Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-08-28 / 4. szám
79 8o A szeműr lősebe után fellépő „choreoretinitis plasticáról“. Berlin tnr.-tól Stuttgartban. A „Wiener Medizin. Wochenschrift“ ez évi ló- és 17-dik számában Goldzieher a szeműr lősebe után fellépő choreoretinis plasticat tárgyalva s két általa észlelt esetet közölve kiemeli, hogy Berlin a szeműr bántalmai czimfi könyvében *) a choreoretinitisről, mint a lövésből eredő látzavar okáról nem tesz említést. ámbár ezen tény már az irodalomban felemlített egy pár esetben ismert gyanánt szerepel.* * 2) Berlin elismeri azt, hogy művében a lövésből eredő sérüléseknél a choreoretinitist nem említette fel; de ezt nem azért tette, mintha nem ismerte volna Cohn és Knapp közlött eseteit, hanem mivel annak létezését bonczi alapon nem látja bebizonyítva. Berlinnek tulajdonképeni tárgya, a szemür bántalmai, lehetetlenné tette a fentebb említett helyen ezen aránylag alárendelt kérdés fejtegetésébe bocsátkozni. Mivel azonban újabban Goldzieher is a Waldeyer3) nézetéhez csatlakozva azt támogatja, hivatva érzi magát Berlin, véleményét a szeműr lősebe után fellépő úgynevezett choreoretinitis kórszármazásáról közölni. Mielőtt ezt tenné, óhaja azon téves fogalmakat tisztázni, mik Goldzieher közleményébe becsúsztak, a mennyiben Goldzieher állítja, hogy Berlin „a lövés után fellépő látzavar okát az inhártya repedésének tulajdonítja.“ Ez nem egészen találó. Berlin (1. c., p. 595) felemlíti, hogy a szóban levő sérülések a szem zuzódását és súrlódását okozzák, mi azonban a nélkül, hogy az alakot képző lemezeket szétroncsolná, „belszemi vérzésre, reczegleválásra és érhártyarepedésre vezet.“ Berlin (p. 592, 1. c.) ezen utóbbiról, mint a látzavar főokáról tesz említést; de nem mint kizárólagosról. Áttér a Choreoretinitis plastica tárgyalására s kezdi azt a reczeghártyával. Waldeyer szerint a csap- és pálczikaréteg eltűnése, a szemcse és szemcseközti réteg sejtjeinek megfogyatkozása és a Müller-féle rostok túltengése képezi a reczeghártyán a kórleletet, melyhez még a retinát pótló szövet nagy sejtszegénysége is csatlakozik. A Goldzieher-féle esetnél4) a sárgafolt környéke duzzadt. A látidegfő külső felénél a reczeg vastag, rostos, egyéb helyén pedig vékony festenyzett hártyává alakult át. A reczeghártyán mind a Waldeyer, mind a Goldzieher által közölt esetnél ép reczegszövet mellett túlyomó sorvadási folyamatok találtattak. Természetesen részleges „túlengés“ alakjában és a Waldeyer-féle esetben a „Müller-féle rostok túltengésével“. A tudomány jelenlegi álláspontján Leber5) találó megjegyzése szerint képtelenek vagyunk azon elváltozásnak biztos észleleteken alapuló kórképét vázolni, melyet reczeghártyalobnak szoktunk nevezni; azonban az előttünk fekvő elváltozásokat kifejezett sejtszegénységökkel s a részleges túlképlődés és a Müller-féle rostok helyenkénti túltengése daczára is képtelenek vagyunk lobos terménynek, tulajdonképeni reczeghártyalobnak tekinteni, sőt ellenkezőleg a reczegelváltozások jelenlevő bonczi jellege határozott visszafejlődési átalakulás jellegével bír. A tulajdonképeni érhártyai elváltozásoknál közös és jellegző mindkét megbetegedési esetnél a sugártest épsége és az érhártyaszövetének kiterjedt sorvadása ; a melyre nézve különösen a Waldeyer-féle esetnél kiemeltetik, hogy az érhártya legközelebbi környéke kevésbé sejtdús. Éhez járúl az ér- és reczeghártya összetapadása anélkül, hogy összetapasztó izzadmányról szó lenne. Mindezen fentemlített elváltozások részleges festeny-szegénységökgel ismét a reczeghártyánál felemlített elváltozások jellegét viselik magukon, azaz a visszafejlődési átalakulás tüneteit. Az érhártyán sem lehet egy esetben sem biztosan felismerni, hogy valódi proliferáló lobos kórkép helye lett volna, sőt maga a sugártest is J) Graefe-Sämisch: „Handbuch der gesamraten Augenheilkunde,“ VI. 2. p. 504. 2) Vergl. Cohn: „Schussverletzungen des Auges“ 1872, p. 25, u. f. und Knapp : Archiv für Ophth., XIV., I, p. 256. s) Cohn 1. c., p. 26. u. f. 4) Archiv f. Augenheilkunde IX., III., pag. 326. 