Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-10-23 / 5. szám
THFy -v'" •V , ' • . T‘; - '"-y v V. / ’" V V- 87 -— 88 — B á n t a 1 0 m Szemhéj jobb bal topographicus hely és kiindnlási pont fennállás Recidi férfi nő kor oki mafelső alsó ideje vák zanat 1 ' sf 14. Hirschberg. 2 i'älle v. doppelter Lidbildung , nach Lidkrebs-exstirpation. Deutsche Ztschrft. f. prakt. Medicin Kr. I2. 1875. 1 i — 1 — — — 1 Jahresbericht f. Augenheilktle. 15. Tumoren (Carcinom) Graefe. Bd. I. Heft 1. pag. 415. 1 — — — Szemhéj külső fele — — — 7 hóna po •t 16. Fuchs. Drüsencarcinom des Lides. Bd. XXIV. Heft 2. pag. 161. 1 — Tarsus Krause féle mirigyek — -— — — o o' >-< Fuchs. .Sarcom des Lides. 1 — — — Szemhéj külső fele — i 1-32 — ■< 17. Über das Cancroid der Augeniider v. Prof. C. d. Yincentiis Palermo Ann. di Ottal. 1879. Fase. 1. pag. (16—10, — i — 1 közép rész, bőr alatt — — 1 — — — o ! o 3 ; — i — — egész szemhéj — — 1 — — — O Zff \ fz — i _ 1 — — — — — — — B L, — i — — — — — 1 — — — h> v ’ —— 1 — — — — i — — crq i — 1 — — — 1 — — — 3 Összesen 18 19 8 14 4 hó — év — 16 8 7 hónaptól —76év — Sajnos, hogy az egyes értekezésekben a leirások igen hiányosak. így ezek összegezéséből biztos következtetést vonni nem lehet. Szemhéj-tumorok (carcinoma és sarcoma) száma elég nagy; sebészi munkákban igen sok eset van feljegyezve, hol azonban különféle műtéti eljárások tárgyaltatnak, a tumor egyszerű megnevezése mellett. Ezeket, és a szemhéjakra máshonnan átterjedett tumorokat táblázatomból kihagytam. A felső szemhéjon 13 eset közül 6 carcinoma és 7 sarcoma volt, az alsó szemhéjon 19 esetben 14 carcinoma és 5 sarcoma. A jobb szemen 8 esetben 3 carcinoma és 5 sarcoma, a bal szemen 14 esetben 11 carcinoma és 3 sarcoma. A bőrben és a bőralatti kötőszövetben 5 eset közül 2 sarcoma és 3 carcinoma találtatott. A porczból 3 sarcoma és 3 carcinoma indult ki. A belső zugból kiinduló tumorok mind carcinomák voltak; a kiilzugból I sarcoma indult ki. Kóroki mozzanatra vonatkozólag, ahol arról em" lítés van téve, az külső behatás volt: 2 esetben ütést sarcoma követett; hosszantartó vagy igen sokszori behatás után 2 esetben carcinoma fejlődött. Eseteinkben az elsőnél a tarsust beborító kötőszövet, a másodiknál a bőralatti kötőszövet volt a kiindulás pontja. Érdekesek az első esetben a kötőhártyán talált festenyfoltok, milyeneket Virchow is mint veszélyes, melanosarcomára hajlandó részt ismert fel és kiirtását ajánlotta. Anophthalmus congenitus. Juhász Lajos tr. szemészeti tanársegédtől. Ha a természet a leendő ember fejlődése közben játékot űz s vagy egyedül vagy más szervekkel együtt a szemet választó játékszeréül, vagy végre annak megalkotása figyelmét teljesen kikerülte; akkor előállhat a szem teljes hiánya. Körülbelül ezen szavakkal magyarázta még ezelőtt nyolczvan évvel is Sybel és vele a többi természettudós az anophthalmus létrejöttét, kellő embryológiai ismeretek hiában a szem nélkül született ember meglepő, sőt csodálatos jelenségével szembe— minden további fejtegetés nélkül -— a mindenható természetet téve felelőssé. Sokkal nehezebb helyzete van a jelen emberének, ki az exact vizsgálódás mai korszakában hasonló naivitással nem teheti túl magát e nehéz kérdésen, kétségtelen tényekkel pedig nem állhat elő e homályos származású torzképződés okainak magyaázatára. A kérdés tisztába hozatalára minél több jól észlelt eset szükséges, és én nem késem —• bármily gazdag legyen is ma már az anophthalmus irodalma — egy új esetet közölni, annyival is inkább, mert az eddigiek közt aránylag kevésnél találunk pontos bonczolati eredményeket följegyezve, és mert esetünk sok tekintetben új és nagyon érdekes sajátságok által különbözik az eddig ismertektől. Teljesség okáért fölemlítem röviden az eddig közzétett 77 esetet, hogy a rendelkezésemre álló források alapján az anophthalmusnak lehetőleg összes irodalmát nyújtsam. Az említett számból 56 esetben a tárgyalt fejlődési hiba mindkét szemre kiterjedt (anophthalmus bilaterális) 21-ben pedig csak egyikre szorítkozott (Anophth. unilat. vagy monophthalmus). Könnyebb áttekintés kedvéért czélszerünek tartom az eseteket bizonyos jellemző tulajdonságaik szerint négy csoportra osztani fel, a mennyire az osztályozás keresztülvitelét a kezeim közt levő, részben hiányos adatok megengedik. Az első csoportot azon alakok képezik, melyeknél nemcsak a látóideg, nemcsak a szemteke és ennek mellékkészülékei (szemhéjak, izmok stb.), hanem még az orbita is hiányzik, úgy hogy a bőr a homlokról megszakítás nélkül folytatódik le az arezra, a nélkül, hogy alatta bármily kis üreget volnánk képesek fölfedezni. A tárgyalt torzképződés e legmagasabb fokait észlelték mindkét oldalon: Sprengel és Seiler, egy szemen: Rudolphi. A két utóbbi bonczolást is végzett, Seiler tökéletlen agyat talált, melynek inkább alapi részei — a thalamus- és tractus opticussal — voltak kiképződve, míg Rudolphi a megfelelő féltekét elnyomorodva lelte. Külön csoportba sorozandónak vélem azon 16 esetet, melyeknél a bulbus teljes hiánya mellett az orbita többé-kevésbbé ki volt fejlődve, de a szemhéjak hiányzottak (cryptophthalmus), vagy pedig egész hosszúságukban vagy nagy részben összenőttek (ankyloblepharon), vagy végre rendes szemrés mellett a könnyszervek és szemet mozgató izmok nem voltak találhatók, hol tehát a teke mellékkészülékei vagy épen nem vagy nagyon tökéletlenül képződtek ki. Ily természetű egyoldali anophth.-ról tesznek említést: Walther, Piringer és Klinkosch; két oldaliról pedig : Storch, Fielitz, Hoffmann, Botin, Beer, Davey, Shukersky (2-ről), továbbá Daniel, Ma/acarne, Vicq D’Azyr, Ossiander és Lobstein. E második csoportba tartozó anophthalmusok közül pontosabb bonczolati eredményeket Klinkosch és a négy utolsó szerző eseteiről ismerünk, s ezek mind megegyeznek a látóideg teljes hiányában, sőt kettőnél a foram. opt.-nak sem volt semmi nyoma. Egy esetben a corpus quadrigeminum volt elnyomorodva, .egy másnál a thalam. opt. hiányzott, i-szer hemicephalia volt jelen, egynél végre az agyféltekék összeolvadtak. r
