Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-02-26 / 1. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ g-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 1. SZ. Vasárnap, február 26-án. 1882 Tartalom : Juhász L. tr. Anophthalmus congenitus. (Vége.) — Tóth L. tr. A viszonylagos alkalmazkodási szélességek vizsgálata a belső egyenes izmok elégtelenségénél. — Csapodi dr. Halálos anaemiából eredő szembeli változások. — Csapodí dr. A Sympathikus szemgyuladás kortanához. — Mooren A. A Sympathikus látási zavarok kórszármazásáról. — Critchett Gy. A rokonszenvi szemlob gyógyításáról. — Schiveigger tnr. A strychnin gyógymódról, megjegyzésekkel a látás hysterikus zavarairól. — H. Schmidt-Rimpler tnr. A látóidegnek erőművi ingerekre való visszahatása. — A szemészeti szakosztály munkálatai az 1881 -iki nemzetközi congressuson, Londonban. — Vegyesek. Melléklet: Kőmetszetű tábla Tóth L. tr. czikkéhez. Anophthalmus congenitus. Juhász Lajos tr., szemészeti tanársegédtől. (Vége.) A harmadik időszakból származó anophthalmusok száma minden esetre jelentékeny leend. Egyik legfontosabb mozzanat a szem fejlődésének történetében az elsődleges szemrés maga idejében történő, pontos záródása. Ha ez gátolva van, úgy a fejlemezeknek a szemhólyagot körülzáró részei, melyek a szemrés egyesülése esetén, a retinához simulva, azt szoros gyűrűként vették volna körül; most — a retina hiánya miatt a szemrés helyén hiányozván az alapszövet, melyhez hozzáfeküdjenek — szélesebb körben egyesülnek a rés körül és így a teke alsó részének kiöblösödését okozzák. így képzelhetjük a szemgolyónak az elsődleges szemrés helyén létrejött kiszélesedését, mely, ha kisebb fokon marad, a coloboma oculi néven ismert rendellenességet okozza, mig ha a kiöblösödés nagy fokot ér el, talán egész gömbbé tágul ki, már akkor méltán tömlőnek lesz nevezhető. Hogy a szemrés záródását minő tényezők akadályozhatják, azt már többen fejtegették, én ezúttal nem akarok e kérdés taglalásába bocsátkozni, csak egyedül Deutschmann1) állításáról kivánnék pár szóval megemlékezni, ki egy esetből kiindulva, minden colobomának lobos eredetet vindicál, állítván, miszerint az elsődleges szemrést környező szövetekben támadt lob vonja körébe a retinát is és okozza az említett változásokat. Esetére nézve készséggel elismerem a lobos eredetet, de elhamarkodott Ítéletnek kell tartanom, ha ezt D. minden esetre kiterjeszteni akarja. Mert ha némelyek — mint ez pl. Wallmann eseteiben a leírásból valószínűnek látszik — ép choroideát találtak a szemrés késő záródásából eredő tágulat alapján, s ha esetünkben mi sem voltunk képesek a tömlő nyilása tájékán lobos változásokat kimutatni, ez ellene bizonyít ugyan Deutschman-nak ; de viszont nem bizonyít mellette, ha az ily colobomákat béllelő hártya nem bír is már az ép choroidea szövetével, mert a sejtek és festeny megritkulása, s a szerkezet közeledése a kötőszövet felé létrejöhet lob nélkül, egyszerűen a túlságos feszülés, kinyujtás folytán is. Az pedig egyáltalában nem volna érthető, miért találjuk e változásokat mindig csak a szem alsó felében, holott hasonló lobgóczok mindenütt támadhatnak s a még alig képződött retinán, érhártyán és sclerán ugyanazon változásokat, — a szövetek elvéknyodását és következményes kitágulását, — hozhatnák létre, mint épen az elsődleges szemrés helyén. Ha ily elvéknyulási s tágulási folyamatok teljesen kifejlett szemeken, későbbi korban előjöhetnek, még inkább várható ez a még fiatal szemtekén. Hogy épen a primär szemrés e lobok kedvencz helye (Prädilections-Stelle2) ez csak oly odavetett állítás, melynek miértjére ismét elmarad a felelet. Es így mégis valószínűbb, hogy az esetek többségében e colobomák egyszerűen az elzáródásnak — talán erőmüvi alapon nyugvó — késleltetéséből származtak. ') Klinisch. Monatsbl. f. Augenhk. 