Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-02-20 / 1. szám
I SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 8-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 1. SZ. Vasárnap, február 20-án. 1881. TARTALOM : Schulek Vilmos tnr. Tisztelt olvasóinkhoz. — Feuer N, tr. A lágy hályog műtétele. — Feuer N. tr. Szemészeti esetek. I. Áttéti szemlob. (Ophthalmia metastatica). II. Szaru tályog glaucomás szemen. — Laqueur tnr. A glaucoma kezdeti szaka. — Nelsen és Angelueci trok. Kísérleti és szövettani észleletelc a porczhártyaképzést illetőleg. — Dr. Raehlmann B. tnr. A látatágulat idegkórtani jelentősége. — Leber tnr. A szemgödörfeletti idegnek sertésből eredt izgatottságát követő visszahajlási láttompulat. — Kübli tr. A látás visszatérése, glaucomasimplex által okozott, és két hónapon át tartó, tökéletes vakság esetében. — Leber tnr. Tartós szemhéjgörcs okozta mulékony vakság gyermekek keratitis phlyctaenosajánál. Tisztelt olvasóinkhoz. Az „Orvosi Hetilap“ ezen „szemészeti“ mellékletét 16 éven át olyan férfiú vezette, kinek kórbuvárlati munkássága a tudományt számos önálló észlelettel gazdagította ; kinek közéleti működése tudományos intézeteinkben és egyesületeinkben áldásosán gyarapító és vezető volt; ki mint gyakorló szemorvos sok éven át hazánkban majdnem egyedül, mindenesetre pedig legkiemelkedőbben és a tudomány színvonalával egyenértékűen képviselte a szemészetet és terjesztette szét a betegek közt a rohamosan fejlődő szemkórtan és -gyógytan áldásait; ki a fejlődő fiatalságra ébresztőleg hatott, első sorban szakmájában, de sokoldalú műveltségénél és vonzó szellemes egyéniségénél fogva nagy mértékben átalánosan művelődő irányban is. Midőn Hirschler tudor ezen melléklet vezetésétől visszalép, a ténybe sajnálattal kell belenyugodnunk, de emlékét különösen ezen lapok elmúlt 16 évi számai mindig hirdetni fogják és azoknak tudományos működésében, kik általa ébresztést és fejlődést nyertek, saját szelleme még továbbra is gyümölcsözőleg fog kihatni. A távozónak az alulírott szintén háláját kifejezni nyilvánosan vesz alkalmat, mivel szaktudományos szemészeti tanulmányainak kezdetén tanácsán indult és további folyamatában is folytonosan buzdításait élvezte. A „Szemészet“ további szerkesztését alulirott természetszerűen reánéző kötelességnek tartotta. Az ország legfontosabb szemészeti intézetének élén állva, a szemészeti tudomány fejlesztését hivatalszerü feladatául ismerve, tanitó és folytonosan tudományos beszámolásra kényszerítő helyzeténél fogva a már felismertek és még fejlődő félben levők határán lépdelve, azt vélte, hogy a feladat elvállalására képesnek lenni neki kötelessége. Hasznosnak látszott saját munkálkodási körében oly helyzetnek teremtése is, mely tartózkodó természetet inkább ösztönöz arra, hogy a nyert tudományos eredményeket tágabb térre, a tanterem falai közül az irodalomba átvigyje. Ajánlkozása az „Orvosi Hetilap“ szerkesztői által szívesen fogadtatván, ezen számmal elvállalt tisztét megkezdi. Első sorban a szemészeti tudomány fejlesztése magyar nyelven lévén feladatunk, hazai tudományos búvárkodás minél sikeresebb eredményeit közleni kívánunk. Eddig közléseikkel a lap törekvéseit érvényesítő munkatársaknak becses dolgozatait ezután is a legnagyobb készséggel fogadjuk. Nemcsak lapunk érdekében, hanem általában is új szakmunkálók előállását igen kívánatosnak tartanók. Szükség van reá, hogy az emberiség tudomány fejlődésében minél több nemzeti egyéniség, tehát a magyar is osztozzék. Szükség van reá, hogy saját nemzeti megerősödésünkre a tudományfejlesztő emberi törekvésekben illően szerepeljünk. Szüksége van a hazai tudományos mozgalomnak, különösen a hazai egyetemeknek, hogy fiatal erőkkel szaporodjanak és hogy tanszékek betöltésénél tudományos munkálkodásra képes egyének választásra álljanak. Szüksége van az ország sínlődő szemészeti ügyének szemészeti szakértőkre, nagyobb számban. Mindezekben nagyobb lendületet várunk, ha Budapesten új egyetemi szemkóroda építésével, Kolozsvárit a kórházi ügy valahára tanczélnak teljesen megfelelő rendezésével s az országban egy harmadik egyetem felállításával számosabbaknak nyílhat tér a tevékenységre. Hasonlóan, ha az országban mind több nagyobb kórház épülni fogna, melyeken szakértő szemészek nagyobb számban találnának működési tért. De a mostani viszonyok közt is tenni kell a lehetőt. Ez pedig határozottan több, mint ezelőtt 16 évvel. Midőn Hirschler tudor azon időben a „Szemészet“ i-ső számát szerkesztette egymaga volt szemészbúvár és iró e hazában. Eleintén lassan csatlakoztak hozzá részint e lapokban, részint más helyen a szakmából tudományfejlesztők. A munkások száma azonban főleg befolyása által mind többet igérőleg szaporodott. A főváros kórházainak főorvosai, egyetemi magántanárok és tanársegédek leginkább, de némileg vidékiek is járultak hozzá, hogy hazánkban általában szemészetfejlesztésről ma már szólani kezdhetünk. A budapesti egyetem tudományos mozgalmának örvendetes megélénkülésével a szemészet tanulása is nagyobb köröket vet. A sok tanuló közt nem gyér azok száma, kik tudományos pályára hivatással bírnának. Örömmel várhatjuk, hogy közülök ügyünknek is új bajnokai fognak támadni. Azon várakozással, hogy reményeink némelyike teljesülni fog és ügybuzgóság feltett szándékával indítjuk meg tevékenységünket e lapok szerkesztésében. Budapest, 1881. januárban. Schulek Vilmos. f r
