Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-12-26 / 6. szám
91 92 kenés első rohama csak igen későn — 3 hónappal az orbáncz után látszott fellépni. Azért kell mondanom „látszott“, mert egyoldali amhlyopiánál vagy amaurosisnál, midőn a másik szem látképessége intact, akár hányszor előfordul, hogy az illető baját vagy sehogysem, vagy csak igen későn veszi észre és egy szemmel való nézést nem igényelvén, csak akkor tudja meg baját, ha véletlenül egyszer ép szemét behunyja, mely eddig folyton pótolta a másikat is, Megesett már, hogy a szemorvos tükörrelí vizsgálat folytán avval lepte meg a beteget, hogy az egyik szemével nem láthat, miről ennek eddig tudomása sem volt. Könyen magyaráztató itt is, hogy betegnek visusa jobb oldalt már az orbáncz alatt tetemesen alászállt, de ő ezt véletlenül csak jóval utána figyelte meg. Ha második rohamát tekintjük, látjuk, hogy alig pár nappal az orbáncz fellépte ntán látása már rohamosan fogyott és épp ez jellemző ezen esetekre : a lobnak és az utána következő sorvadás gyors léptekkel való előhaladása; a szemürt kibélelő kötszövetre ugyanis a kedvező viszonyok miatt igen gyorsan terjed át a környékben fellépett lobos folyamat, a boncztani viszonyok, t. i. a hely szűke miatt pedig igen gyorsan gyakoroltatik nyomás a látideg retrobulbaris törzsére. A szembaj harmadszori kiujulása, mely alkalommal orbáncz nem ment előre, ismét kétségbe engedné vonni említett oki öszszefüggést; azonban ha meggondoljuk, hogy az oly gyakran előrement orbáncz következtében, melyben a retrobulbaris kötszövet is mindig résztvett, hasonlóan, mint azt a test, orbáncztól gyakran meglepett, akármily más részén is látjuk, ez szinte túltengett, hypertrophizált, nem szükséges már nagy befolyás, hanem talán climatologicus viszonyok is elegendők, hogy ezen chronicus lobos infiltratio exacerbálodjék és okozatként uj retinalis vérpangásban kidőlje magát. Ezentúl orbáneznak ismételten kétszer való fellépése után láttuk, hogy mindkét alkalommal közvetlen utána már szenvedett a látérzék is, Lubinsky A. (Kiin. Mon.-Bl, für Augenheílk. XVI. 4.) egy 54 éves beteg esetét említi, ki több hétig orbánezban szenvedett, mely a törzsön kívül főkép az arezon állapodott meg hosszabb ideig, ahol is annyira fokozódott, hogy mindkét oldalt a szemhéjjak és azok egész környéke nagy mértékben megduzzadtak és beszűrődtek. Nevezetesen azonban a bal szemen és ennek tájékán folyt le hevesebeen a processus. Az orbáncz múltával beteg lassankint nyithatta ismét szemeit, azonban mindkettőre — megvakult. A lelet mindkét oldali, de főkép a bal teke nagyon elődudorodott és kevésbé volt mozgatható mint a jobbik. E kívül és huruton kívül, vizsgálatnál semmi más kóros elváltozás nem volt észlelhető. Szemtükörreli vizsgálat azonban jobb oldalt neuroretinítisnek atrophiába való átmeneti szakát, bal oldalt pedig annak kifejezettehb képét derítette ki. A bal retina ezen lobos stádiuma két hétig tartott, melynek múltával lassanként e szemen is az atrophia képe merült fel, midőn is egyszerre mindkét szem láttüköri lelete egyformának mutatkozott, sőt végre baloldalt a sorvadás még jobban vergődött túlságra mint jobboldalt. Az üterek szűkültek, falaik megvastagodtak, hasonlóan a perivasculitis retinaehez fehér csíkok képződésével az edények falzata mentén, mig végre lumenök egészen eltűnt — obliteráltak. Beteg phthisisben halt el. Ezen kortörténetből észrevesszük, hogy az oldalt, hol hevesebb alakkal bírt az orbáncz, ott a reczeg is erősebben szenvedett ; egyszersmind látjuk, m ily nagyfokban szűrődött be a retrobulbaris kötszövet és hogy annak fokára is mily befolyással bir az azt előidéző orbáncz hevessége, mert bár mindkét teke igen kidudorodó volt, mégis azon oldal exophthalmusa és a tekének vele járó rögzítése volt nagyobb fokú, melyen hevesebben folyt le az orbáncz. Knapp H. a „Zeitschift für Augenheilk.