Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-02-20 / 1. szám
19 20 VII. A gerinczagy, de különösen a nyaki részlet, valamint a medulla oblongata bántalmainál, szűkek a láták. A tabetikusok szűk pupillái már rég idő óta „myosis spinalis“ név alatt igen jellemző tünetét képezték ezen bántalomnak. Szembeszökő a láták magatartása, mert fényre igen renyhén vagy sehogysem reagálnak, összetérítéskor azonban élénk marad a reactio. De ezen két tünet független egymástól s csak esetleges az együttes fellépés. Az ilyen szűk láta a gerinczagy, még pedig kizárólag a hátsó gyökök megbetegedésére utal s a különbözeti kórismére igen értékes adat. — A mozgási zavar lényege tehát fénybehatásra mutatkozó renyhe reactio, mely összetérítéskor élénkül s melyet úgy vizsgálunk, hogy a betegnek saját ujját rögzíttetjük. Társbizonyítékot szolgál ilyenkor a Sympathikus gyenge beidegzésére nézve azon körülmény, hogy mily indififerens a tabetikusok szűk látája az atropin irányában. Számos az irodalomban feljegyzett eset bizonyítja a láta tágságnak függését a gerinczagy — és különösen a nyaki részlet megbetegedéseitől. Legérdekesebb Riegel F. esete, melyben a tarkón ejtett szúrás a gerinczagy nyaki részletének bal felét metszette át; rendes látképesség mellett találtatott jobb oldalt: a testfél érzéketlensége, szűk láta; bal oldalt: hűdés túlérzékenységgel és erősebb visszahajlási ingerlékenység. Duchenne de Boulogne állítja, hogy tabetikusoknál, ha intercurrens bélfajdalmak jelentkeznek, az azelőtt szűk pupillák kitágulnak. VIII. Ép reactiónál mutatkozó változásai a közepes látatágságnak függnek a Sympathikus beidegzési ingerületétől. Ha ezen ideg peripherikus része vagy tán nyaki dúcza is izgatva van, ez látatágulat által külöli magát. Gátőr dagok, melyek a sympathikust nyomva izgatják, látatágságot okoznak. Idült ólommérgezés, féloldali fejzsába, epekövek valamint a morb. Basedowii tünetéi mind a Sympathikus izgalmából származnak, s ezért könnyen érthető az ezen kóralakokhoz társult zsábák tetőpontján mutatkozó maximalis látatágulat. Bélférgekkel biró gyermekek látája tág. IX. Az akadályozott légzés legjellegzőbb tünete: a tág láta, mely a nyúlt agyban székelő Sympathikus góczának szénsav által történő izgatásából származtatható. Tág látát találunk hányáskor, a hökhurut paroxysmusaiban, szülfájdalmak, valamint ecclamptikus és epileptikus görcsöknél. A tüdővészeseknél mutatkozó láta tágulat a légzési terület kisebbedésén alapuló nehéz légzésből magyarázható. — Ezen tény igen fontos gyakorlati értékkel bir a légzés ellenőrzése szempontjából narcosis alatt. Ha chlorofomnarcosis alatt a láták ad minimum szűkültek, a narcosis tetőpontján van s abba hagyandó. A láta lassú kitágulása érző ingerekre (t. i. műtői beavatkozásra) a betegnek nem sokára bekövetkező felébredését jelzi. Ha pedig a chloroformnak folytonos belégzése alatt a láták egyszerre kitágulnak, ez a légzés abbamaradásának s a kezdődő szénsavmérgezésnek biztos jele, mely a narkotisálás abbahagyását s a mesterséges légzés megindítását parancsolja. X. Agynyomásnál tágak a láták, legyen a nyomásemelkedés feltételezve agydagok, savós szüremletek vagy vérömlenyek által, vagy pedig az agyi véredények egyszerű túlteltsége által. XI. Ha a közepes nyugalmi állapotban levő láták nem egyenlően tágak, ennek oka a Sympathikus rendellenes beidegzésében van. Ilyenkor bajos elhatározni, hogy az egyik szem szűk látája (a Sympathikus paresise alkalmával) vagy pedig a másik szem tág látája (ugyanezen ideg állandó izgatása alkalmával) kóros-e ? De miután a Sympathikus a pupilla tágságán kívül, a Müller-féle sima héji izom beidegzése által a szemrés egy bizonyos tágságára is befoly, az egyik oldalon a látaszükiilet mellett jelentkező könnyű szűkülése a szemrésnak a sympathikusban székelő paretikus állapot mellett szól, míg az ellenoldali szem ellenkező irányú tünetei a Sympathikus állandó izgatására mutatnak'). E mellett az atropin is nyújthat felvilágosítást, mert félhűdött vagy plane béna sympathikusnál hatástalan, izgalmi állapotokban legkisebb mennyisége is erős látatágulatot hoz létre. A mozgó látának egyoldali tágsága vészes jele valami bekövetkező nehéz agybántalomnak, mely a Sympathikus izgalmával *) De a szemrés egyenlőtlen