Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-02-20 / 1. szám

A lágy hályog műtétele.

Feuer N. tr.-tól, m. kir. lionvéd-ezredorvos j. Zágrábban és a bécsi egyetemen a szemgyógyászat magántanára.

Az ifjúkori lágy hályog (cataracta mollis) eltávolítására két mütétmóddal bírunk : a tokhasítással és az úgynevezett egyszerű vonalas kivonással. Ha a hályog tömöttebb összeállására van gyanúnk, vagy ha az csak részleges, de a nagyfokú látzavar miatt kivánatos az eltávolítás, legelőbb a discissiót végezzük. A csarnokvíznek a lencse állományára történő behatása alatt az utóbbi puffad, s pehelyszerű darabokra esik szét. Ezen részletek zsíros szétesés útján szivódnak fel, vagy talán csak a csarnokvízben oldódnak fel. így tűnnek el lassanként a lencserészletek a láte területéből — igaz, hogy két, három, sőt több hónapi kezelés után, mi alatt rendesen a mellső csarnok punctiója, esetleg a discissió egy vagy többszöri ismétlése is válik szükségessé. Ha azonban a lencserészek puffadása és szétesése rohamosan megy végbe, a műtő azon kényszerhelyzetbe juthat, hogy a csarnok szükségképeni csapolásával egyidejűleg annyi lencserészletet is vonjon ki, a mennyi erőszakos beavatkozás nélkül csak kihozható. Hogy ezen leírt műtéti mód a szárú csapolásának, vagy pedig egyszerű vonalas kivonásnak neveztetik-e, az egészen mellékes. Az egyszerű vonalas kivonás tulajdonképeni és szabányos alakja pedig csak akkor jő alkalmazásba, ha az ifjúkori hályog teljes és pépszerűen lágy, vagy egészen elhigult.

Ezen mindenki előtt ismeretes műtét lefolyását csak röviden akarom vázolni: Beszúrás lándzsakéssel alul vagy kívül-alul a központtól, körülbelül a központ és a szárászéi közti vonal közepén, a lencsetok felnyitása egy megfelelő eszközzel (hegyes horog, sarló-alakú tű vagy egyéb cystitom) erre a lencsetömeg lassú kifejtése Daviel kanál segélyével, mely gyengéd nyomással a széli sebajkra alkalmaztatik.

Azon időben, midőn ezen Palucci, Gibson és Jaeger F. által csakis zsugorodott hályogokra számított kivonási eljárást Travers és Graefe egyszersmind a lágy hályogokra is kiterjesztették, a cornea elgenyedése még mint ijesztő rémkép lebegett az akkor divatban volt és általánosan űzött Daviel-féle lebenyes kivonás felett; örömmel fogadtak tehát legalább a lágy hályog eltávolítására irányuló oly műtételi eljárást, mely míg egyrészről ezen szerencsétlen kimenetelt tökéletesen kizárja, addig másrészről gyorsabban vezetett czélhoz, mint a discissió. Graefe megkisérlette ugyanezen műtét módot kiterjeszteni az öregkori hályogokra is, mely kísérlete, habár egyenesen nem sikerült is, megteremtette az ő úgynevezett „módosított“ vonalas kivonását, melylyel a többi, a keménymagú öregkori hályog eltávolítására irányuló műtétmódok nem versenyezhetnek. Az „egyszerű“ vonalas kivonás tehát úgy mint előbb csakis az ifjúkori lágy hályog kivonására szorítkozott. De még ezen szűkre szabott javalat határai között sem volt képes az eredeti lelkesedést maga irányában sokáig fentartani ; mert határozott hátrányokkal is bír, melyeket a tapasztalt műtők — kik nem űzik az irodalmi szépítgetés mesterségét — elég nyomatékosan emelnek ki. *)

Mindenekelőtt igen jelentékeny hátrány az iris oly gyakori előesése a műtét alatt s gyakran még utána is. Az esetek legkisebb számában fogjuk magunkat arra elhatározni, hogy ezen előesett, a kinyomuló hályogrészletek, a kanál, vagy csak a sebajkak által is zúzott iriscsücsköt reponáljuk, mert hosszadalmas és következményeiben vészes lobos folyamatnak forrása lehet. Arit* 2), Schulek3) és Mayer E.4) Párisban lemetszik az előesett irisdarabot anélkül, hogy visszahelyezési kísérletekkel vesződnének, azon nyilvánvaló szándékkal, hogy a nagyobb bajt kisebbel cseréljék fel. Ezen viszonylagosan kisebb, de magában véve elég kellemetlen baj a coloboma iridis, mely először is a fiatal egyén eltorzítását vonja maga után, másodszor pedig a láta nagyobbítása által — melynek területébe most a cornealis heg

*) Hasonlítsd össze : Arit Operationslehre in Graefe-Saemisch : Handb. d. ges. Augh. III. köt. I-ső rész, 263. lap, és Köziem. Schulek V. tanár kórodájából, Juhász tr.-tól „Szemészet“ 1880. különlenyomat.

2) V. ö. az előbbit.

3) V. ö. a. e.

