Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-06-26 / 3. szám
5i 52 Könyvismertetés. (A szem sérülései törvényszéki-orvostani szempontból, tiasnertöl. „Handbuch der ge rieht. Medizin von Prof. MaschkaLl, Tübingen 1881. I. Bd. I. H. S. 30g—377 ■) Tekintetbe véve a nagyon is szűk irodalmat, melylyel a szem sérülései felett általában és különösen a szem sérülései felett törvényszéki orvostani szempontból birunk, örömmel üdvözölhetjük Hasnernek ezen épen jókor megjelent művét, mely hat nagyobb szakaszra oszlik. Ezeknek elsejében tárgyalja a simulált és szándékosan előidézett szembántalmakat és kezdvén rövid, de könnyen felfogható útmutatással a fénytörési állapot és a Iátélesség vizsgálására. A további négy szakasz tárgyát a szemek sértései képezik vonatkozással törvényszéki orvostani jelentőségükre, s az utolsó szakaszban a szem mérgezései vannak röviden tárgyalva. Az összes szakaszok bővelkednek érdekes és ritka kóresetekben, melyeket szerző önmaga észlelt, s melyek legfontosabbjairól röviden meg fogunk emlékezni. így találjuk a második szakaszban a szem rázkódási sértéseit, még pedig minden egyes szövetképletet külön tárgyalva és a betegség tartamát valamint a foganatba veendő gyógykezelést is közelebbről ismertetve. A cornea zúzódásai közt igen érdekes esetet találunk a M. Descemeti elszakadásáról, mely előidéztetett fűző szalag szeges végének gyors vetkőzés közben a szemhez odaütődése által. A sclera zúzódásai közt a teke tartalmának tökéletes kiürülését, sétabottal a szemhez mért lökésre bekövetkezett selerarepedés után, és egy kedvezően lefolyt sclerarepedés esetet, előidézve asztal szegletéhez ütődés által, mely esetben a lencse a seben át az ép köthártya alá csúszott, hoz fel. Az irisnek a ciliaris széltől több helyen létrejött részleges leválása után képződött háromszoros látának esete említtetik, mely a homlokra puskaagygyal történt tompa ütés következménye volt; egyúttal utalás történik azon ritkább esetekre, hol hevesebb rázkódásokra az iris egész terjedelmében a cíliáris széltől leválik és mint alaktalan tömeg összegöngyölődve a csarnok alján fekszik. Ez ellen ugyanitt kiemeltetik, hogy rázkódások következtében az irisben szakadások sugár irányban és a pupilláris szélen ritkán jönnek létre. A lencserendszer rázkódásai közt különösen a lencse luxatiójának tünetcsovortozata és létrejötte tárgyaltatik tüzetesebben, és néhány a gyakorlatból vett érdekes adattal bővíttetik, melyek közül egy az alfélre történt esés következtében létrejött incomplet lencseficzam érdemel említést. A chorioidea rázkódásai közül a contrecoup által előidézet vérzések- és rázódások-, az orbita, látóideg és a fényérző központi készülék rázkódásai közül a koponya alatti törések részesülnek tüzetesebb tárgyalásban. Ezen utóbbinak illusztrálására le van írva egy eset, melyben négy évvel a szenvedett és csekélynek látszó sértés (ütés a homlokra) után a látélesség nagyfokú lefogyása (a látóideg sorvadása által feltételezve) és utána az ötödik évben a halál következett be. A bonczolás egy fibrosarcomát derített fel, mely kiindúlt a sella turcicának egy haránt repedéséből, s mely7 a chiasmának nyomási atrophiáját hozta létre. Egyúttal arra figyelmeztet szerző hogy a retrobulbáris rázkódásoknál, — ha nem csatlakoztak hozzájok egyidejűleg a belszemi szervek rázódásai ■— a szemfenéki lelet, a látás nagyfokú lefogyása sőt tökéletes elvesztése esetén is, a bántalom kezdetén negativ szokott lenni. A harmadik szakaszban a szem sértései idegen test hátramaradása nélkül tárgyaltatnak (szúrt, metszett és harapott sebek). Nem épen érdektelen és bizonyára curiosumként fog szerepelni egy eset a köthártya sebzéseiből, melyben kutyaharapás után a rectus, sup. tökéletes leválasztása és hátrahelyezése jött létre. A cornea sebzéseinek megbeszélésénél figyelmeztetve lesznek a törvényszéki orvosok az igazságszolgáltatási szempontból nagyon is fontos következményes állapotokra, melyek a cornea sebzései után visszamaradhatnak ; mint ilyenek kiemeltetnek a szarúhomályok, a szárú alakváltozásai, mellső synechiák, cystoid hegedés stb. Említésre méltó egy eset, melyet szerző a sclera sebzéseinél tárgyal. Ugyanis egy igen széles tűvel okozott és az üvegtestig előhatoló metszett sebről emlékezik meg, mely a köthártyát, sclerát, sugártestet, chlorioideát és a reczeget érte, mi mellett a szivárvány és a lencse sértetlen maradt. A seb nyolez hét alatt gyógyúlt s a teke