voltáról ismét bajos mondani, hogy a kissé szükebb vagy tágabb szemrés-e a kóros. Tehát ez sem igazit el. Sch. kezdődik. Igen rósz kórjóslatú, ha majd az egyik majd a másik látát lepi meg. Ha fényre renyhén reagál, de összetérítéskor szűkül, ez, valamint az alkalmazkodás teljes épsége s az atropin legkisebb mennyiségére beálló látatágság maximuma mind megannyi értékes jel a külömbözeti kórismére. — Alomban a látatágság közötti kiilömbség elesik; ez is a symp. külömböző beidegzési foka mellett szól, férfiaknál gyakrabban fordul elő mint nőknél s nagyon ritkán gyermekeknél. Elmebetegeknél különösen gyakran fordul elő és pedig dementia paralyticánál. Szerző a halle-i tébolydában az összes betegek 2/3 -ánál átmeneti és napjában többször múló s ismétlődő külömbségeket talált. (Volkmann Sammlung Kiin. Vorträge Nr. 185.) Popovics tr. A szemgödörfeletti idegnek sertésből eredt izgatottságát követő visszahajlási láttompulat. Leber tnr.-tól Göttingában. Régen ismeretes, hogy érzőidegek, nevezetesen a trigeminus izgatása amblyopiát okozhat, s ha az ideg izgatása elháríttatik az amblyopia is megszűnik. így azon amblyopia és amaurosis, mely fogzsábáknál áll elő, a beteg fog eltávolítása után megszűnik. Kevésbé megbízhatók az adatok az úgynevezett sympathicus idegizgalomnál, hol az először megbetegedett szem eltávolítása után a kóros folyamat a másik szemen is megszűnik; itt azonban inkább asthenopiával. mint amblyopiával van dolgunk. Legfontasabbak azon amaurosisok és amblyopiák, melyek a nerv. supraorbitalis sérülése, illetve izgatásakor állnak elő, mit már a régiek is ismertek. Beer említ két esetet, hol a homlokon hegek voltak és az egyének amauroticusak voltak; a nerv. supraorbitalis átmetszése után az amaurosis megszűnt. Leber általa észlelt két esetet közöl : 1879. november 26-án 11 éves fiút vett fel korosztályára. Négy hét előtt bal szeme táján ütést kapott, azonnal fényszikrázás, fájdalom s keresztezett kettősképek állottak elő; zúzodás nem volt, a teke épnek látszott. Másnap kisfoké szemhéjgörcs állott be, a látás csökkent mind két szemen. Két hét múlva a látás tetemesen rosszabodott, a fim álmatlan volt s a kettősképek határozottabbak lettek. November 15-én j: sz. v=1li, b. sz. v = 1ln, látótér erősen szűkült, szemtükörrel kisfokú üteres és visszeres vérbőség volt látható. Lobellenes szerelésre a látás rosszabbodott. November 22-én j. sz. v= '/i2, b. sz. v= ’/ío- November 26-án: bal szemrés szükebb mint a jobb, fényiszony van jelen, a tekének külső környékére, de különüsen a nerv. supraorbitalis kilépési helyére eszközölt nyomáskor fájdalom mutatkozott, a szemrés görcsösen záródott, s rángások voltak észlelhetők a balszájzug vidékén. A felső szemhéjon a nerv. subraorbitalis kilépési helye alatt lencsenagyságú sárgás-barnán sugillált folt volt; a jobboldali nerv. supraorbitalis nyomásakor a beteg nem érzett fájdalmat. Szemtükri vizsgálatnál az edények kissé tágak s a papilla vörösebbnek látszott. J. sz. v=I6/2ou, E.+ 3 D-val, Jaeg. Nr. 16 olvasott s a látótér alul s talán kissé kifelé szűk. B. sz. 4'-ról olv. ujjakat, a látótér minden irányban szűk. Színlátás vizsgálatánál a rózsa- és ibolyaszíneket világoskéknek Ítélte, a többi színt helyesen jelzé. Kettősképek voltak jelen, melyeknél a képek egymástóli távola egy irányban sem növekedett, mozgáshiány nem volt észlelhető. A kettősképeket kivéve, e bántalom hasonló tüneteket mutatott, mint az anaesthesia retinae s Leber csakugyan ezzel rokonnak tartja a reflex amaurosist. Jellegző a látótéri szűkület negativ szemtükri lelet mellett, továbbá a rendesen fellépő idegizgalom, valamint a hyperaesthesia optica és a szemhéjgörcs, mely utóbbi feljogosít, hogy az anaesthesia-retinaet a reflex-amaurosis egyik alakjának tartsuk ; ezen bántalomnál az elsődlegesen izgatott ideg nem mindig található fel könnyen; sokszor a nemző szervek sphaerája van érdekelve. Fentebbi esetben a nerv. supraorbitalis izgatottságára a tárgyi tünetek mutatnak s az állandó izgalmat az erőmfivi behatás okozza. Leber említi, hogy a kettőslátás sem volt képes őt visszatartani a reflex-amblyopia felvételétől, mert a kettőslátás okát egy izomnak hüdésében sem volt képes feltalálni s inkább az egyik abducens spacticus összehúzódására lehetett követkéz-
