Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-08-28 / 4. szám
SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 35-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 4. SZ. Vasárnap, augusztus 28-án. 1881. Tartalom: Ottava I. tr. Szemhéjakon előforduló sarcoma-carcinomatodes két esete (egy kőnyomatú táblával). — Szabó György tr. Levél Heidelbergből. — Deutschmann tr. Adatok a neurotomia optico-ciliarishoz. — Jany tr. A sclerotomiáról glaucománál. — Berlin tnr. A szeműr lősebe után fellépő „choreoretinitis plasticáról“. Melléklet : Egy kőnyomatú tábla Ottava /. tr. czikkéhez. Szemhéjakon előforduló sarcoma-carcinomatodes két esete. Közli Ottava IgnAcz tr., tanársegéd. Tapasztalati tény, hogy az álképletek a szervezet bizonyos részeit különös előszeretettel szokták elsődleges székhelyükül választani ; másokat mintegy kerülnek, vagy mint ritkaság lépnek fel itt; így a szemhéjakon. Korosztályunkon észlelt két esetet óhajtok közölni. I-ső eset. 1878. év febr. 19-kén M. Ignáczné 57 éves tanitónő jelentkezett korosztályunkon a következő jelen állapottal. A bal felső szemhéj tyúktojásnyira nagyobbodott, a megnagyobbodás az egész szemhéjra kiterjed. A szemhéj lecsüng s vagy 1 centiméter szélességben fedi az alsót. Pislogásnál a felső szemhéj csupán egyes rángásokat képes végezni. A szemrés nyitása active épen nem, passive csupán hat mm.-ig lehetséges. A térfogatnagyobbodás felett a bőr kékesen színesedett, lobtüneteket nem mutat, mindenhol magas redőkbe szedhető. Tapintata összehúzódott izoméhoz hasonló, karélyozotnak mutatkozik, nyomásra nem fájdalmas. A szemrésből híg, sárgás czafatokkal vegyült váladék szivárog. A szemhéjszél belső ajkától felfelé mintegy hét mm. magasságban kezdődve sötétvörös, helyenként fekete, könynyen vérző, dudoros felszinű daganat foglal hetyet, mely néhol exfoliált, máshol szennyes-szürkés lepedékkel fedett. A térfogatnagyobbodás médián és lateral irányban a szemzugszálagokig terjed, felső határa az orbita szélig tapintható, illetőleg maga az orbita szél, hol eltűnik ; alsó határa a fentemlített kötőhártyai rész. Az alsó szemhéj kötőhártyája festenyzett, az átmeneti redő lazult. A cornea alsó, még látható része csillog. A teke minden irányban szabadon mozgatható. Előzményként előadja: 1877. év aug. havában bal szemében erős szúró fájdalmak állottak be ismeretlen okból, ehhez erős főfájás társult, s vagy két hét múlva környezete figyelmeztette, hogy bal szeme felső szemhéjának közepén kis kiemelkedés van, s állítólag a kötőhártyán ennek megfelelőleg kis sőtétvörös daganat volt. E daganat egy hónap múlva már a szemrésből kéz. datt kilógni. Ekkor orvos ezt lemetszette, de egy hónap alatt ismét csak oly nagyra nőtt; ekkor orvosa kifordított szemhéjak mellett távolította el a daganatot; de egy és fél hónap múlva újból csaknem a jelenlegi nagyságra növekedett. Ez idő alatt a fájdalmak hol enyhültek, hol ismét fokozódtak minden alkalmi ok nélkül. Korosztályunkon rosszindulatú álképletnek ismertetett fel. Az álképlet 1878. február 21-kén kiirtatott a következő módon: uarcosis után a szemrés a külzugnál erős ollóval tágíttatik ; vérzés csillapítása után a felső szemhéj szélétől felfelé vagy 15 mm. magasságban a szemhéjszéllel paralell futó metszés történik mélyen egész a tarsusig; a bőr felpraeaparáltatik a szemöldökig ; ezután az alképlet, az egész tarsus és az átmenet redő legnagyobb része olló segélyével távolíttatik el. A jelentékeny vérzés csilapitása után egyszerű védkötés. alkalmaztatik. Ami a lefolyást illeti: még ugyanazon nap a fájdalmak megszűntek; febr. 22-kén a bőr mérsékelt duzzadást és pirt mutat, mérsékelt fokú genyedés állott be; febr. 24-én a bőrpir és a duzzadás megszűnt, a genyedés igen mérsékelt, a cornea tisztul, kötés elmarad ; febr. 27-kén a genyedés igen csekély, a külső és belső zugnál synblepharon képződik, a külzugnál levő seb per primám egyesült, a szemhéjí bőr még mozgatható, kiujulás seholsem látszik, v=20/i00. Beteg elhagyja korosztályunkat. A kiirtott álképlet Müller-féle folyadékba tétetett. Makroscopicus lelet-, a kiirtott álképlet hosszúsága 1-9 centiméter. Alakja többé-kevésbbé gömbölyded, lapított, egy nagy és számos kisebb lebenyes tömegből áll, mely lebenyek mind gömböly dedek és lapítottak, egymástól mély barázdák által vannak elválasztva. Az álképlet nagy tömegét vastag kötőszövetből képezett tok veszi körül, a kisebb lebenyek tokja vékony. Az alképlet környezetéből tokostól könnyen kiválasztható, csupán az átmeneti redő magasságában erősebb az összefüggés. Ami az álképlet fekvését illeti: a szemhéj összes rétegei 10 mm. magasságig teljesen épek. A daganat élesen határolt s az úgynevezett hátsó tarsalis mirigyek helyén széles alappal emelkedik ki a tarsusból, nem messze a fornixtól a héji kötőhártyát áttöri s a megmaradt szemhéji részt a fornixhoz nyomva, itt a kötőhártya duplicatúrája mintegy tasakot képez ; e fölött azon laza kötőszövetnek meglehetős nagy tömege fekszik, melybe a fascia tarso-orbitalis hátsó felszíne átmenni szokott. A szemhéji kötőhártya átcsap az alképletre, elemei azonban mindinkább kezdenek kötőszöveti hártya elemeihez közeledni s néhány mm. távolságban az álképlet tokjával észrevétlenül olvad össze. Az álképlet felett a bőr, a bőralatti kötőszövet, az orbicularis rostjai egész épen haladnak, a fascia tarso-orbitalis is meglehetős simán vonul el felette, de itt-ott rostjai közé már benyomul az álképlet. Az álképlet legnagyobb tömege az áttört kötőhártya résen át tokjával szabadon fekszik a szemhéj alatt, s felfelé meglehetős mélyen nyomul a margó supr. orbitalis alá. Határai ezek szerint; a tarsus felső része, a fascia tarso-orbitalis, a fornix, az orbita széle alá nyomuló résznél a bulbaris kötőhártya, a szemhéjszél irányában a kötőhártya megmaradt része. Az álképlet a canthus externustól a canth. inter.-ig terjed. A fenntemlítettekre vonatkozólag lásd az 1. ábrát. 4