“ 187g. VIII. füzetében következő kortörténetet ir le. Egy 6 éves fiú jobb szájpadán súlyos diphtheria után nagy tályog fejlődött, melyet meg kellett nyitni. A jobb facialis hüdve volt, a nyak jobb fele, az ez oldali carotis, fül és csecsnyujtvány tája feszesen beszűrődött, igen duzzadt. Hasonlóan igen duzzadtak, feszesek és élénk piro san elszinesedtek ugyanazoldali szemhéjak is ; a conjunctiva igen oedematosus, a teke nagyfokban elődomborodó. A törő közegek tiszták, átlátszók; a reczeg visszerei igen tágak és kanyarulatosak ; a látidegdombcsa halárai elmosódvák; a reczeg maga is elhomályosodott. Látképességre vonatkozólag szerző nem tesz említést, azonban természetes, hogy az ad minimum volt alászállitva e szemen. Gyermek bajában meghalt; bonczolat úgy látszik nem ej tetett. Szerző azt gondolja, hogy az ezen esetében a lobos folyamat a vena jagularis és sinus cavernosus mentén terjedt át az orbitalis sejtszövetre; ekkor azonban phlebitisnek és thrombosisnak kellett volna fellépni, a melyek által okozott tünetek jelenvoltáról szerző nem tesz említést ; azért sokkal egyszerűbb a nézet és könnyebben képzelhető el. hogy abeszűrődés a fossa pter ygopalatinán és a fissura orbitalis inferioron át vándorolt a szemürbe. Mennyiben képes szemürbeli vérzés létrehozni a szóban forgó kóralakot, arról tanúskodik ugyancsak Ktiapp H.-nak az „Archiv für Opth.“ XIV. i. füzetében leirt esete. Egy egyén késseli szúrást szenvedett az orbitában, mely után a teke csakhamar elődudorodott; fényérzék még meg volt. A szemtükörreli lelet az art. centrr.lis retinae embóliájának szokott képét mutatta ugyan, azonban a retinalis visszerek papilla felé eső részletei erősebben duzzadtak a reczeg elhomályosodott volt ; a maculán ecchymosisok. Későbbi lefolyásban a reczeg homálya eltűnt, az acchymosisok felszívódtak, az üterek normális caliberjük */8-át visszanyerték és a papilla egy ideig egész normális színezetet mutatott. Később azonban sorvadni kezdett és a fényérzék is tökéletesen eltűnt. Hasonl ó befolyással van a sinus cavernosus, vagy a vena centralis retinae thrombosisa is. Így ugyancsak Knapp említett füzetben leírja egy egyénen tett észleleteit, kinél még életben meningitis basilaris tünetei voltak jelen, egyszersmind a látérzék részéről is fellépett affectióval : mint a jobb szem erős elődudorodása a köthártya nagyfokú vérbőségével és vizenyőjével, látás csökkenés, tág és merev pupilla. Az üvegtest hátsó része zavaros, ugyanitt a retina elhomályosodott. A bonczolat meningitis basilarison kívül még a sinus cavernosus és a jobb torkolati visszér thrombosisát is mutatta ki. Az orbitalis vénákban thrombus ugyan nem képződött, azonban az orbita sejtszövetében nagy fokú sávos átizzadás történt. Angelucci végre a „Kiin. Mon.-Bl. für Augenheílk.“ 1878. X. füzetében két szívbajban szenvedő egyén esetét tárgyalja ; ezek egyike mindkét szemére rögtön megvakulván, nála szemtükörrel kitágult retinalis visszereket, azonkívül pedig egyik szemen még retinalis hamorrhagiát is lehetett constatálni. A másik egyén egyik szemére szintén rögtön megvakulván, utána tükör segélyével csakhamar az összes retinalis edények szűkült voltát és elhomályosodott papillát lehetett kimutatni. Mindkét egyén azonban nemsokára meghalt és igy további változások a szemeken nem észleltettek. A bonczolat kiderítette, hogy ezen esetekben a vena ophthalmica thrombosisa lépett fel phlebitis és periphlebitis után. Közlemények a szemészeknek Mailandban 1880- ban tartott 6-ik nemzetközi gyűléséből.1) Közli Fanzi.er L. tr. Galezowski a köszvény és bujakórnak hályogműtételekre való befolyásáról beszél és tapasztalatai folytán azt következteti, hogy az abban szenvedő betegek mind a műtét előtt, mind után megfelelő belső kezelésnek vettessenek alá. Az ezt követő vitatkozásban Libbrecht, Landolt és Carreras kiemelik, hogy apróbb műtéteknél, pl. iridectomiánál, kimutatható hátrányt az oly betegeknél nem észleltek és hogy másrészt hosszantartó higanykezelés folytán egy a műtétre talán épp oly végzetes vérvegyi változás állhatna be. Anagnostakts hályogműtételeknél a cataractának kinyomása helyet annak kis horoggali kivonását ajánlja: Az utána való vitatkozásban Gayet eszközöknek a műtét alatt való bevitelét ellenzi és Galezowski horognak lebenyes metszésnéli alkalmazását haszontalannak tartja. Meyer neurotomia optico-ciliarisról beszélvén, ajánlja azt ') A „Kiin. Mon.-Bl. f. Augenheilkd.“ 1880, 11. füzetéből.