Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-06-26 / 3. szám
47 48 magához ; megteszi ezt mézgás vízben, tojásfehérjében, üvegtestben is, sűrűbb folyadékban kisebb távolságról, ha ellenben az akadály nagyobb, pl. papirosba van a vas dugva, nem bírja belőle kihúzni. Mese-dolog tehát, hogy a corneába fészkelt vasdarabot is olyan könnyen ki lehetne vele huzatni. A csarnokban lévő idegen test eltávolítására többnyire fölösleges szerinte a mágnes s nem is czélszerű, mert mihelyt a csarnok vize elfolyik s a szilánk a corneához támaszkodik, nagyon nehéz mágnessal, igen könnyű csípővel kivenni. Nagyszerű eredményeket érhetni el, hogyha az üvegtestbe jutott vasszilánkot azon hevenyében kell kivenni, a mikor a csípővel, horoggal vagy kalánnal való tapogatózás bajt okozna. ló éves ifjúnak kovácsműhelyben valami a szemébe pattant. Mikor Hb. az nap délután megvizsgálta, a szem nem volt izgatott, kis távolságban a szaruhártya felső széle mögött 21/2 mm. hosszú sebet talált, mely üvegtesttől tátongott ; szemtükörrel az üvegtestben a szemfenék vörös fényétől elütő sötét fonalat vett észre, mely a sebből kiindulva alá felé tartott, mikor pedig a beteg a szemét lefelé fordította, az üvegtest alsó részében jókora fémes csillogásé testecske ötlött a vizsgáló szemébe. A mülevés más nap történt a következő módon: A beteget félig ülő helyzetben altatják vala el; a metszés irányát a külső és alsó egyenes izom közt jelölék ki, előbb azonban a választott iránynyal párvonalasan, attól befelé metszvén át a kötőhártyát, a fölfejtett lebenyt visszacsapák. A szemtekét belül rögzítő segéd be- és fölfelé forgatja vala, a műtevő pedig kis csipővel megragadván az inhártya fölszínes szövetét Graefe-féle hályogkést szura be a sugártest mögé s a teke egyenlítője felé tartott éllel kiszurás nélkül vága 4 mm. hosszú sebet ; a sebbe üvegtest tódula, de ki nem folya. Gyöngéd nyomással nem lehete az idegen testet kiszorítani ; azért mágnesának görbe végét dugá be a sebbe először sikertelenül, a seb meghosszabbítása után (7—8 mm.) ismét kérésé, s aztán, nehogy az idegen test fönnakadjon, a mágnes domborúságával lenyomván a seb külső ajkát kihúzza vala a mágnest, a mikor az előbukkant fekete fémtöredéket könnyen ki lehete venni. A lebenyt visszacsapván két fonállal összevarrá s mindkét szemet beköté. A vasdarabka 3 mm. hosszú, 20 mgr. súlyú. Meggyógyult. A két hét múlva történt vizsgálás szerint fölül-belül mutatkozik hiányosnak a látása tere, látása azonban jó. A sebzés helyén 5—6 papillányi terjedelmű elváltozás támadt, mely ékalakú végével 7—9 mm.-nyíre van a látóideg fejétől ; pigmentes vonallal határolt területén az érhártya edényei látszanak pigmentezett fehéres alapon, míg az ideghártya edényei elváltozatlanúl haladnak el fölöttük; e terület szélével párvonalasan, ettől 4 pap. távolságban újabb föstékes vonal következik, mely élénkfehér ékalakú területet (csupasz inhártyát) határol, ennek közepén van a szürke forradás. Rothmund prof. (München) a Centralbl. f. A. 1880. jan. számában a szerkesztőhöz intézett levélben írja le, hogy még 1873-ban mágnes segítségével vett volt ki az elülső csarnokból hegyes vasdarabocskát, mely a corneán áthatolván hegyével a lencse tokját éri vala, úgjr hogy a lencse megsértése nélkül nem lehetett volna eltávolítani. R. erős mágnesnak a corneához illesztésével olyan helyzetbe juttathatá a vasdarabocskát, hogy eltávozván a lencsétől vonalas seben át könnyen ki lehete venni. Néhány nap múlva mégis hályogja fejlődék, de fiatal ember létére fölszivódék, úgy hogy látása jó maradt. Ez esetet Hassenstein írta volt le 1879-ben „dissertátio“-jában. Ugyanabban a számban van közölve M’Keown angol levele is, melyben két újabb szerencsés műtevéséről szól. Az elsőben az inhártya sebén át hatolt volt vas az üvegtestbe. Még azon hevenyében jutott hozzá M’K.; mágnest illesztett a sebbe, mely a fémnek egyik végét magához rántotta, úgy hogy a sebbe huzva, „with a little patience“ a seb tágítása nélkül eltávolíthatá. A másikban a corneán, irisen és lencsén át hatolt volt keresztül az idegen test s iritises lenövéseket és hályogot okozott. Erős mágnest tartván a szem elé a sebbel szemközt lévő irisen dudorodás támadt, mely lassanként növekedett, kis metszés után kivehető a fémszilánkot; utóbb aztán környéki (periphericus) seben át a lencsét eresztő ki iridectomiával. A mágnes alkalmazásának fontosságáról igen érdekesen ír: „A piece of metal is going to sink