5) Graefe-Sämisch: „Handb. der ges. Augenheilk. V., 2., p. 561. Melt.éki.et : Egy kőnyomatú tábla Ottava I. tr. czikkéhez. a fentebb említett szerzők szerint, nagy kiterjedésű izzadmányos lobként jelzett kórfolyamat daczára is, ment e bántalomtól. Képezhetné a jelenlevő elváltozások összege az izzadmányos érhártyalob végeredményének tünetét, ha ezen felfogás ellen számos nyomós érv nem volna felhozható s ha a bonczi leletnek más kórszármazása nem lenne valószínűbb. Ily nagy kiterjedésű genyes érhártya-lobnak ellene szól az ér-reczeghártya és a lobosnak vett termények sejtszegénysége, valamint a sugártest épsége. Ily nagy kiterjedésű genyes érhártyalob nemcsak szivárványlobot, de iridocyclitist szokott okozni. Kórodai észleleteink szerint tehát nem a teke alakjának épségét, hanem a teke sorvadását vártuk volna bekövetkezni az üvegtest genyes beszürődése következtében. Berlin tagadja a plasticus choreoretinitis létezését s a Goldzieher által e névvel jelölt kórboncztani elváltozások lényegét kiterjedt belszemi vérzésnek s ennek következményének tulajdonítja, melynek főszékhelyét a Schwalbe-féle űr, ezenkívül az ér- és reczeghártya és ezen két lemez köze képezi. Tudva van az is,4) hogy ily érhártya alatti vérömleny, névszerint pedig a reczeg savós beszürődése különböző szemtükri zavarokat okoz a reczeghártyában, mi esetleg a megtámadott hely állandó elszínesedését okozhatja s mi a kiömlött vér mennyisége és a sértés óta lefolyt idő tartama szerint különböző tömöttségű és színű festenyzettséget is szokott mutatni. Ezen időszakban azonban már előhaladt ér- és reczeghártya sorvadással van dolgunk, mi részint a vértömeg által okozott helyi nyomás, főleg pedig a megakadályozott érhártyai vérkeringés következményének eredménye; mi ismét talán az érhártyai edények, valószínűleg pedig a sugáredények szétszakadása által okoztatik. A szemtükri homály Berlin szerint a reczegvizenyő által okoztatik, mely eseteinknél nem szívódott fel, hanem szemcsés szétesést és az idegelemek sorvadását okozta. A vérkeringési akadály pedig az érhártyának a kórboncztanból jól ismert sorvadását a festeny nagymérvű eltűnésével hozta létre. A festenyzettség okát a festenysejtek elhalása okozza, minek következtében a festenyszemcsék egy része a sorvadt helyről (a reczeg- és érhártyából) a véráramba jut, másrésze pedig a véredények körül felhalmozódik. A mi végre az ujdonképződött, vagy helyesebben szólva azon járulékos tömeget illeti, a melylyé a sorvadt ér- és reczeghártya átalakult, ez Berlin szerint nem egyébb szervült, vagy átalakuló vérrög különböző stádiumánál. Ha tekintetbe veszszük ezen úgynevezett izzadmányos tömegnek egyes, mindkét szerző által kiemelt tulajdonságát, annak fehéres színét, sejtszegénységét, rostos szerkezetét, részleges festenyződését stb., úgy ezen tünetek teljesen megfelelnek egy átalakuló, vagy szervülő vérrög tüneteinek. Míg a Waldeyer-féle eset egy korábbi stádiumot képvisel, addig a Goldzieher-féle annak későbbi időszakát képezi nagyszámú edényképződés alakjában. Ezen dagszerű képletnek vérömlenyből való eredetét a benne talált vérűrszerü hézagok kétségtelenül bebizonyítják. Azon körülmény, hogy a vérzésből eredt szövetben csontszigetek képződtek, felfogásunknak nem mond ellent, a mennyiben bárminemű más ujdonképződött kötszövetből is származhat a jelölt helyen csontújképlet. Szerző véleményét a felsorolt esetekben plasticus choreoretinitisnek jelzett bántalom kórszármazásáról és jellegéről még egyszer röviden összegezve azt hiszi, hogy itt a reczegérhártya kiterjedt visszafejlődési átalakulásával van dolgunk. A Müller-féle rostok egyidejű túlképlődése a reczeg egyébb sorvadási folyamatainál is előjön s ezért lobos terménynek nem tekinthető. Az ér- és reczeghártya túlképlődése gyanánt leírt elváltozások rostos, helyenként festenyzett, a másik esetben pedig edényzett szövet felrakodásában állanak, mely egy szervülő vérrögnek felel meg. (Wiener med. Wochenschr. 1881. 27. és 28. sz. ') Yergl. zur sogenannten Commotio retinae, 1. c. Hunyady. Budapest 1881. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
