismertettek. Ide sorozhatnék bátran Hasnernek az anophthalmusok 4-ik csoportjában említett esetét is, mely a Talkóétól miben sem különbözik. Említett szerzők ugyanis az alsó szemhéj alatt vékonyfalú, jókora kiterjedésű, a conjunctiván átkékellő, folyadékkal telt tömlőket találtak, melyek legtöbbször az alsó szemhéj kifordulását okozták és mindig elsatnyulására vezettek a tekének, mely legtöbb esetben mint mogyorónyi vagy még kisebb göb volt a kötőhártyazseb mélyén felismerhető. Palkó az általa bonczolt egy esetben még rostos kötegből álló összeköttetést is talált a teke és tömlő közt. Ha ezen esetekre egy tekintetet vetünk, önkénytelenűl is a primär szemrés hiányos záródása jut eszünkbe, mint a torzképződés oka. Azonban az anophthalmus és microphth. között csak fokozatos a különbség s ugyanazon ok, mely valamely szem elsatnyulását okozta, nagyobb mérveket öltve annak végleges megsemmisülésére is vezethetett volna, mint ezt az anopthalmus statistikájában néhány példa (3-ik csopportban Jacobi és Hippel egy-egy és P'ischer két esete) illustrálja, melyekben egyik oldalon kis szemtekét, a másikon pedig üres orbitát találtak, s melyek a két fejlődési hiba közötti átmenetet eleggé föltüntetik. De ha így, akkor az épen szóban forgó ok, t. i. a primär szemrés nyitvamaradásával, annak fenekén képződött tömlő nemcsak microphthalmust, hanem a szem teljes hiányát is okozhatja és tényleg az anophthalmusok sorozatában nem kevesebb, mint 9 esetre bukkanunk, melyek a Palkó és Imre J. által közlőitekkel másban teljesen megegyeznek, csak a szemteke hiányzik vagy legfeljebb bonczoláskor fedezhető fel a conjunctiva alá rejtett picziny- csomócska alakjában. A régiek közül Skuhersky írt két testvérről (1. 2-ik csoportot), kiknél teljes ankyloblepharon mellett az alsó szemhéjak erősen kidomborodó, kékes daganatokat képeztek, és Rau említ egy anopthth. bilaterálist, melynél ép szemrés mellett egyik oldalon hasonló, fluctuáló tömlő foglalta el az alsó szemhéjt. Újabb időben Hippel, Wecker, 'Palkó (ennek 4-ik esete a Kiin. Monatsbl. 77. évi folyamában) Wicherkiewicz (mindezeket 1. 3-ik csoportban), Skrebitzky és Chlapovszky (4-ik csoport) közöltek hasonló észleleteket, kik az alsó szemhéj tömlőjét megannyian egyformán jellemzik s csak annyiban térnek el egymástól, hogy míg a többi négy szerző a tekének egyik oldalon sem akadt sejnmi nyomára, addig Chlapovszky az egyik szemet, melyen tömlő nem volt, épnek találta, míg Hippelnél a cysta mindkét alsó szemhéjon volt található, de míg egyik szemet egészen megsemmisíté, addig a másikat csak a microphthalmus fokára szállíts alá. E kilencz eset közül egyedül Chlapovszky végzett bonczolást, ki a tömlő kiirtásakor átvágta annak hátrafelé haladó, vastag kocsányát, melyet ő (miután górcsövi vizsgálatot nem közöl, nem tudni mély alapon ?) a látóidegnek tartott, s a kiirtás után tűnt fel a kötőhártyazseb mélyén egy, elsorvadt tekére emlékeztető csomócska. Mindezen esetek — a microphthalmusnál említettekkel együtt — rendkívüli hasonlatosságot mutatnak egymással. Külső megjelenésükben mondhatjuk teljesen egyformák : mindnyájan az alsó szemhéj alatt fészkelnek, azt többé-kevésbbé kifordítják, hol erről tudomásunk van, fehérnyetartalmú, savós folyadékkal telvék, ezenkívül a szemtekét egytől-egyig vagy egészen vagy részben tönkreteszik, s a hol végre bonczolat végeztetett, azzal öszszeköttésben állónak találtattak. Ez utóbbi magatartást .Talkó esetében határozottan, Chlapovszkyéban pedig legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, miután az általa átmetszett és látóidegnek tartott kocsány alig lehetett más, mint épen a tömlőt és tekét összefűző köteg. A meglepő egyezést — a szóban levő tömlők tulajdonságait illetőleg — tekintetbe véve, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnunk, hogy megannyian ugyanazon oknak köszönik lételüket Es ez okot már többen keresték. Azon rövid idő alatt, mióta újabb időben (1876) az első ilynemű észlelet világot látott, nem egy hypothesis merült fel e tömlők létrejövetelének magyarázatára. 'Palkó állítását, mely szerint „ezen ébrényi életben létrejött savós tömlőknek a tekéhez semmi közük sincs“, mely nézethez különben Wicherkiewicz is csatlakozik, Manzzal egyetemben csak megütődéssel fogadhatjuk s ellenkezőleg azt állíthatjuk, hogy az összefüggés nagyon ís szoros és szembeötlő, különben nem találnánk a tekét mindig elroncsolva és sohasem találnánk összeköttetést a tömlő és a teke maradványai között. Ép oly kevéssé tarthatjuk valószínűnek Hoyer elméletét, ki a tömlőkben nem lát egyebet, mint a könnytömlőnek a könnybarázda elzáródásakor lefüződött s később kitágult felső részét. Ezen esetben ugyanis mindig meg kellene találnunk az összeköttetést savós- és könytőmlő között, a mi pedig sohasem constatáltatott; kellene rendellenességet találnunk a könnycsövecskék és a könnyelvezetés körül, a miről azonban egy szerző sem emlékezik, sőt ellenkezőleg Wicherkiewicz és Hippel határozottan megemlítik a könnyszervek szabályos fejlettségét; és végre nem volnánk képesek ily származás esetén megérteni, miként tegye tönkre e tömlő a fejlődő tekét, holott a kétségtelenül könnytömlőből eredő cysták, mint ezt Vernenil eseteiben1) látjuk, érintetlenül hagyják a szemet. Sokkal régibb s már Skuhersky eseteit igyekszik magyarázni Himlynek egy odavetett megjegyzése, váljon e tömlők nem épen maguk a tönkrement szemtekék-e? Erre megfelelnek minden commentar nélkül maguk a Talkó és Imre J. által észlelt esetek, melyekben a tömlő mellett a tekék is határozottan kimutathatók valának. Wicherkiewitz elmélete, — hogy e cysták képződésére a vacuum adna okot, mely a fejlődés kezdetén jelen volt tekének 3) E közleményt („Prälacrymale Oelcysten“) csak a Jahresbericht üb. d. Ophth. 1877. folyamából ismerem, hol a szemteke torzulásáról nem történik említés, holott — ha lett volna — ily fontos complicatio nem maradhatott volna említetlenűl.