rendes kinézésű maradt, csak az üvegtest látszott felhőszerűen elhomályosodottnak, és ezért a látélesség jelentékenyen lefogyott. A lencserendszer sebzései tárgyalásánál arra utal szerző, mely gyakran végződik, különösen gyermekeknél, a sértések után bekövetkező felszívódási folyamat minden legkisebb lobos izgatottság nélkül, és állítását esettel támogatja, melyben egy fiúnál a szemnek aczéltollal történt sebzése után a lencse 8 hét alatt minden lobos tünet nélkül tökéletesen felszívódott. Az üvegtest előesés, üvegtesti vérzések és reczegleválás jelentőségének tárgyalása ugyanezen képletek sebzéseinél találtatik. Az orbitának sebzései törvényszéki orvostani álláspontból tisztán orbítális sértésekül, és olyanokul különböztetnek meg, melyek a koponyaűr sértéseivel vannak összekötve. Az előbbeni sértések két nemét különbözteti ismét meg — olyanokat, melyeknél a sebző eszköz a köthártyán s a szemhéjakon át hatolt az orbitába, és olyanokat, melyeknél az orbitális csontfalazat töretik át. Ezekhez tűzött figyelmeztetése nagyon nyomós, mert mindezen sértésekhez, még ha oly jelentékteleneknek látszanak is, hozzá csatlakozhatik meningitis, mi a sérültnek életébe kerülhet. A 4. szakaszban tárgyalja a szem azon sértéseit, melyeknél a sebző idegen test visszamaradt a tekében; előadja, hogy mi módon jutnak idegen testek a szemhéjakba, az átmeneti redőbe, a corneába és áthatoló sebzések után a teke belsejébe és az orbitába, hozzácsatolván az általok előidézett tünetek és következmények csoportozatának ismertetését és az eltávolítás módozatait, mindezeket néhány tanúlságos esettel ilusztrálván. így előad egy fiúra vonatkozó esetet;, kintk 3 cm. hosszú vírágszár taszíttatott be az orbitába az alsó szemhéjon át; az idegen test eltávolítása nagy erőkifejtést igényelt és daczára ennek a lobos visszahatási tünetek jelentéktelenek voltak és a gyógyulás teljes lett. Egy 6 éves gyermeknél H. 1 cm. hosszú szalmaszálat távolított el az átmeneti redőből, melyben az három hónapig elfeküdt; egy erdésznél megint gyutacsdarabkát, mely lövöldözés alkalmával szemébe jutva ott köthártyai tályogot és üvegtestbeni vérzést okozott, a nélkül, hogy a selerát megsértette volna, ebben az esetben is tökéletes gyógyulás állott be. Annak bizonyítására, hogy a szem belsejébe jutott fémdarabkák az irisben és a lig. pectinatumban eltokolódhatnak és itt a nélkül, hogy aggályos tüneteket hoznának létre, megmaradhatnak, valami földbirtokosra vonatkozó esetet közöl, kinek lövés alkalmával gyutacsdarabka jutott a mellső csarnokba, — a kivonási kísérlet nem sikerült, j az idegen test lesülyedt és eltűnt a lig. pect. mögé, de nem j állott be iridocyclitis, — 8 év múlva a sértés után a szem i nemcsak hogy tökéletesen sértetlen, hanem olvasni is képes. Más erdésznél, kinek gyutacsdarabka pattant szemébe, ez az irisben eltokolódott, és mivel folyton megújuló habár könnyebb fokú iritiseket okozott, H. az idegen testet iridectomiával eltávolította, a mivel állandó gyógyulást ért el. Egy fiúnál, ki az előrement sértést konokul tagadta, H. az elhomályosodott lencsét kivonta; a lencsetörmelékekkel egy l-5 mm. vastag aczéldarabka távozott el, pedig ez esetben sem a corneán, sem a lencsetokon nem lehetett a sértés és behatolás nyomait találni. Egy leánykánál H. 12 mm. hosszú faszálkát távolított el, mely a corneát, és irist és a zonulát fúrta át, egy fiúnál pedig egy éppen 36 mm. hosszú faszálkát. Az első esetben az idegen test eltávolítása után nagyon csekély volt a lobos visszahatás, a másodikban pedig panophtalmitis keletkezett. A szem belsejének hátsó részletébe bejutott idegen testekkel egyetemben tárgyalva van a symyathicus szemlob. H. ez alkalommal figyelmeztet, hogy a symyathicus szemlob fellépése, fellépésének ideje és belterjessége „az előkészített talaj“-tói függ, azaz hogy előjöveteléhez az egyénnek bizonyos hajlama, dispositiója szükségeltetik. A sympathicus izgalom vagy mindjárt vagy néhány nappal később követheti a sértést, a sympathicus szemlob kitörése pedig semmi esetre sem következhetik be előbb mint 4—6 hét múlva. A hozzászegődő erőművi behatások a kitörést siettetik. A sympathicus lob jelentkezhetik mint iridocyclitis, hyalitis és mint neuritis optica. Az izgalmi szakban végzett enucleatio H. tapasztalatai szerint a meglevő tünetek gyors visszafejlődését hozza ; hol nincsen izgalom, H. nem végez enucleatiót. Az orbitába hatolt idegen testek tárgyalásánál szóba van