4) Mayer E. Hndb. d. Augh. német kiadás 1879. év 320. lap.

is esik — kellemetlen káprázást okoz. De még ha az iris a műtétnek csak utolsó mozzanatában esett volna elő, és ennélfogva a visszahelyezési kísérlet némi jogosultsággal bírna is, még sem sikerül az mindig, vagy a műtő azt hivén, hogy az előesett irisdarabot reponálta, másnap azt találja, hogy az vagy a sebbe begyógyult, vagy legalább a belső sebajkakhoz tapadt — mindkét esetben kellemetlen meglepetés, mivel a láta rendetlenül elhúzódik, az első esetben még feltűnően fehér is lesz a heg s a cornea görbülete is megváltozik; de másrészről a szivárvány becsiptetése igen hosszantartó izgalmi állapotot tarthat fen, mely különösen azon esetben, ha lencserészletek a szemben maradtak, a legvészesebb következményeket vonja maga után (v. ö. Arit i. h.). Vannak ennélfogva műtők (mint Schulek, Mayer stb. i. h.) kik a szemmegnyitásra kényelmes alsó cornealis részt elhagyták és a sebkészítést felül végzik, hogy a netalán végezendő iriskimetszéshez szabad kezet nyerjenek, miután a colobomának fedését a felső szemhéjtői várják. Ha azonban meggondoljuk, hogy így többször leszünk kénytelenek a tekét a rögzítő csipesz segélyével erőszakosén lefelé fordítani, mi által a hyaloideát repeszthetjiik, hogy továbbá a gyermeki szűk szemrés igen kevés tért enged a működésre a cornea felső részében és hogy utoljára a felső szemhéj a neki szánt feladatot sokszor hiányosan végzi, úgy kénytelenek vagyunk Schulek tanár nézetének hódolni, ki — daczára az aránylag kedvező módosításnak — ezen műtétről igen szűkre mért dicsérettel emlékszik meg.

További kellemetlen eshetőség fenyegeti ezen műtétet abban, hogy nem mindig lehetséges az egész hályogtömeget kifejteni. Ilyen esetekben nem épen mindig — mint Meyer gondolja — a hályog összeállása felőli kórismészeti tévedés forog fen, hanem az elhomályosodott lencsének bizonyos szívóssága és ragadossága, mely a műtét előtt alig ismerhető fel. Leginkább azon részlet maradhat vissza, mely a cornealis sebtől környibb s meg nem nyitott lencsetok tasakjában fekszik, s mely nagyon nehezen vagy épen nem simítható ki (Arit i. h.). A visszamaradt részek tehát a csarnokvízzel történő bő érintkezés folytán tetemesen felduzzadnak s ezáltal erősebb irisizgatás veszélyével vagy pedig belszemi nyomás-emelkedéssel fenyegetnek. Legkedvezőbb esetben hosszúra elnyúló utókezelés, de sokszor ismételt szarúcsapolás is levált pelyhes hályogrészletek netaláni kibocsátásával válik szükségessé. Ez természetesen azon esetekre is vonatkozik, melyeknél a lencse nem egészen homályosuk vagy lágyult el és az előrebocsátott discissió után beállott erősebb duzzadás következtében vagyunk kénytelenek a hályog részleges kivonásához fogni.

Ilyenkor igen kellemetlen, ha eme részleges kivonás keresztülvitelére némi erőszakot is vagyunk kénytelenek kifejteni, melytől a műtő annál kevésbbé tartózkodik, minél inkább lebeg szemei előtt azon czél, hogy a hályogrészekből minél kevesebbet hagyjon vissza. Az erőszak abban áll, hogy' az alsó sebajkon Daviel kanál segély'ével az ismert súrolási műveletet viszszük véghez és pedig többé-kevésbbé erős nyomással a teke központja felé. De a zonula Zinnii különböző ellenállási képessége mellett nem bírja ki mindegyik szem az egyenlően erős nyomást, és így megtörténik ezen műveletnél, hogy néha üvegtest nyomul ki a sebajkak közzé, kristálytiszta hóly'agcsa alakjában, mimellett a hátramaradt lencserészletek olalvást elmozdíttatnak. Ezen eshetőség két irányban veszedelmes :

1. Félbeszakít minden további kivonási kisérletet, mert a sebnek bárminő csekély' tátongtatása csak az üvegtestnek erősebb előnyomulását okozza, s a mellső csarnokba történt kanálbehatolás — ha ugyan valaki ezt tenni merészelne — csakis üvegtestet, de sohasem hály'Ogrészleteket hozna ki. Ilyenkor a műtét félbeszakítandó s annál inkább óhajtandó a visszamaradt hályogtömegnek nem túlrohamos duzzadása, mivel a zonula Zinnii átszakadása után a műtét ismétlése annál kellemetlenebb.

2. Az üvegtestnek a sebbe való benyomulása még akkor is kellemetlen, ha semmi hályogrész sem maradt vissza, Vagy a visszamaradtak békésen viselkednek, mert amaz igen sokszor szokott belegyógyulni a sebbe. Ilyenkor a teljes gyógyulás után látjuk, hogy a pupilla mélyéből rostos kőteg — az átalakult üvegtest — húzódik a szembetűnő fehér heghez, mely kőteg a