into the vitreous, or to the bottom of the anterior chamber ; whether to follow with forceps or not the Surgeon perhaps can hardly make up his mind. To follow may be bad and to leave alone is almost certain to be still worse. With a magnet at my hand I can take tnatlers leisurely, assured ihat I can still keep the body within reach. Fraenkel (Chemnitz) a Centralbl. f. A. 1880. febr. számában egy fiatal emberről szól, kinek véső ugrott a szeméhez s vagy ez, vagy talán a levágott vasdarab a szaru- és inhártyája szélén ütött volt sebet; de megaludt vér miatt szemtükörrel sem lehete szemében idegen testet látni, erős mágnessal sem éré czélt, habár látása terének fölül-belül mutatkozott hiányossága arról tanúskodik vala, hogy a véres helyen idegen test rejtőzködék. Más nap csakugyan meg is pillanthatá szemtükörrel a retinán mozgathatóan fekvő fényes testet. A Hirschberg módjára de a lebeny elhagyásával végzett műtevéskor sárgás czafatok és barnult vér ürülének ki, mikor pedig erős Janin-féle patkóalakú mágnessal közeledék a sebhez, ennek hátulsó zugából vasdarabka pattana rá. Meggyógyult 6/i8 látással. Hirschberg korosztályáról assistense Vogler a Centralbl. f. A. 1880. márcziusi számában közöl újabb műtevést, mely a mágnes alkalmazhatáza körét már meghaladja; de érdekes arra nézve is, mily keveset ügyelhetünk a beteg subjectiv érzetére, akár az idegen test benn vagy benn nem létét, akár annak nagyságát s helyét illetőleg. A corneának három negyedét átszelte volt a szembe ütődött vasdarab, s a beteg még is- azt hiszi vala, hogy nincs a szemében. Miután mágnessal nem lehetett volt ráakadni, a szem idegei átmetszésével akarák ártalmatlanná tenni; műtevés közben akadának kemény testre, mely. a szem kivevését tévé szükségessé. A szemtekén félig áthatolt, erősen beleékelt vasdarab 23 mm. hosszú és 10 mm. széles vala. Burgl (Passau) a Béri. kiin. Wochenschr. 1880. 44. számában ismertet egy esetet, melyben három évig volt a szemben vasdarab, míg szükségessé vált ^ kivevése. A sebet az alsó egyenes izom mentében készíté és saját elektro-mágnesával a sebbe húzván a vasdarabot csipővel kivevé. Látása olyan maradt, mint operálás előtt volt. (Kiin. Monatsbl. 1881. jan.) Samelson (Köln) a Béri. kiin. Wochenschr. 1880. 44. számában egy kovácsról ír, kinek vasdarab a szaruhártyáján ütött volt sebet, pupillája külső széle a lencse tokjának sebére tapada. A cornea sebén át Hirschberg-féle mágnessal harmadszorra 6 mm. hosszú öntött vasdarabocskát húzott ki a lencséből. A szem hályog fejlődésével gyógyult. (Kiin. Monatsbl. 1881. jan.) Oppenheimer (New-York) a Med. Rec. 1880. nov. számában közölt esetében három napig volt a szemben vasdarab, anélkül hogy a beteg hitte volna. O. az inhártyán talált seb tágítása után bedugott mágnessal, aztán a sebhez tartott erős mágnessal, majd újra bedugott mágnessal kérésé, míg a sebbe jutott a vasdarabocska. V20/100, valamivel szűkült terű látás (Kiin. Monatsbl. 1881. jan.) Az Arch. f. A. X. 1, füzetében a könyvismertetések között (125. 1.) Wolfe-ról van mondva, hogy a Brit. Med. Journ. febr. számában szintén ajánlja az elektro-mágnest. Knapp (New'-York) az Arch. f. A. X. 1. füzetében két sikertelen esetről ír. Az elsőben 7 hónapig volt a szemben vasdarab ; K. a belső egyenes izom mentében készített seben sem elektro-mágnesre illesztett horoggal, sem csipővel nem akadván rá ollóval fölfelé kerekíté a sebet s a lebenyt fölemelé, ekkor tünék elő a sugár testen kötőszövetbe foglalt fém, melyet úgy kelle kivágni. Utóbb mégis neurectomiat kelle végeznie. Másik esetében 5 napja vala a szemben idegen test, mely a behatolás helyén, belül-fölül, pustulaszerü genyedést támasztott volt az üvegtestben. Kn. azt gyanítván, hogy már ekkor az idegen test súlyánál fogva az üvegtest aljára szállhatott, az alsó és belső egyenes izom között készíte Beer-féle késsel sebet, aztán mágnesnak kutatószerű végével kereső úgy az üvegtest aljában, valamint a genyedéses góczban is, koczczanást nem érezhete, de kihúzása után a sebben feketés testecskét pillanta meg. Az iridochoroiditis kiújulása miatt utóbb mégis kikelle venni (enucleálni) a szemet. Első esete azt bizonyítja, hogy eltokolt vasat mágnes nem húzhat ki a szemből s ilyenkor legjobb a lebenyes metszés. Második esete pedig arról tanúskodik, hogy vasszilánkot olyankor is ki lehet venni mágnessal, ha már genyedés fogta volt körül, csakhogy a genyedéses helybe be kell szúrni, de az is kitűnik,