1881. 2) Beiträge znr Ophthalmologie. 1881. 153. 1. Haab. De jött légyen e hiányos záródás és tágulat bármily okból létre, könnyen elképzelhető, mily káros befolyással van ez a fejlődő tekére. Régen ismert tény nevezetesen, hogy a microphthalmusok igen nagy része ez okból származtatható le. A kezeim közt levő irodalomból összeállított 58l) eset közül, melyek azonban nem képviselik az összes ismert microphthalmusokat, nem kevesebb mint 26-ra nézve kimutathatónak vélem, miszerint eredetüket az elsődleges szemrés hiányos vagy késő záródásának köszönik. Az említett számból 14 microphthalmus mutatott egyszerű colobomát, mely legtöbb esetben az irisen kívül a choroideara is kiterjedt s a scleralis burok kisebb-nagyohb kitágulásával járt. Ha a szemnek így kiszélesedett feneke a tekével tág és nyilt összeköttetésben marad s a mellett túlságos méreteket ölt, jóval fölülmúlhatja nagyságban a tekét, mely ilyenkor csak mint kicsiny függelék ül a hólyag tetején és többé-kevésbbé, egészen a fölismerhetlenségig eltorzul. Ilyen elváltozásokból állhatott elő Arit microphthalmusa, hol még a tekének maradványai megkülönböztethetők voltak, Wallmann egyik esete, melynél már csak a hólyagnak kis diverticuluma képviselte a tekét, sőt — azt hiszem — a leszármaztatás e módja ráillik Manz egyik esetére is, melyben hasonló hólyaggal nyilt összeköttetésben állott, illetőleg üregébe domború felületével benyúlt a tekének kicsiny, zsír- és kötőszövetből, edények és choroidealis elemekből álló maradéka, míg a sclera megszakítás nélkül a hólyag falába ment át. Manz ugyan —■ egy másik észleletére támaszkodva, melynél a inicrophth. okáúl egy, a látóideg közelében, a sclera lemezei közt székelő cystát födözött fel, — ezen esetre nézve is azt hiszi, miszerint scleralis tömlő okozta a szem elnyomorodását; de ezen föltevésnek némileg ellene szól a lelet, a mennyiben ily származás esetén a kis tekének érhártyával és a sclera belső lemezével kellene körülvéve lennie, Manz pedig nem volt képes, legalább nem a kis szemteke egész kerületén fölfedezni a tömlőnek eme belső falát. Ennek hiányában föltehető volna, hogy talán a szem ürege felé néző belső fal vékonyabb volt és usuráltatott, vagy (Manz szerint is) a tömlő a suprachoroideaban keletkezett ; de akkor viszont nem volna annak excentricus növése értelmezhető. Azt várhatnék ugyanis, hogy ha a tömlő a sclera külső rétegeiben támad, úgy kifelé púposítja az inhártyát, de ha a choroidea ') I. Ammons Zeitschr. f. Ophthalm. I. és II. kötetében Weller, Pönitz, Escher, beding egy-egy Schön, Wutzer, Fischer 2—2, Gescheidt 5 esettel van képviselve. 2. Himly. Krankh. u. Missbild, az előbbieken kívül Himly W., Cerutti, Jäger, Himly K., Arnold és Seilernek egy-egy esetét ismerteti. 3. Gräfes Arch. f. Ophth. 2., 3., 22. és 26. kötetében Gräfe, Helmholtz, Hischberg egy-egy, Manz 2 esetet közöl. 4. Zehender. Monatbl. f. Augenheilk. 74., 77. és 79. folyamában Jakobi 2, Talkó 5 esetet ismertet. 5. Jahresbericht üb. d. Ophth. I., 3-, 4-, 6-, 8. és 9. kötetében Wilson 1, Zehender I, Harlan 6, Krükov 2, Lindner, Rother, Berthold, Wurst egy-egy esete van említve. 6. Szemészet 1878 4. sz. Imre J. közöl egy esetet. 7. Hirschberg. Ctrbl. f. Augenhkd. 1880. Rava 5 esetét hozza. 8. Manz. Gräfe-Säm. Hdbch d. Auetnheilk. 2. B. Cap. VI. ezeken kívül Wilde és Arit egy-egy s Wallmann 3 esetét említi. I T
